Almás zabpalacsinták

Az almáspalacsinta kicsit egészségesebben. A liszt egy részét zabpehelyliszttel és tejleskiőrlésű liszttel helyettesítettem. Ez ilyen SOS ebéd nálunk, mivel pillanatok alatt készen van, de reggelire is előfordult már. Na meg akkor is jól jön, ha van egy pár szem alma, ami megbújt a gyümölcsöskosár alján és már nem igazán dekoratív kinézetű. Kisebb gyerekeknek, aki még többnyire kézzel majszolgatnak, tökéletes gyakorló étel. Nagyobbaknak viszont jól lehet gyakorolni rajta a késsel villával evést is, mert könnyű elvágni akár egy tompa késsel is. De nemcsak gyerekeknek jó, nálunk mindenki szereti. Ki-ki lelkiismerete szerint kínáljon mellé egy kis fahéjas porcukrot, vagy csorgassa meg egy kis mézzel. Ez utóbbi esetben érdemes a tésztába keverni egy kis fahéjat.

Hozzávalók:

2-3 szem alma meghámozva és durvára reszelve (nem kell kinyomkodni a levét)

4 dkg zabpehelyliszt

3 dkg teljeskiőrlésű liszt

3 dkg sima liszt

1,5 dl tej (vagy zabtej)

1 tojás

sütéshez egy kis vaj

A tojást egy kicsit felverem, hozzáöntöm a tej felét, beleszórom a liszteket és a többi tejet is hozzá adagolva egy aránylag sűrű palacsintatésztát keverek. Az almát én egyenesen ebbe a masszába szoktam belereszelni. Utána egy 5-10 percig hagyom állni, hogy a zabpehelyliszt kicsit megszívja magát. Egy teflonos palacsintasütőt jól megforrósítok, teszek rá egy kávéskanálnyi vajat, szétoszlatom a serpenyőn. A masszából evőkanálnyi halmokat teszek rá és a kanál hátuljával szétlapítom. Olyan kisebb tenyérnyi lepénykéket sütök így, egyszerre négyet. Nagyjából 2 percig sütöm az egyik oldalát, majd megfordítom egy lapáttal és ekkor rögtön leveszem a lángot takarékra. Még 2-3 percig sütöm és kész. Figyelni kell, hogy meg ne égjen, de azért jól átsüljön minden lepényke.

Ebből a mennyiségből kb. 10-12 db-ot tudok sütni. Melegen vagy langyosan a legfinomabb, de ha netán marad, akkor nálunk egy idő után úgy hidegen is lába kél előbb-utóbb.

Marcipános birslekvár

Az idén legnagyobb bánatomra sajnos elmaradt a tavalyi birsdömping. Egy évvel ezelőtt kosárszámra érkezett a finom bio birsalma anyósomék szomszédjától, idén ez az adomány 5 szem volt, és ez volt az összes. Mindig ideadják, mert ők nem eszik. Ez számomra érthetetlen, hogy hogy lehet ellenállni egy ilyen csodálatos gyümölcsnek. Ebből pár szemből hamarjában kompót lett, de hát nem érhettem be ennyivel. Szerencsére itt-ott láttam a piacon, persze méregdrágán. De hát a tavalyi birslekvár, amit sült birsalmából főztem, olyannyira fincsi volt, hogy kerül, amibe kerül, neki kellett álljak idén is.

A tavalyi lekvárból egyszer egy marcipános omlós tésztából készült kiflibe töltöttem, és a marcipán-birs olyan erőteljes ízemléket hagyott bennem, hogy hamar megszületett az ötlet, a marcipánt a lekvárba kell beletenni. Szerencsére most eszembe jutott, és az utolsó néhány üvegnyi lekvárba így került egy kis marcipán. Olyan 80 dkg-nyi gyümölcsből készült lekvárhoz tettem olyan 6-7 dkg marcipánt reszelve és egy kávéskanál mandula aromát. Az eredmény valami hihetetlen. Próbáljátok ki!

Annyit változtattam tavalyhoz képest, hogy cukorból kicsivel kevesebb került bele, 1 kg kész alapanyagra számolva kb. 40 dkg cukrot tettem, de ebb

ől legalább 10 dkg lágy sötétbarna nádcukor volt. Most valahogy bejött ez a kicsit savanykásabb íz, amit a marcipán egyébként egészen elsimította. Csemetém is imádja, legalábbis ma azon kaptam, hogy a konyha padlóján ülve kanalazza a lekvárt csak úgy magában...

Tönkölylisztes kalács

Ha magam sütök kenyérfélét itthon, akkor általában kalácsot szoktam, mert ez jobban fogy és jobban is tartja magát. Nálunk nem sok kenyér fogy, úgyhogy néha még a sütés után harmadnap reggelire is jut néhány szelet. A kalácsok pedig tapasztalatom szerint sokkal jobbak még ennyi idő után is, mint a kenyérfélék. Legtöbb kenyérreceptet fele teljes kiőrlésű liszttel is ki szoktam próbálni, és a Limara féle tejszínes kalács így felesben is olyan jól bevált, hogy az utóbbi időben szinte csak ezt és csak igy sütöttem. A liszt összetételén túl még egy két dolgot változtattam, leheletnyivel több élesztőt, cukrot és sót teszek bele. Nekem valahogy jobban kihozza az a kávéskanál só az édes ízt, harmonikusabb szendvicsalap lesz igy belőle.

A végeredmény persze kicsivel kötöttebb, sűrűbb, mint egy sima lisztes kalács, de egyáltalán nem nehéz vagy olyan "bőnyálas". És a tönkölyliszt íze is jól illik az ilyen édes kenyérfélékhez. Mi nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

2,5 dl tejszin

2 tojás

1 tojásfehérje

1 kávéskanál só

3,5 evőkanál cukor

25 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt

25 dkg BL 80 kenyérliszt

23 gr élesztő

1 tojássárgája a kenéshez

Kenyérsütőgépben dagasztom és kelesztem (kb. 1 óráig kel a langyos gépben), azután hármas fonással a tepsin megfonom (ahogy sikerül :)). Ismét hagyom kelni kb. 20-25 percig, közben bemelegítem a sütőt 190 C-ra. Ha szépen megkelt, megkenem a pici tejjel elkevert tojássárgájával és 30 percig sütöm. Ha nagyon barnul a teteje, félidőben letakarom egy darab sütőpapírral.

Almás habos rizsfelfújt

Mostanában alma mániás lettem. Mégpedig azt szeretem legjobban, ha a lakásban sülő alma és fahéj illata terjeng. Ettől még a korán jött borongós ősszel is könnyebben meg tudok barátkozni. Ennek megfelelően került most a szimpla rizsfelfújt tetejére egy réteg alma, majd további kényeztetés képpen még egy szép kis habtakaró is. Így még egy csomó kimaradt tojásfehérjét is sikerült felhasználni.

Hozzávalók (28 cm-es tortaformához):

25 dkg rizs

1 l tej

1,5-2 dl viz

10 dkg barna cukor

1 kiskanál fahéj és / vagy reszelt citromhéj

4 egész tojás

1 evőkanál liszt

2-3 dkg vaj

2-3 alma, hámozva és vékony szeletekre vágva

fahéjjas porcukor

4-5 tojásfehérje

8 dkg cukor

2 evőkanál baracklekvár

A forma kikenéséhez vaj és morzsa.

A rizsből a tejjel, a vizzel és a cukorral tejberizst főzök. Forrás után nagyon takarékon szoktam főzni amig be nem szívja az összes folyadékot. Kevergetni minél kevesebbet, hogy ne törjenek össze a rizsszemek. Forrás után langyos sütőbe is be lehet tenni kb. 1 órára, akkor abszolút nem kell kavargatni.

A kihűlt rizshez kevertem a kissé felvert egész tojásokat, a vajat és a lisztet. Ízesítettem egy kis fahéjjal. Közben bemelegítettem a sütőt 180 C-ra.

A tortaformát kikentem vajjal és beszórtam egy kis kekszmorzsával. Ebbe simítottam bele a tojásos rizses masszát. A tetejére sorakoztattam a vékonyra szeletelt almát, amit megszórtam egy kis fajéjhas porcukorral.

Betettem a sütőbe és kb. 30 percig sütöttem. Közben a tojásfehérjéből a cukorral kemény habot vertem, beleforgattam a lekvárt is. A forró felfújtra kentem és még 12 percre visszatoltam a sütőbe az egészet. A hab szépen felpúposodik, aztán ahogy hűl, rögtön vissza is esik. Szeletelés előtt érdemes picit hűlni hagyni. Már aki tud várni! :)

Joghurtos almás süti

Hosszú nyári szünet után úgy döntöttem felélesztem a blogolást, mind írás, mind olvasgatás tekintetében. Mivel Brigi néhányszor egy héten családi napközibe jár, több időm marad mindenfélére. Ugyan ez már csak néhány hónapig lesz így, de erről majd később. :)

Most hétvégén készült ez a remek süti, rendkívül egyszerű, szó szerint pillanatok alatt kész van és nagyjából ugyanennyi idő alatt el is fogy. A joghurtos kevert tészta szerintem sokkal fincsibb, mint akár egy sima piskóta, vagy a vajas változat. Sokkal szaftosabb és könnyebb. Másnapra sem szárad ki, még takarás nélkül sem. Az alma egy kis plusz őszi ráadásként került a tetejére, nagyon feldobta az amúgy elég semleges kakaós tésztát.

Az eredeti receptet Frank Júliánál találtam, ott 3 dl cukrot irt a recept, én csak 20 dkg-ot tettem bele, ami azért jóval kevesebb, szerintem így is elég édes volt. Sülő fahéjas alma illata pedig valami eszméletlen jókedvre derített.

Hozzávalók:

4 dl liszt

20 dkg cukor

2 dl joghurt

1 dl olaj

2 tojás

1 evőkanál holland kakaópor

2 teáskanál sütőpor

Tetejére

5-6 szem alma

3 kanál barna nád cukor

1 kávéskanál fahéj

Az almát meghámoztam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem, rászórtam a cukrot és a fahéjat és hagytam, hogy kicsit levet engedjen.

Egy közepes tepsit kivajaztam és beszórtam liszttel.

A lisztet elkevertem a sütőporral és a kakaóval.

A tojásokat egy tálba ütöttem és kikevertem a cukorral és a joghurttal. Végül hozzákevertem a többi hozzávalót is.

A masszát a tepsibe öntöttem, a kissé kinyomkodott almát egyenletesen elosztottam a tetején. 180 C-ra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Svéd húsgolyó

Az ikeás svéd húsgolyó nagy sikereket ért el Brigi lányomnál, és látva a lelkesedést, gyorsan beiktattam az e heti menübe. Sok hasonló recept kering a neten. Én konkrétan ebből indultam ki. Sajnos az utolsó pillanatban vettem észre, hogy elfogyott a zsemlemorzsám és darálásra váró száraz kenyér sem volt itthon, úgyhogy a morzsa helyett zabpehelylisztet használtam. És bár az eredeti vegyes sertés és marha húsból készül, én pulykahúst használtam, mert most éppen ezt kaptam. Teljesen jó lett így is. Sőt szerintem még finomabb is, és ezt legalább biztosan tudom, hogy miből van.

Nálam így készült:
fél kg darált sovány pulykahús (nagyon finomra darált legyen, én botmixerrel segítettem kicsit)
1 nagy fej hagyma
1 tojás
1 dl tejszín
kb. 3-4 púpos evőkanál zabpehelyliszt (zsemlemorzsa helyett)
2 mokkáskanál só
kb szűk fél mokkáskanál őrölt fehérbors
1 nagy csipet őrölt szegfűbors

A húst a botmixerrel egészen finom pépesre turmixoltam. A zabpehelylisztet belekevertem a tejszínbe és hagytam duzzadni. Annyi kell bele, hogy a tejszín egészen besűrűsödjön. Ez egy 10 perc alatt megtörténik. A hagymát nagyon apróra vágtam és kevés vajon megdinszteltem. Végül minden hozzávalót összekevertem, még egy kevés zabpehelylisztet szórtam hozzá, mert elég lágy massza lett. Kicsit pihentettem a hűtőben. Elég ragacsos, nehezen kezelhető húsmassza, de olajos kézzel jól lehet formázni. Apró, kisebb dió nagyságú gombócokat sodortam. Egy nagy serpenyőben megmelegítettem kb. 8-10 dkg vajat és a serpenyőt rázogatva, ill. két kanállal forgatva a golyókat pár perc alatt megsütöttem minden oldalukat. Pár percre le is fedtem biztos, ami biztos.

Miután megsütöttem a golyókat, ugyanabban a serpenyőben készült egy barnamártás is szójaszósszal a linkelt oldal leírása alapján. Autentikusan áfonyaszósszal és barnamártással, ill. főtt krumplival eszik. Nálunk az áfonyaszósz most elmaradt, rajtam kívül senki sem eszi meg sajnos.

Babáknak 1 éves kortól. Jó alany az önálló csipegetés gyakorlásához, mert jól kézbefogható, rágcsálható. Persze csak langyosra hűtve.

Pulykahúsos spenótos pite

Felhőlány ihlette ezt a pitét. Nemrég láttam nála hasonlót csirkével, spenóttal és fetasajttal. Azóta is tervezem, hogy megsütöm. Kicsit igazítottam a recepten az éppen fellelhető hozzávalóknak megfelelően. Nálam most sovány darált pulykahús került bele, és a jól bevált teljes kiőrlésű liszttel gyúrt pitetésztámat használtam. Nagyon finom, aránylag egyszerű, legalábbis jól előkészíthető finom ebéd vagy vacsora étel. Nekem legeslegjobban hidegen ízlett.

Hozzávalók:
1 adag pitetészta
az én receptem ez:
10 dkg finomliszt
12-13 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
10 dkg hideg vaj
1 nagy csipet só
6-8 evőkanál hideg víz

Belevaló:
30-35 dkg darált pulykahús
3 evőkanál olaj/vaj
1 kis fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
só, bors
fűszerek izlés szerint, nálam: friss kakukkfű, majoranna, rozmaring
30 dkg leveles spenót

4 tojássárgája
3 dl tejszin (én 10 %-os főzőtejszínt használtam)
8-10 dkg feta vagy krémfehérsajt

A tészta hozzávalóit gyorsan és röviden összegyúrtam, a vajat legegyszerűbb nagy lyukú reszelőn belereszelni. Utána folpackba csomagolva pihent a hűtőben, amig a töltelék készült.
A hagymát feldaraboltam, a spenótot megmostam, nagyjából leszáraztam. Az olajat megmelegítettem a wokban, a hagymát üvegesre pároltam rajta, rányomtam 2 fokhagyma gerezdet, majd rátettem a húst is, és bőszen kevergetve minél apróbb rögöket próbáltam törni belőle. A sovány darált pulykahús hajlamos nagy rögökbe összeállni, mikor az ember sütni próbálja. Ez azonban nem akkora baj, főleg nem ennél az ételnél. Közben sóztam és fűszereztem. Mikor megsült, egy tányérra kiborítottam, hogy hűljön egy keveset. A serpenyőbe pedig beletettem a spenótot, lefedtem és néha megkevergetve addig pirítottam, amíg összeesett. Ekkor rányomtam a megmaradt két fokhagymagerezdet, picit meg is sóztam.
A tejszínt összekevertem a tojássárgákkal és egy kis sóval, borssal. Már csak az összeállítás volt hátra. A sütőt bemelegítettem 200 C-ra. A tésztát a piteformánál kicsit nagyobbra nyújtottam, hogy az oldalát is ki tudjam bélelni vele. Nem sütöttem elő a tésztát, őszintén, mert elfelejtettem, így is jó volt, de aki akarja 10 percre betolhatja a sütőbe, mielőtt megtölti. Ilyenkor érdemes sütőpapírral letakarni és egy marék szárazbabot szórni rá, így nem púposodik fel a teteje.
Szóval én csak kibéleltem a formát és már pakoltam is rá a belevalókat. Először a darálthúst, aztán a spenótot igazságosan elosztva, ami azt jelenti, hogy az egyik felére megy a spenót nagy része, ez lesz az én felem, a másik oldalra csak mutatóba kerülhet... A család többi tagja ugyanis nem barátja a spenótnak. Végül leöntöttem a tojásos-tejszínes keverékkel, és rászórtam a kis darabokra vágott fetasajtot.
kb. 25 percig sütöttem, félidőben kicsit mérsékelve a sütő hőmérsékletét. Sütés után érdemes várni 10-15 percet, hogy szeletelhetőre hűljön.
Babáknak 1 éves kortól villával összetörve, vagy apróra vágva. Kisebbeknek a darálthúsból vegyünk ki egy keveset sózás előtt, ugyanígy a megpárolt spenótból is 2.3 evőkanálnyit. Turmixoljuk le egy kevés főtt krumplival vagy rizzsel.

Bodzavirágos epres túrótorta

Bodza mindenhol. Nem tudok betelni az illatával így nyárelőn. A szörp már éppen szűrésre várt, de a nyíló virágok illata csak nem hagyott engem nyugodni még, és a hétvégi biciklizés alkalmával újra sikerült egy kisebb adagot begyűjteni. Részben mert találtam egy újabb izgalmas szörpreceptet, részben meg ennek a túrótortának az ötlete erősen érett bennem. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy a bodza és a túró jól ki fognak jönni egymással, főleg ha még egy kis eper is kerül a képbe. Mivel a bodzavirágoknak idő kell, hogy aromájukat átadják a hordozó közegnek, előző este a torta lehető legtöbb alkotórészébe belekevertem, beleáztattam az illatos virágokat. Így másnapra csak a csodálatosan illatozó torta összeállítása maradt. Aki siet még meglelheti hozzá az utolsó nyíló virágokat, amiket egyébként lazán bekötött nejlonban a hűtőben még néhány napig egészen jó állapotban lehet tartani.

Hozzávalók: (24 cm-es tortához)

összesen 5-6 bodzavirág
2 tojásból sütött piskótalap
eperlekvár
Krémhez:
50 dkg túró
4 dl tejszín
4-5 evőkanál porcukor
2 tasak zselatin fix
1 citrom leve
1 biocitrom héja vagy 2 kávéskanál szárított

Tetejére:
3 evőkanál cukor
2,5 dl víz
1 tasak színtelen tortazselé
10-15 szem eper

A torta összeállításának előestéjén kezdtem. 1-2 bodzavirágot beáztattam a tejszínbe. Csak úgy szárastól óvatosan beleraktam, így másnap könnyen ki tudtam venni belőle. Lefedtem és visszatettem a hűtőbe reggelig. A tetejére való karamellt szintén előző este készítettem el. A 3 evőkanál cukrot gyenge tűzön csak egészen világosra karamellizáltam, aztán felöntöttem 2,5 dl vízzel és hagytam, hogy feloldódjon benne a karamell. Azután egy pohárba öntöttem és beleáztattam másik két bodzavirágot. Ez szintén így állt másnapig.
Egy bodzavirágról lecsipkedtem a virágokat és ezt beleszórtam a túróba, összekevertem, és gondosan lefedve ez is várt a sorára a hűtőben másnapig.
Reggel megsütöttem a piskótát most épp teljes kiőrlésű lisztből.
A túrót összekevertem az egyik tasak zselatin fixszel, a cukorral, a citromlével és héjjal. A tejszínből kiszedtem a virágot, a másik tasak zselatin fixet is belekeverve habbá vertem, majd beleforgattam a túróba. A piskótát megkentem eperlekvárral, majd rásimítottam a túrókrémet. A tetejére való epret vékony szeletekre vágtam és a krémre sorakoztattam. A karamelles szirupot leszűrtem és ezzel készítettem el a tortazselét a tasakon lévő leírás szerint. Ezzel bevontam a torta tetejét. Jól behűtöttem néhány órára. Végül tálalás előtt megszórtam az utolsó hűtőben frissen tartott, száráról lecsipkedett bodzavirággal.

Kelkáposztás palacsinta

Mivel úgy tűnt, hogy a kelkáposzta egészen apróra, már-már láthatatlanra vágva elég jól eladható még a zöldekkel igencsak hadilábon álló férjemnek is, tulajdonképpen folyamatosan próbálkozom ezzel a zöldséggel. Most ezt találtam ki, hogy palacsintatésztába fogom bújtatni és feldobom egy kis túrós mártogatóssal. Nagyon fincsi lett, talán lehetett volna még több káposzta benne. Brigi lányomat sajnos továbbra sem sikerült meggyőzni arról, hogy a kelkáposzta emberi fogyasztásra alkalmas. Úgy tűnik a táplálkozási preferenciák erősen genetikusak, és hát az én lányom igencsak apjára hajaz. :)

Hozzávalók: (2 adag, 5-6 darab)
1/4 fej kelkáposzta (kb. 20 dkg)
2 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 kávéskanál őrölt köménymag
só
5 dkg zabpehelyliszt
5 dkg sima vagy teljeskirőrlésű búzaliszt
1 tojás
2 dl + kb. fél dl tej
1 kávéskanál sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna (elhagyható)
só

A kelkáposztát vékony csíkokra metéltem. Az olajat megmelegítettem a wokban és rányomtam a fokhagymát. Picit pirítottam, majd hozzáadtam a káposztát is. Fedő alatt, kevés vizet aláöntve megpároltam. Közben rászórtam a köménymagot és egy kis sót. Amikor megpuhult egy tányérban szétterítettem és hagytam kihűlni.
A tojáshoz hozzákevertem a liszteket, a tejet, egy pici sót, végül a kelkáposztát is. Kicsit hagytam állni. A zabpehelyliszt eléggé besűrítette a tésztát, egy kevés tejjel lazítottam. Legvégül belekevertem a sütőport és a szódabikarbónát is. A palacsintasütőt megforrósítottam, vékonyan kikentem vajjal és a tésztából kis tenyérnyi lepénykéket sütöttem.
A mártogatóshoz juhtúrót és joghurtot kevertem ki egy csomó snidlinggel.

Kelkáposztás paradicsomos kuszkusz

Ez ugyan nem egy autentikus kuszkusz recept, inkább a "mi van itthon egy gyors ebédhez" kezdetű történet. Különlegessége, hogy a kuszkusz nem vízben vagy gőzben főtt meg, hanem jóféle házi paradicsomlében. Így nem lesz olyan pergős, inkább kicsit szaftos, amit a puhára főtt kelkáposzta és a friss paradicsom tovább fokoz. A végén beleszórt friss koriander zölddel mégiscsak kicsit az igazi kuszkuszra hajaz. Nagyon könnyű nyári köret, vagy duplázva az adagokat, kissé kihűtve salátaként is funkcionálhat.

Hozzávalók: (2 kis adag vagy 1 nagy)

1/4 fej kelkáposzta (kb. 15-20 dkg)
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
1 dl kuszkusz
2 dl 100%-os (házi) paradicsomlé
kb. 2 dl víz vagy alaplé
1 evőkanál petrezselyemzöld
1 evőkanál korianderzöld
1-2 szem friss paradicsom apró kockákra vágva

A kelkáposztát vékony csíkokra metéltem. Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat, rányomtam a fokhagymát, fél percig kevergetve pirítottam. Rátettem a káposztát is, szintén kevergettem, pirítottam, amíg kicsit összeesett. Ekkor öntöttem alá egy nagyon kevés vizet és lefedve pároltam néhány percig. Hozzátettem a kuszkuszt, felöntöttem a paradicsomlével és a vízzel. Sóztam és lefedve, takarékon főztem 5-6 percig, aztán még hagytam a fedő alatt tovább puhulni. Végül belekevertem a zöldeket és a paradicsomot.

Babáknak: a kuszkusz magában már 10 hónapos kortól adható, keverhető a baba ételébe. A darabos paradicsom és a kelkáposzta miatt ezt a receptet inkább 1 éves kortól ajánlanám.