A tuti bolognai

Régen azt gondoltam a bolognairól, hogy az egy roppant egyszerű étel. Darálthús, hagyma, paradicsomszósz, egy kis olaszos fűszer, aztán kész is a bolognai. Aztán volt szerencsém igazi olasz étteremben megkóstolni egy igazi olaszos bolognait és akkor rá kellett döbbennem, hogy amit én itthon kutyulok bolognai fedőnév alatt... hát szóval az nem az. Ekkor kutatni kezdtem bolognai receptek után, ki is próbáltam ilyet is, olyat is, és végül mostmár jó ideje egyféleképpen készül nálunk az immáron tökéletes bolognai, amit akár egy olasz elé is oda mernék tenni. A recept a nagyjából a mindentudó Mark Bittman szakácskönyvemből van kevéske módosítással, ami többszöri kipróbálás alatt bevált. Azóta már tudom, hogy ez nem egy ripsz-ropsz összedobom és már eszek is étel. Meg kell adni a módját. Kellenek hozzá jó minőségű hozzávalók és sok-sok idő, azaz inkább türelem, mert az idő nagyrészében szerencsére azért nem nagyon kell vele foglalkozni. Pont mivel eléggé időigényes, én mindig nagy adagot készítek kb. 1 kg húsból. Persze ezt mind így két és felen azért nem esszük meg együltő helyünkben akármilyen finom is. Szépen kiporciózom és megy a fagyasztóba. Aztán rohanós napokon egy tésztafőzésnyi idő árán tuti olasz ebédet varázsolok az asztalra.

Hozzávalók: (min. 8-10 személyre vagy 5 kétszemélyes adagra)

1/2 kg darált marhahús (20%-os)

1/2 kg darált sertéshús (ez lehet sovány is)

3-4 evőkanál olívaolaj

2 fej hagyma

2 szál sárgarépa

1 kisebb zellergumó

3-4 evőkanálnyi nagyon apróra vágott baconszalonna (én ezt nem mindig teszek bele)

2 gerezd fokhagyma

2 doboz hámozott paradicsom konzerv

3 dl száraz fehérbor

2-3 dl alaplé vagy paradicsomlé, vagy víz

só

bors

2 teáskanál szárított oregánó

1 nagy csokor friss bazsalikom

és még

3-4 dl tejszín vagy főzőtejszín (vagy kétszemélyes adagonként fél-1 dl)

ízlés szerint reszelt parmezán vagy grana padano sajt

Először is a zöldségeket készítem elő. A sárgarépát és a zellert hámozás és mosás után lereszelem. A hagymát felaprítom.

A paradicsom konzerveket kiöntöm egy tálba és egy villával vagy krumplinyomóval szétnyomkodom a paradicsomokat.

Egy jó nagy serpenyőben (én a bevonatos wokban szoktam) felmelegítem az olajat és a hagymát megdinsztelem rajta. Pár perc múlva rádobom a reszelt sárgarépát és a zellert is és ha éppen teszek bele, a szalonnát is itt kell hozzáadni. Néha kevergetve, fedő alatt párolom néhány percig a zöldségeket. Rányomok két gerezd fokhagymát és ráteszem a darált húsokat. A lángot magasabb fokozatra állítom alatta és két fakanál segítségével addig kevergetem-töröm a húst, amíg kifehéredik. Ekkor ráöntöm a bort és addig főzöm néha megkevergetve, amíg nagyjából az összes lé elpárolog alóla. Most jöhet rá a paradicsomkonzerv és az alaplé vagy paradicsomlé. Az edényt lefedem, takarékra állítom alatta a lángot és úgy egy órahosszat főzögetem. Néha-néha megkeverem, és szétnyomkodom az esetleges nagyobb húsdarabkákat és paradicsomokat. Csak ekkor sózom meg és szórok rá egy kis fekete borsot és kb. 2 teáskanál oregánót is, ami ugyan egyáltalán, nem szerepel az eredeti receptben, de én szeretem benne. Ezután még kb. 1 órát főzöm ugyanígy, ami alatt a leve jócskán elpárolog és szépen besűrűsödik a szósz.

Amit fagyasztani szeretnék, azt itt elkülönítem. Azt az adagot, amit aktuálisan meg szeretnénk enni azon frissiben, átszedem egy másik edénybe, felforrósítom és öntök rá bő fél vagy inkább 1 dl tejszínt. Rászórok még egy maréknyi friss apróra tépkedett bazsalikomot is. Egy percig még forralom és máris tálalom az időközben kifőzött spagettivel, pennével vagy ízlés szerinti tésztafélével. Ha sokadalomnak készül az étel, akkor érdemes összekeverni az egészet előre a tésztával és úgy tálalni. De csak az utolsó pillanatban szabad összekeverni.

Babáknak: 12 hónapos kortól kaphatják a picik. Tapasztalatom szerint a legtöbb gyerek szereti, viszont a spagettivel elég nehezen boldogulnak az 1-másfél évesek, nekik érdemes valamilyen darabosabb tésztát, pennét vagy orsót főzni. Ha már jól tud rágni a baba, nem is kell összedarabolni a tésztát, persze csak, ha jó puhára van főzve. Érdemes egy maréknyi tésztát picit tovább főzni, miután a nagyok al dente-jét már leszűrtük. (Tésztaszűréskor valamennyi lét egy kisebb lábasba megmentünk és ebbe visszateszünk egy kis adag tésztát és még főzzük néhány percig.)

Bodlog Karácsonyt!

Minden kedves Ólvasómnak és minden gasztrobloggernek és minden főzni vagy enni szerető errejárónak boldog békés Karácsonyt kívánok!

"Ójjási kenyérke"

Éppen két éve Karácsonyra kaptam egy kenyérsütőt és akkor nagyon lelkesen vetettem bele magam a kenyérsütés tudományának elsajátításába. Aztán ahogy Brigi hamarosan megszületett, és a napjaink kiszámíthatlanul rendszertelenekké váltak, egyre gyakrabban kellett bolti kenyeret venni, mert soha nem tudtam időben elkezdeni a dagasztást, kelesztést ahhoz, hogy mire elfogy az előző már legyen friss kenyér az asztalon. Egy ideig még próbálkoztam, de aztán egy napon a kenyérsütő a felső polcra vándorolt, és sokáig ott is maradt. Aztán később ismét elő-elő került, de akkor meg kiderült, hogy Brigi olyan hihetetlenül fél tőle, hogy amíg a dagasztás ment, addig nem volt hajlandó tágítani rólam és a konyhának még a közelébe se lehetett vinni. Csak a nappali sarkából az ölemből tartotta szemmel a gonosz masinát. Na, persze ez sem vitt közelebb a kenyérsütés szenvedélyének újraéledéséhez. Aztán most ősszel mégiscsak megtört a jég. Egyre gyakrabban került elő a gép, egyre gyakrabban ettünk itthoni kenyeret, és Brigi is sokkal barátságosabban viszonyul hozzá, bár még korántsem felhőtlen a viszonyuk.

Persze sokat kell még tapasztalnom, még közel sem vagyok profi kenyérsütő, de azért elkönyvelhettem már szép sikereket ezen a téren. Már kitapasztaltam, hogy sokkal jobban szeretjük mindannyian, ha a kenyér a sütőben sül meg és nem a gépben, ha legalább a fele teljeskiörlésű lisztből van, ami ha lehet, legyen tönköly. És még próbálkozom mindenféle recepttel. Ez a mai kenyér pedig olyan szép lett, hogy azt gondoltam, ezt meg kell örökíteni az utókornak. Az eredeti recept egy valószínűleg E.Margitnál talált burgonyás kenyér receptje, csak a liszt összetételén változtattam tulajdonképpen. Este későn sütöttem ki, és mielőtt bebújtam az ágyikóba édesen alvó családom mellé, még büszkén megsimogattam a konyhában hüledező cipócskát, még jó éjszakát is kívántam neki magamban. :) Aztán már alig vártam, hogy reggel legyen és felvágjuk végre. Mikor Briginek mutattam reggel, hogy nézd mit sütöttem, ezt mondta: "Ójjási kenyérke, Anya sütötte". És ő is megsimogatta, csak úgy mint én.

A burgonyás kenyér receptje, ahogy én sütöttem:

3 dl langyos víz

2,5 dkg vaj

1 tojás

150 gramm főtt, áttört krumpli

2 kiskanál só

1 kiskanál cukor

20 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt

10 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt

30 dkg BL-80 kenyérliszt

1 késhegynyi aszkorbinsav

1 kiskanál sikér

12 dkg friss élesztő

dagasztás közben nagyon lágynak tűnt, úgyhogy tettem még hozzá 2 evőkanál tk. lisztet

A hozzávalókat belepakoltam a gépbe, és a kelt tészta programmal megdagasztottam. Amikor megállt a dagasztás, ez nálam 5+15 perc, újraindítottam a gépet, és újra 20 percig dagasztattam a tésztát. Utána hagytam kelni a gépben, ami ilyenkor melegíti is egy picit.

1 óra kelesztés után kivettem a tésztát és lisztezett deszkán átgyúrtam kézzel. Körbe forgatva és a széleket folyamatosan alágyűrögetve kerek cipót formáztam, amit sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Langyos helyen még egy órát kelesztettem, a tetejét lekentem tejjel, majd a 210 C-ra előmelegített sütőbe tettem.A sütő aljába löttyintettem egy kispohár vizet. Kb. fél óra után a sütőt lejjebb vettem 190 C-ra és így sütöttem még 20-25 percig. Kivettem, rácsra tettem és lekentem hidegvízzel.

Nagyon finom kenyér lett, a héja pont jó vastagságú, belül pedig puha, ízletes.

Mézes hópihék

Ennek a mézes keksznek az a különlegessége, hogy a díszítés sütés előtt kerül fel, és együtt sül meg a sütivel. Nagyon finom keksz, először ropogós, de nem kemény, aztán ha megéri, 2-3 nap múlva már inkább puha, bár ezt valamennyire meg lehet előzni, ha jól záródó dobozban tartjuk. Az írókázás kicsit fárasztó és időigényes, de nagyon mutatós édességet kapunk cserébe. A legjobb az egészben, hogy nyugodtan szabadjára lehet engedni a kreatív önmagunkat, mert mint ahogy a természetben sincs két egyforma hópihe, ezek a kis kekszek is mind lehetnek különbözőek.

Hozzávalók:


12 dkg vaj /margarin
10 dkg barna cukor (a lágy jobb, de a kristály is megteszi)
1 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál fahéj vagy más téli fűszer
1 tojás
1 dl méz (szűken mérve)
20 dkg finom liszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt


A díszítéshez:
6 dkg vaj / margarin
6 dkg finom liszt
2-3 evőkanál víz

A puha vajat fél percig kevertem a robotgéppel. Hozzáadtam a barnacukrot, a fahéjjat és a sütőport, jól összekevertem. Azután jött a tojás és a méz, ezekkel is alaposan elkevertem a cukros vajat. Itt átváltottam a dagasztóspirálra és belekevertem a liszteket is. Az eredeti recept szerint pihentetni kell a hűtőben 3 óráig, de nekem ettől olyan kemény lett a tészta, hogy nem lehetett mit kezdeni vele, meg kellett várnom, hogy újra felmelegedjen és csak akkor tudtam kinyújtani. Szóval ez a pihentetés szerintem nem lényeges, hacsak nem tényleg nagyon ellágyul valakinél a tészta.

Az írókázáshoz összekevertem a hozzávalókat és a legvékonyabb csőrrel felszerelt nyomózsákba tettem. Lehet nejlonzacskóba is tenni, aminek aztán pici lyukat vágunk a sarkán.

A kész tésztát 3-4 mm vastagra nyújtottam és csillagokat szúrtam ki belőle. Lehet köröket is, azokból is nagyon szép hópihék lehetnek. A kekszeket egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és szépen türelmesen hópihe mintákat rajzolgattam mindegyikre. Ez eltart egy darabig, mert kb. 55-60 db-ról van szó.
Közben a sütőt előmelegítettem 190 C-ra.

A szépen feldíszített kekszeket 7-9 percig kell mindössze sütni. Érdemes résen lenni, mert könnyen megégnek. Amikor a szélük kezd egy picit barnulni, már készen is vannak.

Jól záródó dobozban akár 1-1,5 hétig is lehet tárolni őket.

Eredeti recept: Cookies (The little guides)

Nyertem!

Na, most dicsekedni fogok! Képzeljétek, nagy meglepetésemre a birs charlottal első helyezést értem el Nemisbéka karácsonyi receptversenyén. Még soha nem vettem részt ilyen versenyen, és most nagyon-nagyon örülök.
Mivel még mindig nem oldódott meg a számítógép problémánk, csak itt-ott, elvétve jutok internethez, így aztán nem is tudtam a dologról egészen tegnap estig. Este 10-kor csörgött Timus hugi a nagy hírrel, és mondhatom, nagyon megörvendeztetett. Egyrészt azért, mert a benevezett finomságok egytől-egyig fantasztikusak voltak, biztos vagyok benne, hogy a zsűrinek igazán nehéz dolga volt. Másrészt azért, mert erre a tortára nagyon büszke vagyok egyébként is, mivel a felhasznált birsdzsem és a birsalma befőtt is házilag készült.
A versenyre beérkezett pályaműveket egyébként ajánlom mindenki figyelmébe, sok különleges, vagy éppen egyszerű, de rendkívül ötletes recept érkezett. Az én kedvenceim a következők voltak: az előételek/levesek kategóriában Lúdanyó finn hallevese, a főételek kategóriában az egyébként szintén első helyezést elért Palócprovence által készített muffintepsiben sült csirkecsigák, a desszertek között pedig Piszke narancsos-mákos panna-cotta-ja.

Ezúton is gratulálok a többi nyertesnek is, és köszönöm szépen a zsűrinek, hogy az én művemet tartotta a legjobbnak a sok-sok kiváló desszert között.

Gyümölcskenyér reformosan

A gyümölcskenyér elmaradhatatlan adventi kellék, szerintem nem csak nálunk. Van egy nagyon jól bevált receptem, ami mellesleg nagyon jó felhasználása a kimaradt tojásfehérjéknek. Most is eszerint a recept szerint dolgoztam, csak a réteslisztet cseréltem ki fele teljeskiőrlésű búzalisztre és fele finomlisztre. Kicsit talán tömörebb lett a tészta, de igazán nem sokat változtatott rajta. Tettem még bele most egy kávéskanálnyi mandulaaromát, amitől nagyon fincsi mandula íze és illata is lett.

Citromos-mazsolás rizs

Ez nem ám egy desszert, hanem egy köret. Egyszerű, és kicsit más, mint az unalmas megszokott párolt rizs. Mi hal mellé ettük és mondhatom, hogy halhoz ennyire jól passzoló köretet még nem ettem. Nekem csak úgy magában is nagyon ízlett.

Saját ötlet, bár azóta láttam, hogy Jamie Olivernek is van hasonló, de abban nincs mazsola. Ha lett volna itthon citromfüvem, az is került volna bele. Majd egy következő alkalommal nem hagyom ki, bár a petrezselyemmel is tökéletes volt.

Hozzávalók: (2 adag)

15 dkg rizs (kb. másfél dl)

2 evőkanál olívaolaj

1 csokor petrezselyem

1/4 kávéskanál kurkuma vagy 1 csipet sáfrány

1 fél citrom leve (kb. 2-3 evőkanál

1/2 kiskanál citromhéj (vagy ha citrom kezeletlen, annak a héja reszelve)

só

3 evőkanál mazsola

A mazsolát beáztattam egy pohár langyos vízbe. Én nem szeretem a nagyon kiázott mazsolát, ezért épp csak egy 20 percet állt így, aki puhán szereti, az áztassa be jó előre. A petrezselymet felaprítottam. Az olajat felmelegítettem egy lábasban, rátettem a rizst, kicsit átforrósítottam rajta, hozzátettem a petrezselymet, jól elkevertem. Rászórtam a kurkumát, a citromhéjat és felengedtem kétszeres mennyiségű vízzel. Megsóztam, belenyomtam a citromlét. Rátettem a fedőt és forrástól számítva kb. 8-9 percig főztem, majd még 5 percig rajtahagytam a fedőt. Végül fellazítottam egy villával és belekevertem a lecsepegtetett mazsolát.

Babáknak 1 éves kortól lehet adni. Kisebbeknek a citrom, és a mazsola miatt nem ajánlom.

Karácsonyi szereplőválogatás - Pangasius filé fűszeres morzsa alatt

Egyszer régebben már próbálkoztam a pangasiussal, de akkor csalódtam kicsit benne, ami részben az én hibám volt. A pangasius ugyanis egy nagyon semleges ízű, fehérhúsú, amúgy édesvízi halféle, és én első nekifutásra alig-alig fűszereztem, és hát úgy nem volt valami nagy szám. Ebből kiindulva most bátrabban nyúltam az ízesítők után, és lám, máris sokkal jobb lett az eredmény. Bár még mindig sokat elbírna, mert tényleg olyan semleges az íze, akárha csirke-, vagy még inkább pulykamellet enne az ember. Nemrég megvilágosodtam egyébként a pangasiust illetően, ugyanis rájöttem, hogy ez egy édesvízi hal, és nem tengeri, és hogy azért szálkamentes, mert valami óriásharcsaféle, ami csontos hal. Tényleg egy szem szálka sincs benne. Ez nálam különösen díjazandó tulajdonsága, mert így nyugodt szívvel adhatok Briginek is belőle.

Szóval ez alkalommal kapott ez a halacska egy kis fokhagymás, petrezselymes morzsatakarót, meg egy póréágyat, és citromos mazsolás rizzsel ettük, aminek receptje hamarosan következik. A morzsatakarót kicsit alulméreteztem, kétszer ennyit is elbírt volna, legközelebb teljesen be fogom fedni a halszeleteket vele, és egy kicsit jobban rá fogom pirítani is. Úgy érzem, akkor lesz igazán tökéletes. Karácsonyi vacsorának próbáltam ki egyébként, aminek azért is jó lenne, mert nem sok időbe telik elkészíteni, ill. a munka nagyrészét el lehet végezni akár 1 nappal előtte is.

Hozzávalók: (4 személyre)

1 csomag 1 kg-os fagyasztott pangasius filé (ami felengedés után már csak kb. 80 dkg lesz)
1-2 szelet rozskenyér bele
3-4 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
1 citrom leve
1 csokor petrezselyemzöld
só
bors
1 szál póréhagyma



A halat felengedés után szárazra törölgettem papírtörlővel, tenyérnyi darabokra vágtam. Egy nagy lapos tányérra tettem a szeleteket, megsóztam és meglocsoltam egy fél citrom levélel. Visszatettem a hűtőbe és hagytam állni úgy 1 órát.

A kenyérbelet elmorzsoltam a kezeimmel, rányomtam a fokhagymákat, ráöntöttem az olajat és a másik fél citrom levét. Szórtam hozzá egy kis borsot. Jól összekevertem.

A pórét vékony hosszú csíkokra vágtam.

A sütőt előmelegítettem 190 C-ra.

Egy szögletes jénait, aminek teteje is van, vékonyan kiolajoztam. Elterítettem az alján a felcsíkozott pórét. A póréágyra fektettem a halszeleteket és betakartam az egészet a morzsával. Fedő alatt sütöttem kb. 25 percig, majd fedő nélkül még 10 percig pirítottam.

Karácsonyi szereplőválogatás - Birs charlotte

Ennek a tortának az alapötlete a tavaly decemberi Magyar Konyhából származik. Amikor mostanában újra átlapozva az újságot megláttam, máris tudtam, hogy ezt az édességet ki kell próbálnom. Ez egyértelmű volt az idei birsalma dömping után. Persze a recepten kicsit alakítottam az itthon fellelhető hozzávalók szerint, ill. az eredetileg borral készült krémet is alkoholmentesítettem. Bár egyszer borral is megérné kipróbálni.

Az itt következőkben leírom, hogy én pontosan hogyan csináltam. A mennyiségek tekintetében az eredeti receptben megadottakra támaszkodtam, ami egy kicsit megtréfált. Ugyanis a piskóta pontosan elég lett a tál kibélelésére, ugyanakkor a krém majdnem kétszer annyi lett, mint amire szükség volt. Tehát két kiegészítő javaslatot kell itt tennem, vagyis inkább hármat. Vagy süssünk kétszer ennyi piskótát és készítsük a tortát egy jóval nagyobb tálban. Vagy készítsünk fele ennyi krémet és akkor minden további marad. Vagy készítsük el így ahogy van, és a maradék krémet hagyjuk áldozatul esni az arra járó nyalakodó családtagoknak. Nálunk ez az utolsó verzió vált be. De van még egy ötletem, nagyon finom pohárkrém is lehet belőle, piskótával, gyümölccsel, dióval, csokival, tejszínhabbal rétegezve. El tudom képzelni.

Ami felettébb hálás karácsonyi ünnepi tortává teszi, hogy teljesen előre elkészíthető. A piskótasütést akár két nappal előbbre is lehet időzíteni, a tekercsek megkenve, becsomagolva a hűtőben nyugodtan várhatnak a másnapi összeállításig. A kész tortának pedig még jót is tesz, ha fogyasztás előtt áll egy napot a hűtőben. A nagy napon pedig semmi más dolgunk nincs, mint kiborítani és ízlés szerint díszíteni a különleges, finom és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető édességet.

Az krém elkészítése és a torta összeállítása bőven megvan egy óra alatt, ha kész piskótával dolgozunk, ami megfelel a Nemisbéka által kiírt karácsonyi receptverseny nevezési feltételeinek.

Hozzávalók:


Kb. 60 cm hosszú 4-5 cm átmérőjű piskótatekercs
(azaz 4 tojásból sütött vékony piskótalap, hosszában elfelezve és feltekerve)
2 tojásból sütött kerek piskótalap
1 üveg birsalmadzsem

A krémhez:

1 üveg birsalmabefőtt (vagy 2-3 szem birsalma megpárolva)
3 evőkanál méz
1 kávéskanál vanília aroma
3 dkg zselatin
4 dl tejszín

A piskótatekercseket megkentem a birsdzsemmel, szorosan feltekertem és félretettem.

A krémhez a befőtt levét leöntöttem (2 dl lét kaptam) és félretettem, a gyümölcsöt pedig egy botmixerrel pépesítettem. Nem baj, ha kicsit darabos marad.
A kerek piskótalapot levágtam pontosan akkorára, amekkora a tálam felső széle.
A piskótatekercseket kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam és kibéleltem velük egy gömbölyű tálat. (kb. 20 cm-es és 9 cm magas)
A zselatint feloldottam kb. fél dl hideg vízben. Amikor megduzzadt, hozzáöntöttem a befőtt levének felét és melegíteni kezdtem, addig amig a zselatin feloldódott benne. A többi befőttlével együtt a birsalmapüréhez öntöttem a zselatinos keveréket. Jól összekevertem és félretettem hülni, néha megkevergetve. Amikor már kezdett megdermedni, habbá vertem a tejszínt és beleforgattam a birskrémbe. A krémmel megtöltöttem a piskótával kibélelt tálat. A kerek piskótalapot is megkentem (volna) a lekvárral, (ha el nem felejtettem volna...) és befedtem vele a krémet. Fogyasztásig hűtőben kell tartani. Végül csak ki kell borítani az egészet egy tányérra és ízlés szerint feldíszíteni.
Extra lépésként pici vízzel hígított és felmelegített birslekvárral kentem le a kész tortát, mert így csillogóbb és szebb lett. De ez csak kedv és ízlés kérdése.

Zabpelyhes golyók

A zabpehely nagy kedvenc nálam. Az egyik leggyakoribb reggelim a zabkása, meg mindenféle zabpelyhes sütiket, kekszeket szeretek. És nem csak azért szeretem, mert nagyon egészséges, hanem szerintem tényleg finom. Ezt a rendkívül egyszerű receptet egy nagyon-nagyon régi Tina újságban találtam. Mint általában az ilyen színvonalú újságokra jellemző, a recept nem volt egyértelmű. Ugyanis darált zabpelyhet írtak. Na, és az most vajon mi? A mellékelt képet is figyelembe véve, úgy döntöttem, hogy ez valószinűleg az apróbb szemű, azaz aprított zabpehely lesz. Szerencsére pont ilyen volt itthon, úgyhogy neki is álltam. Azért hogy egy kicsit homogénebb legyen, a zabpelyhet részben zabpehelyliszttel helyettesítettem. Finom lett, de azért elkelt mellé egy kis lekvárféle, mert amúgy olyan fojtós egy picit, bár engem ez nem annyira zavart. Az eredeti receptben a golyók tetejét csokiból rácsorgatott csigavonallal diszítették, nekem ez valahogy nem hiányzott róla. Szerintem még fogok vele kísérletezni, valahogy a lekvárt bele kellene juttatni, hogy ne kelljen mellé kanalazni. Olyan boszorkánypogácsa szerűen kellene formázni, és a mélyedésbe kanalazni a finom lekvárt... Agyalok...

Hozzávalók:

20 dkg apróbb szemű zabpehely
6 dkg zabpehelyliszt (vagyis őrölt zabpehely)
5 dkg darált dió

10 dkg vaj
2 tojás
8 dkg (barna)cukor
1 kis marék mazsola

A vajat megolvasztottam. A tojásokat kicsit felvertem a cukorral, hozzákevertem a vajat. Beleszórtam a zabpelyhet meg a lisztet és a diót is. Jól összekevertem, hozzátettem a mazsolát is. Először kicsit lágynak tűnt, de hagytam állni egy rövid ideig, úgy 5 percig, és ekkorra már jól formázható állaga lett. Kb. 2,5-3 cm-es golyókat formáztam, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. 180 C-ra előmelegített sütőben kezdtem sütni, de pár perc múlva lejjebb vettem olyan 160 C-ra és így sütöttem készre összesen kb. 18 percig.