Kalácsfelfújt

Mint minden evéssel kapcsolatos ünnep után, így Húsvét után is eljön a maradékok feldolgozásának ideje. Nálunk most a kalács esett áldozatul a eltelt néhány napnak és kezdett szépen szikkadozni, és így már igazán senkinek sem kellett. Csak rakosgattam ide-oda, aztán döntöttem, feláldozom. Van egy kenyérpuding vagy talán inkább kenyérfelfújt receptem, amit még régebben találtam az allrecipes.com oldalon. Ezt már réges régóta szerettem volna kipróbálni, tulajdonképpen azóta, hogy egyszer egy étteremben ettem ilyet. Most hát itt volt a remek alkalom. És a szikkadt kalácsból és a mélyhűtő aljáról előkotort fél csomag fagyasztott szederből olyan finom csemege kerekedett, hogy máskor érdemes lesz csak ezért több kalácsot sütni. A recept eredeti hozzászólói szerint sima fehér kenyérrel is finom. Én elhiszem nekik, de kaláccsal egyenesen mennyei volt. A tojással érdemes csínján bánni, nekem elég nagyok voltak most itthon, valószínűleg elég lett volna három is. Így volt egy kevés túlságosan tojásos réteg az alján, és bár ez nem volt annyira zavaró, mégis legközelebb eggyel kevesebb tojást tennék bele.

1 éves baba már nyugodtan kaphat belőle. Mivel jó puha könnyen meg tudják enni fogak nélkül is. De 18 hónapos kor alatt ne kapjon a baba aprómagvas gyümölcsöt.



Hozzávalók:

6 szelet kalács vagy kenyér (ez nagyjából 20-22 dkg)
2 evőkanál olvasztott vaj vagy margarin
fél maréknyi mazsola (vagy más egyéb gyümölcs, én most fagyasztott szedret tettem bele), elhagyható
4 és 1/2 dl tej
4 kisebb vagy 3 nagyobb tojás
12-14 dkg cukor
1 kiskanál fahéj
1 csomag vaníliás cukor

A sütőt 175 °C-ra előmelegítettem.
A kalácsot kézzel falatnyi darabokra szaggattam és egy másfél literes jénai tálba tettem. Meglocsoltam az olvasztott vajjal. Itt kellett volna rászórni a szedret (vagy mazsolát), de én csak a tetejére szórtam, és így egy kicsit kiszáradtak a sütés végére. Jobb lett volna, ha kicsit megbújnak a kalácsok között.
Kicsit meglangyosítottam a tejet.
Egy másik edényben felvertem a tojást a cukorral, a fahéjjal és a vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a langyos tejet. Ezt a keveréket szépen rálocsoltam a kalács darabokra. Néhány percig hagytam állni, sőt közben egy kanállal folyamatosan nyomkodtam bele a kalácsokat, hogy kicsit beszívják a folyadékot.
Végül az előmelegített sütőben 40 percig sütöttem. Onnan lehet tudni, hogy megsült, hogy ha megnyomjuk a tetejét egy kicsit, akkor ruganyosan visszaugrik.

Hidegen és melegen is nagyon finom. Egyesek tejszínhabot is tesznek rá, de szerintem felesleges.