babakonyha

Almás zabpalacsinták

2011-04-05T16:10:00.004+02:00

Az almáspalacsinta kicsit egészségesebben. A liszt egy részét zabpehelyliszttel és tejleskiőrlésű liszttel helyettesítettem. Ez ilyen SOS ebéd nálunk, mivel pillanatok alatt készen van, de reggelire is előfordult már. Na meg akkor is jól jön, ha van egy pár szem alma, ami megbújt a gyümölcsöskosár alján és már nem igazán dekoratív kinézetű. Kisebb gyerekeknek, aki még többnyire kézzel majszolgatnak, tökéletes gyakorló étel. Nagyobbaknak viszont jól lehet gyakorolni rajta a késsel villával evést is, mert könnyű elvágni akár egy tompa késsel is. De nemcsak gyerekeknek jó, nálunk mindenki szereti. Ki-ki lelkiismerete szerint kínáljon mellé egy kis fahéjas porcukrot, vagy csorgassa meg egy kis mézzel. Ez utóbbi esetben érdemes a tésztába keverni egy kis fahéjat.

Hozzávalók:

2-3 szem alma meghámozva és durvára reszelve (nem kell kinyomkodni a levét)

4 dkg zabpehelyliszt

3 dkg teljeskiőrlésű liszt

3 dkg sima liszt

1,5 dl tej (vagy zabtej)

1 tojás

sütéshez egy kis vaj

A tojást egy kicsit felverem, hozzáöntöm a tej felét, beleszórom a liszteket és a többi tejet is hozzá adagolva egy aránylag sűrű palacsintatésztát keverek. Az almát én egyenesen ebbe a masszába szoktam belereszelni. Utána egy 5-10 percig hagyom állni, hogy a zabpehelyliszt kicsit megszívja magát. Egy teflonos palacsintasütőt jól megforrósítok, teszek rá egy kávéskanálnyi vajat, szétoszlatom a serpenyőn. A masszából evőkanálnyi halmokat teszek rá és a kanál hátuljával szétlapítom. Olyan kisebb tenyérnyi lepénykéket sütök így, egyszerre négyet. Nagyjából 2 percig sütöm az egyik oldalát, majd megfordítom egy lapáttal és ekkor rögtön leveszem a lángot takarékra. Még 2-3 percig sütöm és kész. Figyelni kell, hogy meg ne égjen, de azért jól átsüljön minden lepényke.

Ebből a mennyiségből kb. 10-12 db-ot tudok sütni. Melegen vagy langyosan a legfinomabb, de ha netán marad, akkor nálunk egy idő után úgy hidegen is lába kél előbb-utóbb.

Marcipános birslekvár

2010-10-24T15:01:00.001+02:00

Az idén legnagyobb bánatomra sajnos elmaradt a tavalyi birsdömping. Egy évvel ezelőtt kosárszámra érkezett a finom bio birsalma anyósomék szomszédjától, idén ez az adomány 5 szem volt, és ez volt az összes. Mindig ideadják, mert ők nem eszik. Ez számomra érthetetlen, hogy hogy lehet ellenállni egy ilyen csodálatos gyümölcsnek. Ebből pár szemből hamarjában kompót lett, de hát nem érhettem be ennyivel. Szerencsére itt-ott láttam a piacon, persze méregdrágán. De hát a tavalyi birslekvár, amit sült birsalmából főztem, olyannyira fincsi volt, hogy kerül, amibe kerül, neki kellett álljak idén is.

A tavalyi lekvárból egyszer egy marcipános omlós tésztából készült kiflibe töltöttem, és a marcipán-birs olyan erőteljes ízemléket hagyott bennem, hogy hamar megszületett az ötlet, a marcipánt a lekvárba kell beletenni. Szerencsére most eszembe jutott, és az utolsó néhány üvegnyi lekvárba így került egy kis marcipán. Olyan 80 dkg-nyi gyümölcsből készült lekvárhoz tettem olyan 6-7 dkg marcipánt reszelve és egy kávéskanál mandula aromát. Az eredmény valami hihetetlen. Próbáljátok ki!

Annyit változtattam tavalyhoz képest, hogy cukorból kicsivel kevesebb került bele, 1 kg kész alapanyagra számolva kb. 40 dkg cukrot tettem, de ebb

ől legalább 10 dkg lágy sötétbarna nádcukor volt. Most valahogy bejött ez a kicsit savanykásabb íz, amit a marcipán egyébként egészen elsimította. Csemetém is imádja, legalábbis ma azon kaptam, hogy a konyha padlóján ülve kanalazza a lekvárt csak úgy magában...

Tönkölylisztes kalács

2010-10-08T15:01:00.001+02:00

Ha magam sütök kenyérfélét itthon, akkor általában kalácsot szoktam, mert ez jobban fogy és jobban is tartja magát. Nálunk nem sok kenyér fogy, úgyhogy néha még a sütés után harmadnap reggelire is jut néhány szelet. A kalácsok pedig tapasztalatom szerint sokkal jobbak még ennyi idő után is, mint a kenyérfélék. Legtöbb kenyérreceptet fele teljes kiőrlésű liszttel is ki szoktam próbálni, és a Limara féle tejszínes kalács így felesben is olyan jól bevált, hogy az utóbbi időben szinte csak ezt és csak igy sütöttem. A liszt összetételén túl még egy két dolgot változtattam, leheletnyivel több élesztőt, cukrot és sót teszek bele. Nekem valahogy jobban kihozza az a kávéskanál só az édes ízt, harmonikusabb szendvicsalap lesz igy belőle.

A végeredmény persze kicsivel kötöttebb, sűrűbb, mint egy sima lisztes kalács, de egyáltalán nem nehéz vagy olyan "bőnyálas". És a tönkölyliszt íze is jól illik az ilyen édes kenyérfélékhez. Mi nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

2,5 dl tejszin

2 tojás

1 tojásfehérje

1 kávéskanál só

3,5 evőkanál cukor

25 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt

25 dkg BL 80 kenyérliszt

23 gr élesztő

1 tojássárgája a kenéshez

Kenyérsütőgépben dagasztom és kelesztem (kb. 1 óráig kel a langyos gépben), azután hármas fonással a tepsin megfonom (ahogy sikerül :)). Ismét hagyom kelni kb. 20-25 percig, közben bemelegítem a sütőt 190 C-ra. Ha szépen megkelt, megkenem a pici tejjel elkevert tojássárgájával és 30 percig sütöm. Ha nagyon barnul a teteje, félidőben letakarom egy darab sütőpapírral.

Almás habos rizsfelfújt

2010-10-03T16:24:00.003+02:00

Mostanában alma mániás lettem. Mégpedig azt szeretem legjobban, ha a lakásban sülő alma és fahéj illata terjeng. Ettől még a korán jött borongós ősszel is könnyebben meg tudok barátkozni. Ennek megfelelően került most a szimpla rizsfelfújt tetejére egy réteg alma, majd további kényeztetés képpen még egy szép kis habtakaró is. Így még egy csomó kimaradt tojásfehérjét is sikerült felhasználni.

Hozzávalók (28 cm-es tortaformához):

25 dkg rizs

1 l tej

1,5-2 dl viz

10 dkg barna cukor

1 kiskanál fahéj és / vagy reszelt citromhéj

4 egész tojás

1 evőkanál liszt

2-3 dkg vaj

2-3 alma, hámozva és vékony szeletekre vágva

fahéjjas porcukor

4-5 tojásfehérje

8 dkg cukor

2 evőkanál baracklekvár

A forma kikenéséhez vaj és morzsa.

A rizsből a tejjel, a vizzel és a cukorral tejberizst főzök. Forrás után nagyon takarékon szoktam főzni amig be nem szívja az összes folyadékot. Kevergetni minél kevesebbet, hogy ne törjenek össze a rizsszemek. Forrás után langyos sütőbe is be lehet tenni kb. 1 órára, akkor abszolút nem kell kavargatni.

A kihűlt rizshez kevertem a kissé felvert egész tojásokat, a vajat és a lisztet. Ízesítettem egy kis fahéjjal. Közben bemelegítettem a sütőt 180 C-ra.

A tortaformát kikentem vajjal és beszórtam egy kis kekszmorzsával. Ebbe simítottam bele a tojásos rizses masszát. A tetejére sorakoztattam a vékonyra szeletelt almát, amit megszórtam egy kis fajéjhas porcukorral.

Betettem a sütőbe és kb. 30 percig sütöttem. Közben a tojásfehérjéből a cukorral kemény habot vertem, beleforgattam a lekvárt is. A forró felfújtra kentem és még 12 percre visszatoltam a sütőbe az egészet. A hab szépen felpúposodik, aztán ahogy hűl, rögtön vissza is esik. Szeletelés előtt érdemes picit hűlni hagyni. Már aki tud várni! :)

Joghurtos almás süti

2010-09-21T15:46:00.004+02:00

Hosszú nyári szünet után úgy döntöttem felélesztem a blogolást, mind írás, mind olvasgatás tekintetében. Mivel Brigi néhányszor egy héten családi napközibe jár, több időm marad mindenfélére. Ugyan ez már csak néhány hónapig lesz így, de erről majd később. :)

Most hétvégén készült ez a remek süti, rendkívül egyszerű, szó szerint pillanatok alatt kész van és nagyjából ugyanennyi idő alatt el is fogy. A joghurtos kevert tészta szerintem sokkal fincsibb, mint akár egy sima piskóta, vagy a vajas változat. Sokkal szaftosabb és könnyebb. Másnapra sem szárad ki, még takarás nélkül sem. Az alma egy kis plusz őszi ráadásként került a tetejére, nagyon feldobta az amúgy elég semleges kakaós tésztát.

Az eredeti receptet Frank Júliánál találtam, ott 3 dl cukrot irt a recept, én csak 20 dkg-ot tettem bele, ami azért jóval kevesebb, szerintem így is elég édes volt. Sülő fahéjas alma illata pedig valami eszméletlen jókedvre derített.

Hozzávalók:

4 dl liszt

20 dkg cukor

2 dl joghurt

1 dl olaj

2 tojás

1 evőkanál holland kakaópor

2 teáskanál sütőpor

Tetejére

5-6 szem alma

3 kanál barna nád cukor

1 kávéskanál fahéj

Az almát meghámoztam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem, rászórtam a cukrot és a fahéjat és hagytam, hogy kicsit levet engedjen.

Egy közepes tepsit kivajaztam és beszórtam liszttel.

A lisztet elkevertem a sütőporral és a kakaóval.

A tojásokat egy tálba ütöttem és kikevertem a cukorral és a joghurttal. Végül hozzákevertem a többi hozzávalót is.

A masszát a tepsibe öntöttem, a kissé kinyomkodott almát egyenletesen elosztottam a tetején. 180 C-ra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Svéd húsgolyó

2010-06-17T15:04:00.006+02:00

Az ikeás svéd húsgolyó nagy sikereket ért el Brigi lányomnál, és látva a lelkesedést, gyorsan beiktattam az e heti menübe. Sok hasonló recept kering a neten. Én konkrétan ebből indultam ki. Sajnos az utolsó pillanatban vettem észre, hogy elfogyott a zsemlemorzsám és darálásra váró száraz kenyér sem volt itthon, úgyhogy a morzsa helyett zabpehelylisztet használtam. És bár az eredeti vegyes sertés és marha húsból készül, én pulykahúst használtam, mert most éppen ezt kaptam. Teljesen jó lett így is. Sőt szerintem még finomabb is, és ezt legalább biztosan tudom, hogy miből van.

Nálam így készült:
fél kg darált sovány pulykahús (nagyon finomra darált legyen, én botmixerrel segítettem kicsit)
1 nagy fej hagyma
1 tojás
1 dl tejszín
kb. 3-4 púpos evőkanál zabpehelyliszt (zsemlemorzsa helyett)
2 mokkáskanál só
kb szűk fél mokkáskanál őrölt fehérbors
1 nagy csipet őrölt szegfűbors

A húst a botmixerrel egészen finom pépesre turmixoltam. A zabpehelylisztet belekevertem a tejszínbe és hagytam duzzadni. Annyi kell bele, hogy a tejszín egészen besűrűsödjön. Ez egy 10 perc alatt megtörténik. A hagymát nagyon apróra vágtam és kevés vajon megdinszteltem. Végül minden hozzávalót összekevertem, még egy kevés zabpehelylisztet szórtam hozzá, mert elég lágy massza lett. Kicsit pihentettem a hűtőben. Elég ragacsos, nehezen kezelhető húsmassza, de olajos kézzel jól lehet formázni. Apró, kisebb dió nagyságú gombócokat sodortam. Egy nagy serpenyőben megmelegítettem kb. 8-10 dkg vajat és a serpenyőt rázogatva, ill. két kanállal forgatva a golyókat pár perc alatt megsütöttem minden oldalukat. Pár percre le is fedtem biztos, ami biztos.

Miután megsütöttem a golyókat, ugyanabban a serpenyőben készült egy barnamártás is szójaszósszal a linkelt oldal leírása alapján. Autentikusan áfonyaszósszal és barnamártással, ill. főtt krumplival eszik. Nálunk az áfonyaszósz most elmaradt, rajtam kívül senki sem eszi meg sajnos.

Babáknak 1 éves kortól. Jó alany az önálló csipegetés gyakorlásához, mert jól kézbefogható, rágcsálható. Persze csak langyosra hűtve.

Pulykahúsos spenótos pite

2010-06-11T14:32:00.001+02:00

Felhőlány ihlette ezt a pitét. Nemrég láttam nála hasonlót csirkével, spenóttal és fetasajttal. Azóta is tervezem, hogy megsütöm. Kicsit igazítottam a recepten az éppen fellelhető hozzávalóknak megfelelően. Nálam most sovány darált pulykahús került bele, és a jól bevált teljes kiőrlésű liszttel gyúrt pitetésztámat használtam. Nagyon finom, aránylag egyszerű, legalábbis jól előkészíthető finom ebéd vagy vacsora étel. Nekem legeslegjobban hidegen ízlett.

Hozzávalók:
1 adag pitetészta
az én receptem ez:
10 dkg finomliszt
12-13 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
10 dkg hideg vaj
1 nagy csipet só
6-8 evőkanál hideg víz

Belevaló:
30-35 dkg darált pulykahús
3 evőkanál olaj/vaj
1 kis fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
só, bors
fűszerek izlés szerint, nálam: friss kakukkfű, majoranna, rozmaring
30 dkg leveles spenót

4 tojássárgája
3 dl tejszin (én 10 %-os főzőtejszínt használtam)
8-10 dkg feta vagy krémfehérsajt

A tészta hozzávalóit gyorsan és röviden összegyúrtam, a vajat legegyszerűbb nagy lyukú reszelőn belereszelni. Utána folpackba csomagolva pihent a hűtőben, amig a töltelék készült.
A hagymát feldaraboltam, a spenótot megmostam, nagyjából leszáraztam. Az olajat megmelegítettem a wokban, a hagymát üvegesre pároltam rajta, rányomtam 2 fokhagyma gerezdet, majd rátettem a húst is, és bőszen kevergetve minél apróbb rögöket próbáltam törni belőle. A sovány darált pulykahús hajlamos nagy rögökbe összeállni, mikor az ember sütni próbálja. Ez azonban nem akkora baj, főleg nem ennél az ételnél. Közben sóztam és fűszereztem. Mikor megsült, egy tányérra kiborítottam, hogy hűljön egy keveset. A serpenyőbe pedig beletettem a spenótot, lefedtem és néha megkevergetve addig pirítottam, amíg összeesett. Ekkor rányomtam a megmaradt két fokhagymagerezdet, picit meg is sóztam.
A tejszínt összekevertem a tojássárgákkal és egy kis sóval, borssal. Már csak az összeállítás volt hátra. A sütőt bemelegítettem 200 C-ra. A tésztát a piteformánál kicsit nagyobbra nyújtottam, hogy az oldalát is ki tudjam bélelni vele. Nem sütöttem elő a tésztát, őszintén, mert elfelejtettem, így is jó volt, de aki akarja 10 percre betolhatja a sütőbe, mielőtt megtölti. Ilyenkor érdemes sütőpapírral letakarni és egy marék szárazbabot szórni rá, így nem púposodik fel a teteje.
Szóval én csak kibéleltem a formát és már pakoltam is rá a belevalókat. Először a darálthúst, aztán a spenótot igazságosan elosztva, ami azt jelenti, hogy az egyik felére megy a spenót nagy része, ez lesz az én felem, a másik oldalra csak mutatóba kerülhet... A család többi tagja ugyanis nem barátja a spenótnak. Végül leöntöttem a tojásos-tejszínes keverékkel, és rászórtam a kis darabokra vágott fetasajtot.
kb. 25 percig sütöttem, félidőben kicsit mérsékelve a sütő hőmérsékletét. Sütés után érdemes várni 10-15 percet, hogy szeletelhetőre hűljön.
Babáknak 1 éves kortól villával összetörve, vagy apróra vágva. Kisebbeknek a darálthúsból vegyünk ki egy keveset sózás előtt, ugyanígy a megpárolt spenótból is 2.3 evőkanálnyit. Turmixoljuk le egy kevés főtt krumplival vagy rizzsel.

Bodzavirágos epres túrótorta

2010-05-31T14:33:00.006+02:00

Bodza mindenhol. Nem tudok betelni az illatával így nyárelőn. A szörp már éppen szűrésre várt, de a nyíló virágok illata csak nem hagyott engem nyugodni még, és a hétvégi biciklizés alkalmával újra sikerült egy kisebb adagot begyűjteni. Részben mert találtam egy újabb izgalmas szörpreceptet, részben meg ennek a túrótortának az ötlete erősen érett bennem. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy a bodza és a túró jól ki fognak jönni egymással, főleg ha még egy kis eper is kerül a képbe. Mivel a bodzavirágoknak idő kell, hogy aromájukat átadják a hordozó közegnek, előző este a torta lehető legtöbb alkotórészébe belekevertem, beleáztattam az illatos virágokat. Így másnapra csak a csodálatosan illatozó torta összeállítása maradt. Aki siet még meglelheti hozzá az utolsó nyíló virágokat, amiket egyébként lazán bekötött nejlonban a hűtőben még néhány napig egészen jó állapotban lehet tartani.

Hozzávalók: (24 cm-es tortához)

összesen 5-6 bodzavirág
2 tojásból sütött piskótalap
eperlekvár
Krémhez:
50 dkg túró
4 dl tejszín
4-5 evőkanál porcukor
2 tasak zselatin fix
1 citrom leve
1 biocitrom héja vagy 2 kávéskanál szárított

Tetejére:
3 evőkanál cukor
2,5 dl víz
1 tasak színtelen tortazselé
10-15 szem eper

A torta összeállításának előestéjén kezdtem. 1-2 bodzavirágot beáztattam a tejszínbe. Csak úgy szárastól óvatosan beleraktam, így másnap könnyen ki tudtam venni belőle. Lefedtem és visszatettem a hűtőbe reggelig. A tetejére való karamellt szintén előző este készítettem el. A 3 evőkanál cukrot gyenge tűzön csak egészen világosra karamellizáltam, aztán felöntöttem 2,5 dl vízzel és hagytam, hogy feloldódjon benne a karamell. Azután egy pohárba öntöttem és beleáztattam másik két bodzavirágot. Ez szintén így állt másnapig.
Egy bodzavirágról lecsipkedtem a virágokat és ezt beleszórtam a túróba, összekevertem, és gondosan lefedve ez is várt a sorára a hűtőben másnapig.
Reggel megsütöttem a piskótát most épp teljes kiőrlésű lisztből.
A túrót összekevertem az egyik tasak zselatin fixszel, a cukorral, a citromlével és héjjal. A tejszínből kiszedtem a virágot, a másik tasak zselatin fixet is belekeverve habbá vertem, majd beleforgattam a túróba. A piskótát megkentem eperlekvárral, majd rásimítottam a túrókrémet. A tetejére való epret vékony szeletekre vágtam és a krémre sorakoztattam. A karamelles szirupot leszűrtem és ezzel készítettem el a tortazselét a tasakon lévő leírás szerint. Ezzel bevontam a torta tetejét. Jól behűtöttem néhány órára. Végül tálalás előtt megszórtam az utolsó hűtőben frissen tartott, száráról lecsipkedett bodzavirággal.

Kelkáposztás palacsinta

2010-05-27T19:57:00.008+02:00

Mivel úgy tűnt, hogy a kelkáposzta egészen apróra, már-már láthatatlanra vágva elég jól eladható még a zöldekkel igencsak hadilábon álló férjemnek is, tulajdonképpen folyamatosan próbálkozom ezzel a zöldséggel. Most ezt találtam ki, hogy palacsintatésztába fogom bújtatni és feldobom egy kis túrós mártogatóssal. Nagyon fincsi lett, talán lehetett volna még több káposzta benne. Brigi lányomat sajnos továbbra sem sikerült meggyőzni arról, hogy a kelkáposzta emberi fogyasztásra alkalmas. Úgy tűnik a táplálkozási preferenciák erősen genetikusak, és hát az én lányom igencsak apjára hajaz. :)

Hozzávalók: (2 adag, 5-6 darab)
1/4 fej kelkáposzta (kb. 20 dkg)
2 evőkanál olaj
2 gerezd fokhagyma
1/2 kávéskanál őrölt köménymag
só
5 dkg zabpehelyliszt
5 dkg sima vagy teljeskirőrlésű búzaliszt
1 tojás
2 dl + kb. fél dl tej
1 kávéskanál sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna (elhagyható)
só

A kelkáposztát vékony csíkokra metéltem. Az olajat megmelegítettem a wokban és rányomtam a fokhagymát. Picit pirítottam, majd hozzáadtam a káposztát is. Fedő alatt, kevés vizet aláöntve megpároltam. Közben rászórtam a köménymagot és egy kis sót. Amikor megpuhult egy tányérban szétterítettem és hagytam kihűlni.
A tojáshoz hozzákevertem a liszteket, a tejet, egy pici sót, végül a kelkáposztát is. Kicsit hagytam állni. A zabpehelyliszt eléggé besűrítette a tésztát, egy kevés tejjel lazítottam. Legvégül belekevertem a sütőport és a szódabikarbónát is. A palacsintasütőt megforrósítottam, vékonyan kikentem vajjal és a tésztából kis tenyérnyi lepénykéket sütöttem.
A mártogatóshoz juhtúrót és joghurtot kevertem ki egy csomó snidlinggel.

Kelkáposztás paradicsomos kuszkusz

2010-05-25T16:35:00.008+02:00

Ez ugyan nem egy autentikus kuszkusz recept, inkább a "mi van itthon egy gyors ebédhez" kezdetű történet. Különlegessége, hogy a kuszkusz nem vízben vagy gőzben főtt meg, hanem jóféle házi paradicsomlében. Így nem lesz olyan pergős, inkább kicsit szaftos, amit a puhára főtt kelkáposzta és a friss paradicsom tovább fokoz. A végén beleszórt friss koriander zölddel mégiscsak kicsit az igazi kuszkuszra hajaz. Nagyon könnyű nyári köret, vagy duplázva az adagokat, kissé kihűtve salátaként is funkcionálhat.

Hozzávalók: (2 kis adag vagy 1 nagy)

1/4 fej kelkáposzta (kb. 15-20 dkg)
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
1 dl kuszkusz
2 dl 100%-os (házi) paradicsomlé
kb. 2 dl víz vagy alaplé
1 evőkanál petrezselyemzöld
1 evőkanál korianderzöld
1-2 szem friss paradicsom apró kockákra vágva

A kelkáposztát vékony csíkokra metéltem. Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat, rányomtam a fokhagymát, fél percig kevergetve pirítottam. Rátettem a káposztát is, szintén kevergettem, pirítottam, amíg kicsit összeesett. Ekkor öntöttem alá egy nagyon kevés vizet és lefedve pároltam néhány percig. Hozzátettem a kuszkuszt, felöntöttem a paradicsomlével és a vízzel. Sóztam és lefedve, takarékon főztem 5-6 percig, aztán még hagytam a fedő alatt tovább puhulni. Végül belekevertem a zöldeket és a paradicsomot.

Babáknak: a kuszkusz magában már 10 hónapos kortól adható, keverhető a baba ételébe. A darabos paradicsom és a kelkáposzta miatt ezt a receptet inkább 1 éves kortól ajánlanám.

Hát ez meg ki lehet?

2010-05-25T16:31:00.004+02:00

Valaki ma leselkedett palacsintasütés közben. Ki lehet ez? Ismeri valaki?

Lilahagymás pulykanyársak

2010-05-18T23:07:00.008+02:00

Még az özönvíz előtt történt, hogy a szép időben grillezős kedvem kerekedett. Mivel a házunk előtt álló hatalmas nyárfa csak úgy ontja a "májusi havat", az első grillezés még konyhaszinten esett meg. Merthogy pihés husit mégsem akartam... De így is jó lett, és jó nyárias hangulatom lett tőle. Briginek is készült egy nyárs, azóta is emlegeti a pálcikás husit. Neki egyébként nem forgattam bele a mustáros pácba a husikat, hanem csak egy kis majorannával fűszereztem. Ez a legjobb a grillben, hogy a család minden tagjának lehet saját szájize szerint készíteni akár egy-egy darabot is. Úgyhogy most várjuk vissza a szép időt és a nyárfa elvirágzását, hogy az erkélyen is lehessen végre sütögetni.

Hozzávalók: (3 és fél pálcikára való, kb. 2 felnőtt és 1 gyerek adagja)

30-40 dkg pulykamellfilé nagyobbacska kockákra vágva

2-3 fej lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

Apa-anya pálcikájához:

3 evőkanál sötét szójaszósz

1 evőkanál dijoni mustár

bors,

őrölt gyömbér

2 gerezd fokhagyma

Baba / gyerek pálcikájához:

majoranna

só

fokhagyma

lilahagyma

és még természetesen bambuszpálcikák.

A bambusz saslikpálcákat vízbe áztattam.

Nagyoknak: A páchoz valókat összekevertem, a husikat (3-4 kocka kivételével) beleforgattam, hagytam állni kb. 15 percig. A lilahagymát megpucoltam majd függőlegesen negyedekbe, a negyedeket pedig vízszintesen még félbe vágtam. A fokhagymákat mivel elég nagyon voltak szintén feleztem. A pálcákra hagyma-fokhagyma-hús sorrendben felszurkáltam mindent. Előmelegítettem a grillserpenyőt, lekentem egy kis olajjal, majd rátettem a pálcákat. Először minden oldalukon kicsit megkapattam, majd alacsonyabbra vettem a lángot. Letakartam az egészen egy alufóliával, rátettem egy fedőt nehezéknek és még pár percig sütöttem a nyársak minden oldalát.

A Briginek szánt nyárshoz a félretett húskockákat csak sóval és egy kis majorannával szórtam meg, továbbiakban ugyanúgy jártam el, és a mi nyársaink mellett sütöttem meg. Rukkolával, paradicsommal, friss kenyérrel ettük. A lilahagyma valami fantasztikusan jó lett így grillezve.

Kókuszos banános szelet

2010-04-19T14:24:00.004+02:00

A hétvégén vendégek jöttek hozzánk, és ezt a nagyon gyors, ellenben rendkívül finom sütit sütöttem. Eve & apple gyors kókuszos sütemény receptje már egy ideje a kipróbálandók listáján szerepelt, most eljött az ideje. Nálam pottyan a tésztába egy kis banán és a liszt egy kis részét zabpehelylisztre cseréltem. Nagyon finom, könnyű süti. Azt gondoltam, hogy a tetején a csokis-kókuszos massza majd nagyon tömény lesz, de nem, egyáltalán nem az. Tényleg nagyon gyors, összesen 10 percnél több munka biztos nincs vele, a siker pedig garantált.

Hozzávalók:
Tésztához:
3 tojás
13 evőkanál cukor (csak 12-t tettem bele, lévén a banán is édes)
13 evőkanál liszt (nálam 3 evőkanál zabpehelyliszt, a többi finomliszt volt)
1 csomag sütőpor
1 dl olaj
1 dl tejföl

3 db közepes banán

Tetejére:
6 evőkanál víz
4 evőkanál cukor
12,5 dkg margarin
10 dkg csoki (nálam fele tej, fele ét)
10 dkg kókuszreszelék

A sütőt előmelegítettem 190 C-ra. Egy tepsi alját kivajaztam és liszteztem. A banánokat fél karikákra vágtam.
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, hozzáöntöttem a tejfölt, majd a sütőporral elkevert liszteket és végül az olajat is. Egy elég hig masszát kaptam, ami magától szétterült a tepsiben. Belepotyogtattam a feldarabolt banánokat. Az előmelegitett sütőben kb. 25-28 percig sütöttem.
Míg hűlt egy keveset a tészta, elkészítettem a tetejére valót. A kókuszreszelék kivételével a többit összemelegítettem egy kis lábaskában. Mikor minden felolvadt, belekevertem a kókuszt is. A kisült süteményre rákentem ezt a csokis krémet és hagytam egészen kihűlni.

Törökcsászár morzsája - mese és recept

2010-04-15T13:18:00.008+02:00

Egyszer a török császár az osztrák császárnál járt vendégségben. Tiszteletére a bécsi udvarban hatalmas lakomát tartottak. Sorra érkeztek a finomabbnál finomabb étkek, a vendégsereg nem győzte kóstolgatni a hethedhét országban híres bécsi főszakács remekeit. A török császárnak egy finomság különösen ízlett. Egy sárgás szinű, morzsás édes sült finomság. Többször is megkóstolta, annyira ízlett neki, nem tudott betelni vele. El is kezdte faggatni az osztrák császárt:
Ej, kedves Császár uram, mond meg nékem, mi ez a mennyei csemege? Hadd tudjam meg a receptet, hogy az én főszakácsom is elkészíthesse az én udvaromban.
- Hát Török császár barátom, annak a neve Császármorzsa, de ennél többet én sem mondhatok, mert az én főszakácsom olyan titokban tartja a receptjét, hogy még nekem se árulja el, miből hogyan készül. Azt gondolom, ha ilyet akarsz enni kedves Császárom, akkor bizony nincs mese, ide kell utaznod érte.
A törökcsászár másnap szomorúan indult haza, de hát mit volt mit tenni, ha egyszer titkos a recept, az ellen nem lehet tenni semmit.
Szekér-karavánjával hazafelé tartva a magyarok szép országán ment keresztül. Egyszer egy faluban, annak is a legtávolabb szélén, a szekere kátyúba futott és az egyik kereke kitörött. Meg kellett állnia, hogy a legényei megjavítsák. Éppen ott lakott egy nagyon szegény özvegy ember, akinek egy leánya és hat fiacskája volt. A szegényember így szólt a török császárhoz:
"Kedves jó Császár uram, ne álljon ott a hideg sárban, kérem tisztelje meg szerény hajlékomat, éppen vacsorához készülődünk úgyis, a kemence jó meleg, mégiscsak kellemesebb idebenn. "
A császár beleegyezett. A szegényember lánya készítette a vacsorát, szabadkozott is, hogy nem számítottak vendégre, így csak szerényen egy kis daramorzsával tudják megkínálni. Amikor a törökcsászár elé tették a tányért, annak rögtön felcsillant a szeme, és mikor megkóstolta és eszébe jutott a titokzatoskodó bécsi főszakács, oltári kacajban tört ki, hogy még a szeme is belekönnyezett. A szegényember meg a családja nem tudták mire vélni a dolgot, már azt hitték, hogy az ő szegény vacsorájukon nevet a császár. De ekkor az megszólalt:
"Kedves magyar barátom, kérlek engedd el a lányodat az én udvaromba egy rövid időre, amíg ennek a finom ételnek az elkészítését megtanítja az én szakácsaimnak. Egy szekér arannyal megrakva küldöm vissza hozzád."
Tanakodtak egy percig a szegényember meg a lánya, végül belementek az üzletbe, de cserébe még azt kérték, hogy a török birodalom legjobb pirospaprikájának magjából adjon egy zsákkal a leánynak hazafelé. A törökcsászár beleegyezett, kezet ráztak az alkura és amint elkészült a szekér, már indultak is törökhonba.
Amint megérkeztek a törökcsászár palotájába, a leány megkezdte a tanítást. "Először is kellene búzadara." - mondta. "Hát olyan nincs nekünk, miféle dolog az?" - kérdezték a szakácsok. A leány elkezdte magyarázni, hogy mi is az a búzadara. Egyszer csak az egyik fiatal szakácslegény felpattan, elszalad a kamrába és hoz egy marékkal a legfinomabb szemű kuszkuszból. - "Nézd, ez megteszi búzadara helyett?"
Mivel a leány járatos volt a konyhában, nem ijedt az meg semmi újdonságtól, így hát ezt mondta: "Ez gondolom jó lesz, tegyünk egy próbát." És elkészítette az első adag daramorzsát a török palotában.
Vitték is a török császárnak, hogy kóstolja meg. A törökcsászár persze nagyon elégedett volt vele, és mikor meghallotta, hogy jóféle török kuszkuszból készült, hát még inkább megörült neki.
A leányt gazdagon megjutalmazta a szekér arannyal meg a paprika magokkal és útjára bocsátotta. Az meg hazatérvén földet vett a faluja dolgos szegényembereinek, szétosztotta köztük a paprika magokat, és azóta is a legfinomabb pirospaprikát ezen a vidéken termelik a magyarok. Magának meg családjának meg egy szép házat épített, és nyitott egy vendégfogadót, ahol kuszkuszból készítette a daramorzsát, aminek a megkóstolására csak úgy sereglettek a népek.
A törökcsászár meg azóta is gyakran kéri a szakácsait, hogy készitsenek neki "magyar leány morzsáját", mert ő csak így hívja azóta is.
És végül a "titkos recept":
10 dkg aprószemű kuszkusz
10 dkg rétesliszt
3 dl tej
2 tojás
2-3 dkg cukor
ízlés szerint reszelt citromhéj vagy vaníliaaroma

A kuszkuszt és a lisztet meg a csipet sót egy tálban összekevertem, majd ráöntöttem a tejet. Néha megkevergetve hagytam állni kb. 2 órahosszat. Ezalatt a kuszkusz jól megszívta magát tejjel, és már szinte egészen megpuhult. Végül egy habverővel hozzákevertem a két tojás sárgáját, meg a cukrot és a vaniliát és beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjéket is.
Egy nagy serpenyőben egy dkg vajat megolvasztottam és amikor már jó forró volt a serpenyő, beleöntöttem a masszát. Vártam, amig az aljára világos kéreg sült, aztán két fakanállal elkezdtem kevergetni, törni, forgatni, amíg már nem láttam több mászkos részt benne.
Mi jóféle házi szilvalekvárral ettük, nagyon finom, kicsit morzsalékosabb, mint a hagyományos változat. Azt hiszem, akár nagyon arányban is mehetett volna bele a kuszkusz.

Angol muffin - avagy a serpenyőben sült zsemle esete

2010-04-08T13:41:00.010+02:00

Amerikában az "english muffin" egy igen kedvelt és tipikus reggeli péksütemény. Az üzletekben kaphatók közül is kiemelkedik a Thomas's márkájú, amit mindenki istenít odaát. Amikor ott jártam én is megkóstoltam és egyet kellett értenem velük, ez tényleg nagyon fincsi. Persze rögtön tudtam, hogy ezt majd egyszer itthon is ki kell próbáljam. Most el is jött az ideje. Egészen finom lett, talán még finomabb, mint az eredeti bolti, amit kóstoltam, bár az már elég régen volt. Különlegessége, hogy nem sütőben, hanem serpenyőben kell megsütni. Így első hallásra valami nagy macerának tűnik, egyáltalán nem az. Én két serpenyőben sütöttem egyszerre, így tíz darab készült egy időben. Ja, igen és érdemes sokat csinálni, mert úgyis pirítva kell enni, tehát mindig felfrissül. Akár három-négy nap múlva is jó még. Tradicionálisan nem szabad kést használni a sütemények kettéválasztásához, hanem csak az ujjainkkal vagy két villával kell óvatosan szétválasztani a feleket. Így kapjuk meg ugyanis azt a hepehupás felületet, amit megpirítva eljutunk az angol muffin lényegéhez. Ráolvadó vajjal, dzsemmel nagyon finom, de szerintem a legjobb felhasználási módja az eggs benedict nevű villásreggeli, kanadai baconnel, buggyantott tojással és hollandi mártással nyakon öntve. De csak, ha nem kell kalóriákat számlálni. :)
Van egy teljes kiőrlésű lisztes verzió is, amit ki fogok próbálni hamarosan.

Hozzávalók: kb. 20 db-hoz
2,2 dl tej
2 evőkanál cukor
1 csomag szárított élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő (én az utóbbit használtam)
2,2 dl meleg víz
1/2 dl-nyi olvasztott vaj vagy margarin (megmértem, de nem írtam fel, hogy hány dkg volt és elfelejtettem) :(
70 dkg liszt (én BL-80-at használtam)
1 teáskanál só (picit többet is elbír szerintem)
kevés kukoricadara
A hozzávalókból a kenyérsütőgépben tésztát dagasztattam. Hagytam kelni a kikapcsolt gépben kb. 1 órát. Kiborítottam, picit átgyúrtam, 1,5-2 cm vastagra nyújtottam és fánkszaggatóval kiszaggattam. A deszkára kukoricadarát szórtam, a muffinokat a kukoricadarára sorakoztattam, a tetejüket is megszórtam vele. Megint hagytam kelni kb. 1 órát. Forró serpenyőbe tettem a muffinokat, de azonnal takarékra vettem a lángot alattuk. Összesen 16-18 percig kell sütni, nagyjából 4 percenként megfordítva őket.
Ha kihűltek, kézzel vagy két villával kell szétválasztani és kenyérpirítóban megpirítani. Nagyon fincsi, különleges. Recept az allrecipes.com oldalról.

Limara féle tejszínes foszlós kalács

2010-04-08T13:31:00.005+02:00

Ezt a kalácsot sütöttem Húsvétra. Természetesen Limara receptje. Mert ahogy Timus húgom mondta, ha biztosra akar menni az ember kalácsügyben, akkor bizony Limaránál kell receptet keresni. Tejszínnel készült, óriási lett és nagyon finom még másnap, harmadnap is. És azt hiszem az eddigi kalácsaim közül ez messze a legszebb lett. A recepten semmit sem változtattam, még a formázás is ugyanúgy történt, úgyhogy nem írom ide, Limaránál megtaláljátok.

Kókuszos meggyes torta, egy pöttöm kétéves és Húsvét

2010-04-04T14:00:00.010+02:00

Ezen a héten nagyon fontos esemény volt nálunk, Brigi lányunk két éves lett, aminek megünneplését több részes ünnepségsorozat kísérte. Ami azt jelenti, hogy legalább négyszer kellett neki elfújni azt a két szál gyertyát. Persze ő nagyon élvezte a dolgot, meg aztán a sok szép ajándékot is.

Én többek között ezzel a tortával készültem. Azért lett kókuszos, mert mostanában Brigi kóstolt kókuszos dolgokat, és úgy vettem észre, hogy ízlik neki. Hát gondoltam, ezt nem hagyom ki. És sikerült, a szülinapos már a krémekből is belakmározott tortakészítés közben, úgyhogy lehetett tudni, hogy végeredmény is ízleni fog neki.Közben pedig megérkezett a Húsvét, ezt onnan lehetett biztosan tudni, hogy a nyuszi ma reggel szép kis fészket hagyott a kanapénk mögött...vagyis folytatódik az ünneplés.

Kedves olvasóimnak és minden erre járónak is ezzel a torával szeretnék Szép Húsvéti Ünnepet kívánni!

Hozzávalók (20 cm-es tortához):

1 db 2 tojásból sütött kakaós piskóta lap
1 db 4 tojásból sütött sima piskóta lap

Kókuszos krémhez:
1 csomag vaníliás pudingpor
3 evőkanál cukor
1,5 dl kókusztej (vagy helyette tej)
2,5 dl tej
10 dkg kókuszreszelék
2 dl tejszín

Meggyes krémhez:
1 üveg meggybefőtt
2 evőkanál keményítő
2-3 evőkanál cukor

Csokimázhoz:
fél dl tejszín
5 dkg étcsoki
1 evőkanál cukorA kókuszos krémhez megfőztem a pudingot a tejjel és a kókusztejjel meg a cukorral. Belekevertem a kókuszreszeléket és kihűtöttem. Végül beleforgattam a habbá vert tejszínt is.
A meggyes krémhez egy kevés befőtt lében elkevertem a keményítőt, és a cukrot a többi levet felforraltam és a tűzről lehúzva belekevertem a keményítős keveréket. Visszatettem a lángra és állandóan kevergetve besűrítettem, végül beleöntöttem a meggy szemeket is. Ezt a krémet is kihűtöttem.
A sima piskóta lapot kettévágtam. A kevésbé egyenes felső felét tettem alulra, erre került a meggykrém. Rátettem a kakaós piskóta lapot, majd a kókuszos krémet, amiből egy keveset félretettem a torta oldalára. Beborítottam a maradék sima piskótával. Az oldalát megkentem a kókuszos krémmel, majd a tetejére csokibevonat került, amit úgy készítettem, hogy a tejszínt kicsit megmelegítettem, csak épp annyira, hogy körben a széle buborékosodni kezdett. Elzártam a lángot és beletördeltem a csokit, tettem még bele egy evőkanál cukrot is. Kevergettem és amikor a csoki egészen elolvadt és krémszerűen besűrűsödött, akkor rákentem a torta tetejére és hagytam megdermedni. Végül vékonyra nyújtott marcipánból kivágott virágokkal díszítettem.

És íme az ünnepelt és az ő nagy fújása:

Ricottás palacsinta

2010-04-02T11:23:00.002+02:00

Megint pancake volt nálunk a reggeli, és végre kaptam ricottát is, és kipróbálhattam ezt a receptet, amit Felhőlánynál fedeztem fel. Én a ricottával nem vagyok túl jó barátságban, valahogy nem szeretem a morzsalékos állagát, de így a palacsinta tésztába belekeverve igazán jó volt. Annyit változtattam csak az eredeti recepten, hogy sima liszt helyett fele-fele arányban zabpehelylisztet és teljes kiőrlésű búzalisztet használtam, ill. egy kis szódabikarbónát is tettem bele, mert valahogy azzal nekem jobbak lesznek a vastag palacsinták. Mivel a túró nagyon jól lazította és nedvesítette a tésztát, a teljes kiőrlésű liszt ellenére sem lett sűrű vagy nehéz, ugyanolyan légies maradt, mintha egy sima lisztes pancake lett volna. Lehet, hogy mégiscsak megbarátkozunk ezzel a ricottával végül. :)

Hozzávalók: (15-16 db tenyérnyi palacsintához)
25 dkg ricotta túró
2 dl tej
10 dkg liszt (nálam 5-5 dkg zabpehelyliszt és t.k. búzaliszt)
2 tojás
3 dkg olvasztott vaj
1 csomag vaniliás cukor
1 evőkanál barna nádcukor
1 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem, hagytam állni, mig a család többi tagja is kimászott az ágyból (kb. 20 percig). Aztán teflon serpenyőben, további zsiradék hozzáadása nélkül tenyérnyi palacsintákat sütöttem. Én végig takarékon sütöttem, mert könnyen megég az első oldala. Akkor kell megfordítani, amikor kezdenek a buborékok megjelenni a tetején. Fontos, hogy teljesen átsüljön, de ne égjen meg.

Trópusi gyümölcsleves

2010-03-27T12:32:00.001+01:00

Kimentem a hátsókertbe és szedtem néhány szem szép érett papayát és mangót, visszafelé meg azt a fürt banánt is levágtam, ami már annyira belógott a konyhaablakba, hogy alig láttam ki tőle... Aztán felébredtem, kimentem a kamrába és levettem a polcról egy trópusi gyümölcskoktél konzervet. :) Egy-egy szem alma és körte kíséretében lett belőle egy nagyszerű és gyors tejszínes gyümölcsleves. Eredetileg Anyukám ötlete volt, hogy így feldobja az alma-körte-meggy kombinációt. Én meg csak néztem az önfeledt kézzel kanalazást (tudniillik, kézzel falat a kanálba, aztán kanállal bekap, ha sikerül), amit ez a gyümölcsleves kiváltott. Természetesen meg kellett ismételni itthon is. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy Anyukám milyen konzervet használt pontosan, pedig az valami jobb fajta lehetett, mert még licsi is volt benne. Én most csak ilyen ananászos-mangós-papayás verziót kaptam, ezzel se rossz. Igazából nem nagyon vagyok híve a bolti gyümölcskonzerveknek, de néha belefér a változatosság kedvéért. De csakis addig amíg tényleg beérik a kertemben a papaya :)

Hozzávalók (4 adag):
1 doboz trópusi gyümölcsmix konzerv
1 szem alma
1 szem körte
1-2 evőkanál (barna)cukor
4-5 szem szegfűszeg
kis darabka fahéj, vagy egy késhegynyi őrölt fahéj
1 dl tejszín vagy tej vagy főzőtejszín (vagy növényi tej)
1 púpos teáskanál keményítő

Ugyanúgy készül, mint egy hagyományos gyümölcsleves. Először a meghámozott almát és körtét kis darabokra vágtam. A konzerv levét egy lábasba öntöttem és beleszórtam az almát és a körtét. Felöntöttem még annyi vízzel, ami ellepte. Hozzátettem a cukrot és a fűszereket. Lassú tűzön csak addig főztem, hogy már puha legyen, de ne főljön szét. (talán 4-5 perc forrás után) Beleöntöttem a konzervgyümölcsöket is, és míg ezzel összeforrósodott, addig a keményítőt elkevertem a tejszínnel.
A forró levesből egy keveset a tejszínhez mertem, majd az egészet visszaöntöttem a levesbe. Még egyet forraltam rajta, megkóstoltam, hogy kell-e még bele cukor. Nekem langyosan ízlett a legjobban.

Babáknak: tejjel, tejszínnel 1 éves kortól. Kisebbeknek tej és cukor nélkül, kompótként kínálva, esetleg egy kis szétnyomott érett banánnal lehet sűríteni és édesíteni. Ízlés szerint villával szétnyomkodva vagy turmixolva.

Pangasius filé sajtbundában

2010-03-24T13:24:00.008+01:00

Anyósom készített valamelyik hétvégén ilyen sajtban megforgatott és kisütött csirkemellet a kis unokájának. És nagyon fincsi volt, nem csak a célszemélynek ízlett, hanem mi is nem győztünk csipegetni belőle. Most ezt az ötletet egy az egyben áttettem halra. Fagyasztott pangasius filé volt itthon, ebből készült. Nagyon fincsi lett. A sajt ropogós burokká sült, és belül a hal isteni finom omlósra párolódott.

Hozzávalók: 4 szelethez
600 gr-os fagyasztott pangasius filé
liszt
1-2 tojás
kb. 15-20 dkg reszelt sajt
izlés szerint fokhagyma, só, petrezselyem
kevés vaj a tál aljára

A halfiléket felengedtem és jól leszárogattam. Két nagy szelet volt a csomagban, elfeleztem őket, így kaptam 4 tenyérnyi szeletet. Beszórtam a filéket egy kis sóval és granulált fokhagymával. Egy sütőtál alját jól kikentem vajjal.
A sütőt előmelegítettem 200 C-ra.
A pangasius filéket megforgattam előbb a lisztben (én most zabpehelylisztet használtam, de bármilyen liszt megfelelő), aztán a felvert tojásban, és végül a reszelt sajtban is. Akkor jó, ha a sajt jó vastagon bevonja a szeleteket. A kivajazott tálra raktam egymás mellé. Nem szabad, hogy fedjék egymást a szeletek. A tetejükre szórtam 1 evőkanál apróra vágott petrezselymet.
200 C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 30 percig. Sáfrányos, petrezselymes párolt rizzsel ettük, de talán a krumplipüré még jobban illett volna hozzá.

Vöröslencse dahl

2010-03-23T16:02:00.005+01:00

Indiai vagy még inkább himalájai népek eledele a dahl, ami nem más mint hagyma, lencse és krumpli jó sűrű péppé összefőzve, és természetesen curry-vel, fokhagymával izésítve. Már jó ideje ki akartam próbálni, most először vöröslencsével. Nekem bejött, férjemnek kevésbé, Briginek semennyire. Pedig a babaszakácskönyvben is benne van a recept. (Tényleg vannak babák, akik ezt megeszik?) Ízre egészen olyan lett, mint egy jó sűrű sárgaborsófőzelék. Még a színe is. A vöröslencsével ez az egy bajom van egyébként, hogy nem marad meg a gyönyörű színe főzés után. Mondjuk itt a curry is sárgít rajta. Curryvel, fokhagymával izésített csirkemell szeletekkel ettük, de magában is teljes értékű, laktató étel.

Hozzávalók:
25 dkg vöröslencse (nem kell beáztatni)
3 szem krumpli
1-1,5 kávéskanál curry (izlés szerint csipős vagy nem csipős)
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj vagy más zsiradék
1 hagyma

A hagymát apróra vágtam, és az olajon megpároltam. Hozzátettem a fokhagymát és a curyt, majd egy fél perc után a lencsét, és a kockára vágott krumplit. Ezeket is kicsit kevergettem az olajon. Felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepte. Lefedve főzögettem takarék lángon kb. 25 percig. Közben néhányszor pótoltam az elfőtt vizet. Egészen addig kell főzni, amíg jó sűrű pépes lesz és beszivja az összes folyadékot.

Újra tudok pogácsát sütni :)

2010-03-22T13:57:00.007+01:00

Az utóbbi két vasárnap pogácsát sütöttem. És ez azért nagy esemény, mert már egy jó ideje, úgy 2-3 hónapja tartózkodtam az ilyesmitől. Történt ugyanis, hogy az utolsó három vagy négy próbálkozásom csúfos kudarcba fulladt. Szépen sorban egymás után, egyszer túlsütöttem és kiszáradt, egyszer nem sült meg rendesen, egyszer meg kimaradt belőle egy fontos hozzávaló... Persze mindig volt valami körülmény, ami miatt nem tudtam rendesen odafigyelni, és lehetett tudni, hogy ez volt az oka a vacak pogiknak, de hogy ennyiszer egymás után... Hát persze, hogy elment a kedvem tőle egészen. A férjem jó ideig, ha látta, hogy sütögetni készülök, széles vigyorral az arcán csak úgy lazán megjegyezte: "De ugye nem pogácsát akarsz sütni?" Hát nem! Egészen mostanáig kellett várni, hogy a sebek beforrjanak, és végül nagy izgalommal újra nekiálltam. Még a receptet is lecseréltem, hogy biztos jobban odafigyeljek. És SIKERÜLT! Nemcsak múlt héten, hanem most vasárnap is, pedig most még kísérleteztem is egy kicsit, mert most tönkölyliszteset sütöttem. És MEGINT SIKERÜLT! Ez a két siker szempillantás alatt semlegesítette a megelőző kudarcokat. Újra tudok pogácsát sütni, és merek is. :)

Egyszerű túrós-tejfölös pogácsa: (kb. 120 db)
3 dkg élesztő
kb. fél dl tej
kávéskanál cukor
60 dkg rétesliszt
25 dkg margarin vagy vaj
25 dgk túró
4 púpos evőkanál tejföl
1 tojássárgája
2 kávéskanál só

kenéshez 1 tojássárgája
esetleg köménymag vagy lenmag

Az élesztőt langyos tejben pici cukorral felfuttattam. A vajat elmorzsoltam a liszttel, majd a felfutott élesztővel és a többi hozzávalóval nem túl kemény tésztát gyúrtam belőle. Két órát pihentettem. Kinyújtottam fél cm vastagra, majd kétszer összehajtottam. Ezt a nyújtást, hajtogatást még kétszer ismételtem pihentetés nélkül. Utoljára kb. ujjnyi vastagra nyújtottam. A tetejét egyszer hosszában, egyszer átlósan bevagdostam egy éles késsel. Kicsi pogácsa szaggatóval kiszaggattam, tepsire tettem, megkentem a tojással és egy részét meg szórtam lenmaggal. 18-20 percig sütöttem 190 C-ra előmelegített sütőben.

Tönkölylisztes túrós pogácsa (kb. 120 db)
3 dkg élesztő
kb. fél dl tej
kávéskanál cukor
30 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
30 dkg finomliszt
2 evőkanál burgonyapehely
25 dkg margarin vagy vaj
25 dgk túró
5 púpos evőkanál tejföl
1 tojássárgája
2 kávéskanál só

Tetejére pici tejjel elkevert tojássárgája, lenmag.

Ugyanúgy készült mint az előző.

Szélforgók

2010-03-17T14:32:00.001+01:00

Tekintettel a rendkívül szeles időjárásra, ezeket a szélforgókat sütöttem a hétvégén. Meggylekvárral, ill., a házi birsdzsemmel töltöttem meg. Előbbi szépen kifolyt, ami ugyan nem sokat rontott népszerűségén, utóbbi viszont abszolút sütésállónak mutatkozott.

Hozzávalók: (kb. 35-40 db)

27 dkg liszt (25-tel indultam, de kellett még bele két kanállal)
15 dkg vaj
4 evőkanál tejföl
8 dkg porcukor (nekem ez kicsit már túl édes volt, szóval kevesebb is elég lehet)
1 tojássárgája
1/2 kávéskanál vanilia aroma
csipet só

(sütésálló) lekvár, dzsem ízlés szerint
apróra vágott dió, mandula, pisztácia

A tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrtam. A vajat elmorzsoltam a liszttel, hozzátettem a többi anyagot, és gyorsan összegyúrtam a robotgép gyúróspiráljával. Kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, vagy inkább kicsit kevesebbet. Igazából szobahőn is elég jól kezelhető tésztát kaptam.
A nyújtódeszkára egy sütőpapírt borítottam, kicsit megliszteztem és azon nyújtottam ki a tésztát.˙Így ugyanis biztosan nem ragad oda, és ez fontos, hogy deformáció nélkül át tudjuk tenni a tepsire a négyzeteket. Na, szóval kinyújtottam a tésztát, két részletben, hogy könnyebb legyen vele dolgozni, kb. 3 mm vastagra. Derelyevágóval 5-6 cm-es négyzeteket vágtam ki, amiket óvatosan áttettem a szintén sütőpapírral borított tepsire. Nekem 20 db fért el egy tepsin. Mikor mind a helyére került,begyújtottam a sütőt, hogy melegedjen, majd fogtam egy éles kis kést és a sarkokat az átlók mentén kb. 2-2,5 cm mélyen bevagdostam (ld. kép). Ezután egy-egy kávéskanál lekvárt tettem a közepükre és minden második sarkot felhajtottam. Kicsit össze is csíptem a tésztát, de ez szükségtelen igazából, mert a lekvárba úgyis beleragad. Aprított diót szórtam a tetejére.
190 C-on 9 percig sütöttem őket. Vigyázat, melegen elég törékenyek. Másnap is finom puha volt.

Csípős-savanyú leves

2010-03-08T11:37:00.006+01:00

A kínai levesek közül ez a nagy kedvenc nálunk. Ha kínai étteremben eszünk, ebből biztosan rendelünk. Sokáig azt gondoltam, hogy ezt nem lehet otthon elkészíteni olyanra, amilyenre egy jó kínai étteremben szokták, de végül jó néhány próbálkozás, kísérletezgetés után kiforrt ez a recept, amit most már mindig így készítek, és mindig tökéletes lesz. Forró, jó erős, és tele van finom zöldségekkel. Ilyen elhúzódó téli hidegben egy kiadós séta után a legjobb, amit kívánhat az ember. Kezdődő nátha ellen meg kifejezetten hatékony. Elkészíteni sem bonyolult, épp csak sok-sok minden kell bele, és kicsit kell darabolgatni is, de a végeredmény mindenért kárpótol. Általában nagy adagot készítek belőle, aminek az az oka, hogy nem akarok fél üveg hozzávalókat tologatni a hűtőben. De valahogy mindig elfogy max. két nap alatt, akkor is, ha csak mi esszük, mert annyira fincsi, hogy nem lehet megunni, ebédre és vacsira is ez megy.Igen, tudom ez nem kimondottan gyerekbarát kaja, de néha kell valami felnőttes étel is, még ha az embernek kisgyereke is van. Persze Briginek nem kellett ezt enni, volt neki jó kis maradék zöldborsóleves.

Hozzávalók (kb. 6-8 adag):
2 teáskanál Erős Pista vagy hasonló erős paprika készítmény
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál (szezám)olaj

1,5 l alaplé (bio leveskockából)

20-25 dkg csirkemellfilé
3-4 evőkanál sötét szójaszósz
1 evőkanál Worcester szósz
még 2 evőkanál olaj
2-3 szál sárgarépa
1 üveg bambuszrügy
1 üveg szójababcsíra
1/2 maréknyi szárított fafül gomba
10-15 dkg tofu (keményebb fajta)
1/2 kávéskanál gyömbérpor
1 tojás
2 púpozott evőkanál keményítő
bors
só
2-3 evőkanál ecet (csak sima)

A fafül gombát langyos vízbe áztatom. A csirkemellet először szeletekre vágom, majd a szeleteket vékony csíkokra. Bepácolom a 4 evőkanál szójaszósz és 1 evőkanál Worcester szósz keverékébe. A sárgarépát srégen felkarikázom. Én a bambuszrügyet is vékonyabb csíkokra szoktam vágni, de ez nem fontos. Csak én jobb szeretem így. Ha épp nincs, akkor készítek másfél liter alaplét bio leveskockából.
Következőnek a csípős összetevőt készítem el. A wokba öntök két evőkanál olajat, felmelegítem és kicsit átpirítom rajta az erős paprika krémet és a szétnyomott fokhagymát. Ezt a keveréket egy kis tálkában félreteszem.
A wokot újramelegítem, újabb két evőkanál olajjal, amin átpirítom a némileg lecsepegtetett csirkecsíkokat, amit aztán a forró alaplébe öntök át, és lassú tűzön főzni kezdem. A húsról visszamaradt szójaszósz is mehet a levesbe. A wokban kicsit átforrósítom a sárgarépa karikákat és a bambuszrügyet is, és ezeket is beleteszem a levesbe. A fafülgombát, ha szépen megduzzadtak, kisebb darabokra vágom és mehet bele ez is. Beleszórom a gyömbért és egy kis borsot. Főzögetem takarékon így kb. 8-10 percig, majd beleteszem a szójababcsírát és a kis kockákra vágott tofut is. Még pár percig főzöm, amíg a répa kezd puhulni, de még kicsit roppanós marad. Végül egy kevés vízzel simára keverem a keményítőt, majd hozzámerek egy merőkanálnyit a forró levesből, elkeverem vele és visszaöntöm. Kevergetve felforralom. Beleteszem az ecetet. A felvert tojást egy villával folyamatosan kavargatva belecsorgatom a levesbe. Beleteszem a csípős paprikás egyveleg felét, a másik felét az asztalnál kínálom hozzá, hogy ki-ki vérmérséklete szerint erősítse a levesét. Egyet forralok rajta, megkóstolom, ha kell még izésítem sóval vagy szójaszósszal ill. ecettel.

Díat kaptam

2010-03-08T11:22:00.005+01:00

Wise Ladytől és Lívitől is megkaptam az Életem része díjat. Hát nagyon jól esett, köszönöm szépen. Én is gyakran merítek mások konyhájából, és nagyon jól esik, ha nálam is találnak mások maguknak való, kipróbálandó recepteket.
Tovább tudnám adni sok-sok mindenkinek, bár már látom, hogy sokan megkapták. Küldeném mindenkinek, akiknél rendszeres olvasó vagyok, mert hozzájuk tényleg gyakran benézek.
Azért kettőt megneveznék:
Inyencblogger Timus, aki egyébként a húgom, de ettől függetlenül is nagyon szeretem a blogját.
Felhőlányhoz is nagyon gyakran nézegetek be, nagyon szeretem a receptjeit, nagyon hasonló az ízlésünk.

És szintén Livitől kaptam ezt a szép tavaszi napfényes díjat is. Köszönöm szépen. Ismételve önmagam, az előzőleg felsoroltaknak szeretném küldeni.

Gesztenyekifli reformosan

2010-03-06T09:59:00.006+01:00

Ezt a receptet már Karácsonykor is ki akartam próbálni, kint is hagytam a gesztenyepürét az asztalon, hogy kiengedjen... Hát mire sütöttem volna, egy fél adagra való se maradt belőle. Gondolom elpárolgott. Aztán meg végül elmaradta a kipróbálás. Most a hűtőben engedett ki, és szépen megbújt egy nagy doboz tejföl mögött, szóval megmenekült, és végül is ebben a jó kis kifliben végezte, amit természetesen reformosítottam. Teljes kiőrlésű liszt és barna nádcukor került bele. Finom puha maradt még másnap is. Kávé, tea mellé ideális kísérő.

Hozzávalók (kb. 70-80 pici kiflihez):
20 dkg gesztenyemassza (édesített)
25 dkg (teljes kiőrlésű) búzaliszt
20 dkg vaj vagy margarin
3 evőkanál barna lágy nádcukor vagy porcukor
2 tojássárgája
2-3 evőkanál rum vagy narancslé
(az eredeti recept írt még 2 evőkanál tejfölt is, nem tettem bele, anélkül is eléggé lágy lett a tészta)

Az összes hozzávalóból tésztát gyúrtam, két-három órát pihentettem hideg helyen.
Apró kifliket formáztam én csak úgy a két tenyerem között, de persze lehet nyújtani, darabolni is. 190 C-os sütőben kb. 13-14 percig sütöttem.

Dagasztás nélküli pizza

2010-03-03T13:10:00.003+01:00

Sütöttem már néhányszor dagasztás nélküli kenyeret, aztán nemrég láttam egy videót, amin ugyanebből a tésztából pizzát sütöttek. Tetszett az ötlet, és most hétvégén nagyon kapóra jött. Nem a megszokott itthoni konyhámban voltam, vagyis nem volt velem a kenyérsütőgépem, kézzel dagasztani pedig nem nagyon szerettem volna. Úgyhogy előző délután bekészítettem a tésztát, ami másnap délelőttre elérte teljes érettségét. Akkor jól belisztezett sütőpapírra borítottam, kézzel tepsinagyságúra húzogattam, aztán hagytam így még kb. két óráig. Végül begyújtottam a sütőt kb. 210 C-ra, aminek az aljába tettem egy tepsit. Amíg melegedett, megraktam a tésztát mindenfélével, végül a forró tepsire húztam a papír segítségével és kb. 18 percig sütöttem. Nagyon finom, puha tésztás pizza aminek, a széle különösen jó lett.

Aki sütött már dnk kenyeret, az azért próbálja ki, aki meg nem, az azért. Megéri.

Az én dagasztás nélküli pizza receptem ez:
1 csésze teljes-kiőrlésű liszt
2 csésze finom vagy kenyérliszt
bő 1,5 csésze víz
1,5 kávéskanál só
1/8 friss élesztő (kb. 6 gr)
A dagasztás nélküli kenyérről egy nagyon jó videó van itt,
a dagasztás nélküli pizzáról pedig itt.

Huligán virsli és barátai, VKF XXXII.

2010-03-02T15:47:00.014+01:00

A férjem talált nemrég a neten egy képet, amin egy ilyen szőrös jószág volt, és rögtön hívott, hogy "na ezt nézd meg, és ezt rakd fel a blogodra". Amint megláttam, eszembe jutott Maimoni vkf-je, amire addig egy fia ötletem nem volt. Gyorsan körbecsókoltam apucit, hogy milyen ügyes, hogy ilyen jókat talál nekem, és természetesen pár nap késéssel neki is álltam a dolognak. Persze az ilyen projektek férjet is kicsalják a konyhába, és hát a kreativitás is gyorsan előbújik, úgyhogy az eredeti ötlet továbbfejlesztéséből további fura alakok születtek.

Ez itt például a virslikaktusz:

Ezek pedig virsli kalamárik avagy az alföldi tintahal, ahogy a férjem elnevezte:

A recept végtelenül egyszerű, nem kell más csak néhány nem műbeles virsli, egy csomag spagetti, egy nagy fazék forró víz, egy kis só, és végül a legfontosabb hozzávaló, egy jó adag humorérzék egy csipet kreativitással fűszerezve. Nagyobbacska gyerekekkel, csakúgy mint gyermeklelkű felnőttekkel tuti gasztronómiai szórakozás.

Természet legjava palacsinta

2010-03-01T13:02:00.002+01:00

Nagyon régen sütöttem már amerikai palacsintát, pedig egy időben hetente kétszer is nekiálltam. Valahogy reggelente nehezen veszem rá magam mostanában a főzőcskézésre. Ma viszont a Felhőlánytól kapott karamell-szósz jó okot szolgáltatott a reggeli sütögetésre. Természetesen a kedvenc receptem került elő, teljes-kiőrlésű liszttel, dióval, mandulával, amit azért kedvelek nagyon, mert tartalmasabb, ízesebb, mint a sima változat, sőt talán még azt is mondhatom, hogy egészségesebb is. Elkészíteni pedig semmivel sem bonyolultabb.

Azt hiszem, ismét gyakrabban fogok sütögetni reggelente, mégis megéri. És ott az a ricottás recept, azt is ki kellene próbálni. És a sparban akciós a fekete áfonya... És Brigi is evett belőle (!!!), na nem sokat, de azért eszegette. Lesz még itt pancake mostanában. :)

Hozzávalók:
3 dkg zabpehelyliszt (vagy őrölt zabpehely)
10 dkg teljes-kiőrlésű búzaliszt
6 dkg finomliszt
2 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só

3 dl tej
0,5 dl olaj
2 tojás
2 evőkanál joghurt
2-3 evőkanál (barna)cukor
3 evőkanál aprított dió
3 evőkanál aprított mandula

sütéshez vaj vagy olaj

A száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban. Egy másik tálban felvertem a tojásokat és hozzákevertem a tejet, olajat, joghurtot, cukrot. Ezt a keveréket ráöntöttem a lisztekre, jól elkevertem és végül a diót és a mandulát is beletettem. Tenyérnyi palacsintákat sütöttem, amikből a serpenyőben nekem éppen három fért bele.
Én többnyire csak vajjal eszem, ma persze karamellel is, a férjem érdekes módon lekvárral (????) szereti, míg Brigi leginkább porcukorba mártogatva.

Az utolsó angyalkák találkozója

2010-02-28T23:07:00.007+01:00

Volt valaha tavaly karácsonykor az a bizonyos angyalka játék. És történetesen Felhőlánnyal egymás angyalkái lettünk, amin rendesen meglepődtünk persze, mikor kiderült. A bloggertalálkozóra sajnos egyikünk sem tudott elmenni, és annak ellenére, hogy az általában köztünk feszülő távolság úgy 170 km lehet, mindketten úgy gondoltuk, hogy legjobb lenne egy személyes találkozó keretében megoldani az ajándékok cseréjét. Mi normál esetben rendszeresen járunk Budapestre, eredetileg úgy is volt, hogy majd január elején, ha megyünk, akkor szólok, és összehozzuk a találkát. De aztán közbejött a gyerekbetegségtől kezdve, az időjárás viszonttagságain át a gázszivárgásig minden, és így a január elejéből, január vége, majd február eleje és végül is február 27-e lett. De megérte várni, mert ajándékot személyesen átadni és kapni is, gondolom mindkettőnk szerint nagyobb öröm. Egy Vámház krt-i teaházban találkoztunk, ahol a hires buborékos teát szolgálják fel, amiről éppen pár nappal ezelőtt olvastam. Így esett, hogy a találkozót egy kis különleges gasztronómiai élménnyel is egybekötöttük. Különösen örültem, hogy személyesen tudtunk találkozni Felhőlánnyal, mert már egy ideje olvasgatom a blogját, és aki hasonlóan teszi, az tudja, hogy nagyon keveset lehet róla megtudni a posztokon keresztül. De azért itt-ott vannak kis morzsák, amik alapján gyorsan leszűrtem, hogy rengeteg dologban hasonlítunk, talán nem is véletlen, hogy egymást angyalkái lettünk :)

És akkor nem is szaporítom tovább a szót, íme az ajándékok listája. Természetesen minden saját készítésű, és különleges. Először is volt a csomagban egy üveg karamell-szósz, (ugye milyen izgalmasan hangzik?), aminek a kedvéért ma reggel amerikai palacsintát sütöttem, mert úgy el tudtam képzelni rajta ezt a finom szószt. És persze nem csalódtam. Másodszor volt egy üveg bodza lekvár, amit egyenlőre őrizgetek, mert ez nagyon nagy kincs, valami különleges alkalommal fogom felnyitni, úgy tervezem. És végül kaptam egy gyönyörű agyagedényt, amiben fokhagymát lehet tartani, ami saját tervezésű és nagyon nagyon szép, és hihetetlen, de pont ilyenre vágytam már egy jó ideje, csak még senkinek sem jutott eddig eszébe.
Kedves Felhőlány, köszönöm szépen az ajándékokat, méltó helyükre kerültek már mindhárman a konyhámban. Remélem tényleg fogunk még találkozni. :)

Citromos mákos zabpelyhes muffin

2010-02-23T14:32:00.001+01:00

Ezt a receptet már nagyon régen ki akartam próbálni, mert egyszer ettem valahol citromos-mákos muffint, amiben a mákszemek egészben voltak. Nagyon ízlett, azóta is terveztem, hogy sütök valami hasonlót. Aztán a minap a kezembe került egy régi külföldi receptes magazin, és ráleltem erre a receptre. Különösen tetszett már első olvasásra is, mert zabpehely van benne. Azóta már kétszer is megsütöttem, elsőre csak annyit változtattam, hogy a liszt egy részét lecseréltem teljes kiőrlésűre. Most másodszorra még egy-két dolgot módosítottam, több citromot tettem bele, részben barna cukorral készült és kevesebb ideig sütöttem. Nagyon finom, tartalmas, és szerintem mutatós így az egész mákszemekkel.
Még Karácsonyra kaptam egy mini muffin sütő tepsit, ami miatt mostanában, ha muffint sütök, akkor mindig miniket. Az első alkalommal meg kellett világosodjak, 12 nagy muffin nem egyenlő 24 kis muffinnal. Egy alapvető muffinrecept, ami 12 nagy muffinra szól, az legalább 34-36 kicsire elegendő tésztát produkál. De a tepsiben csak 24 hely van... Úgyhogy megy a tripla papírkapszlizás a maradéknak. Ha jól összetolom őket egy kis tepsiben, akkor egész jól megállnak magukban is. Aztán majd jövő karácsonyra kérek egy 12-es mini muffin formát is :)

Hozzávalók: (12 nagy vagy 34-36 kicsi muffinhoz)
Tetejére:
3 dkg zabpehely
1 dkg (barna)cukor
2 dkg vaj felolvasztva

Tésztához:
15 dkg teljeskiőrlésű liszt
5 dkg finomliszt
10 dkg zabpehely (én aprószeműt használtam)
13-14 dkg cukor (nálam fele lágy barna cukor volt)
1,5 dkg (kb. 4 teáskanál) egész szemes mák
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna

1.8 dl tej
0.8 dl olaj
1 tojás
3 evőkanál citromlé
1,5-2 teáskanál reszelt citromhéjA muffintepsi mélyedéseit kibéleltem a papírkapszlikkal. Én duplán szoktam, mert így mutatósabb sütés után, de persze egy réteg is elég.
A sütőt 190 C-ra előmelegítettem.
Először a tetejére valókat jól összekevertem egy kis tálban és félretettem.
A többit a szokásos muffin sütési eljárás szerint készítettem, vagyis egy edényben a száraz, egy másikban a nedves hozzávalókat kevertem el. (Kivétel a barna cukor, mivel lágy barna cukrot használtam, ami eléggé csómós szokott maradni a szárazak között, ezt inkább a nedves hozzávalókkal kevertem össze.) Végül a két keveréket összeöntöttem, jól elkevertem, és már kanalaztam is a tepsi mélyedéseibe.
A tetejére való zabpelyhet csak kézzel rászórogattam, kicsit le is lapogattam, hogy jobban beletapadjon a tésztába.
A mini muffinokat 15-16 percig kell csak sütni, a nagyokat 4-5 perccel tovább.
Másnapra sem száradt ki, pedig csak egy konyharuhával takartam le a tányért, amiben voltak.

Sült paprikával töltött csirkemell

2010-02-22T13:31:00.004+01:00

Úgy másfél hete egy másik ételhez sütöttem néhány kaliforniai paprikát. Nem egészen szándéktalanul eggyel több paprikát tettem a sütőbe, mint amit végül felhasználtam. Ezt a megmaradt sült paprikát meghámoztam, kimagoztam, négy felé vágtam és egy pici üvegbe tettem darabokat. Aztán került melléjük két gerezd fokhagyma és végül felöntöttem olíva olajjal, hogy ellepje az egészet. Ment a hűtőbe ez a kis üvegecske, és miután úgy másfél hetet érlelődött így, eljött az ideje a felhasználásnak. Nem csalódtam, nagyon finom lett. És mindent, az olajat és a fokhagymákat is fel tudtam használni. Egy jó kis sok öntetes salátával könnyű vacsora kerekedett belőle.

Hozzávalók: (2 nagy, vagy 4 kisebb adag)
2 csirkemell kicsontozva, bőre nélkül
1 (olajban eltett) sült kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma (ha lehet, akkor az olajban pácolódott)
4-5 evőkanál olívaolaj
5-6 dkg füstölt sajt
szárított bazsalikom
só
bors

Sajtszószhoz:
a sült csirke szaftja
fél dl tejszín
2-3 dkg füstölt sajt

A csirkemelleket lapjában behasítottam, sóztam, borsoztam. A szétnyomott olajos fokhagymákat, egyet-egyet szétkentem a belsejükben. Betöltöttem a paprikaszeletkéket, került rá egy kis füstölt sajt is. Hústűvel összetűztem a husikat. Az olajat megforrósítottam a serpenyőben és körös körül elősütöttem rajta a csirkemelleket. Végül egy kisebb jénaiba tettem őket, megszórtam bazsalikommal, lefedtem és az előmelegített 190 C-os sütőben kb. 25 percig sütöttem. Amikor kész volt kiszedtem egy tányérra. A visszamaradt szaftot egy kis lábaskába öntöttem, egy kávéskanál liszttel és kevés tejszínnel beforraltam, reszeltem bele füstölt sajtot, és szórtam még bele egy kevés bazsalikomot.
A félbevágott csirkemelleket a sajtszósszal és salátával tálaltam.

Mediterrán krumplisaláta

2010-02-18T15:39:00.004+01:00

Emlékeztem egy fotóra, amin krumpli, paprika és fekete oliva volt, és eszméletlen gusztusosan nézett ki. De valahogy képtelen voltam felidézni, hogy hol is láttam. Aztán nemrég megleltem, egy Stahl szakácskönyvben volt. És ha már így rátaláltam, akkor ki is próbáltam. Az eredetiben vékonyhéjú krumpliból készül, amit kockára vágva, héjastól kell megfőzni. Én most ugyan kaptam vékonyhéjú krumplit, de nem volt valami szép a héja, úgyhogy inkább megpucoltam, és főzés helyett egy kevés olajon megpirítottam. Az eredmény olyan lett, amilyenre számítottam, nagyon nagyon finom. Szerintem ezt gyakran fogom készíteni ezután. És persze tavasszal majd héjas újkrumpliból is... Tavasz, újkrumpli, friss zöldségek... Álmodozni jó!

Hozzávalók (2 adag):
45-50 dkg (vékony héjú) krumpli
2 evőkanál olívaolaj
só
1 kaliforniai paprika
10-12 szem fekete olívabogyó

Öntethez:
6 evőkanál natúr joghurt
1-2 kávéskanál citromlé
1/2 kávéskanál morzsolt oregáno
1/4 kávéskanál őrölt rozmaring (vagy kicsit több morzsolt)
só
bors
pici víz (2-3 evőkanál)

A krumplit megpucoltam, kockákra vágtam. (Eredetileg a héjastól kockákra vágott krumplit vízben puhára kell főzni, ehelyett én a krumplit most megsütöttem.)A kaliforniai paprikát csikokra szeltem. Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat és a paprika csíkokat egy-két perc alatt megsütöttem. A megsült paprikákat kiszedtem a serpenyőből, egy picit pótoltam az olajat és rátettem a krumplit. Megsóztam és kevergetve pirítottam, aztán fedő alatt takarék lángon pároltam, aztán megint pirítottam egy picit.
Mig a krumpli sült, elkészitettem az öntetet, ami annyiból áll, hogy összekevertem a felsorolt hozzávalókat. Aki akarja, kicsit át is melegitheti a krumpli sütés után a serpenyőben, de szerintem ez felesleges.
Végül a krumplit, a paprikát, a karikákra vágott olajbogyót az öntetbe forgattam. Nagyon fincsi, igazi mediterrános ízvilág, szerintem melegen, langyosan volt a legjobb, de hidegen is elcsipegettük, ami megmaradt.

Gyönyörű tavaszváró bloghátterek

2010-02-13T14:07:00.002+01:00

Csodaszép blogháttereket találtam @gi-nál, akinek köszönhetően nálam is kitavaszodott. Kéretik megcsodálni és igény szerint felhasználni az alkotásokat.

Sáfrányos csirke sajtszószban

2010-02-08T13:14:00.001+01:00

Nemrégen egy kis abc-ben egészen véletlenül találtam igazi olasz sáfrányt. A pici sárga tasakok már egy ideje itt lapultak a konyhaszekrény fiókjában, de valahogy mindig elfeledkeztem róluk. Most azonban eljött a megfelelő pillanat, és kibontottam az egyiket. Apró papírkába csomagolva lapult benne a leírhatatlanul gyönyörű színű por. Kicsit gyönyörködtem benne, kicsit megszaglásztam, aztán szépen rászórtam a csirkére. Mindig csodálkozom, hogy egy ilyen cseppnyi mennyiségű fűszer mit képes művelni az étel színével. Hihetetlen. Ez a recept eléggé ötletszerű, szinte menetközben alakult. Gyorsan kész volt, és fincsi lett a végeredmény. Sietős hétköznapok feldobására nagyon ajánlom. A sáfrányra mondják, hogy étvágygerjesztővé teszi az ételt színével és aromájával, ezzel teljesen egyet értek.
Szerencsére még van két kis tasakom, és hozzávaló receptjeim is.

Hozzávalók (kb. 3 adag):
1 csirkemell kicsontozva (kb. 40 dkg)
2 evőkanál olíva olaj
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
0.08 g sáfrány
1 kávéskanál kukoricaliszt
1 dl főzőtejszín
8-10 dkg zsíros sajt (jól olvadó fajta, pl. edami, pannónia, trappista)
só
petrezselyemzöld

A hagymát felaprítottam, a húst kis kockákra vágtam. A sajtot apró kockákra vágtam.
A hagymát üvegesre pároltam az olajon, rádobtam a húst és kevergetve fehéredésig pirítottam. Megsóztam,rányomtam a fokhagymát, és rászórtam a sáfrányt, még egy percig pirítottam kevergetve, majd aláöntöttem egy pici vizet és lefedve főztem néhány percig takarékon. Rászórtam a kukoricalisztet, jól összekevertem, felöntöttem a tejszínnel, beleszórtam a sajtot. Mikor a sajt egészen megolvadt, kicsit sűrűnek találtam a szószt, ezért egy kis vizet tettem még hozzá, úgy egy decit. Mikor ezzel is jól elkeveredett és újra felforrt, elzártam.
Zöldséges rizottóval és egy kevés petrezselyemmel megszórva tálaltam.

Babának: 10-11 hónapos babának sózás előtt és a tejtermékek hozzáadása előtt vegyünk ki a csirkéből néhány kockányit. A rizottóval igény szerint aprítva, turmixolva tálaljuk.
Kisebbeknek külön edénykében pároljunk húst, rizst és zöldségeket, majd turmixoljuk le.

Van egy jó kuktához való recepted?

2010-02-08T08:46:00.002+01:00

Asszem az előző bejegyzésben nem voltam egyértelmű, úgyhogy megismételem magam. Szeretnék kuktához való recepteket kapni, mert még soha sem főztem benne, és fogalmam sincs, hogy mit és hogyan érdemes. Ha van jó recitek, légyszi segítsetek ki egy linkkel.
Köszönöm. :)

Új kukta belevaló recepteket keres

2010-02-03T14:36:00.001+01:00

Családi összefogás eredményeképpen szeretteim a képen látható doboz eredeti tartalmával leptek meg nemrég névnapom alkalmából. Már régóta áhítoztam egy kuktára, de aztán ahogy itt nézegetjük egymást már egy ideje a konyhámban, rájöttem, hogy mivel eddig nem volt, vagyis soha nem is használtam főzéshez kuktát, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit lehet, mit érdemes és hogyan, mennyi ideig egy ilyen edényzetben készíteni. Persze az Anyukám főz kuktában rendszeresen, de hát főleg olyasmit, amit mi nem nagyon szoktunk enni, kocsonyát, oldalast, meg hasonlatos dolgokat. Én jobban szeretem a kicsit reformosabb dolgokat. Gondolom például, hogy a barnarizs meg hasonló, nehezen fövő gabonák is hamarabb elkészülnek kuktában, de mégis meddig, és mennyi vízben kell főzni ezeket? Meg bármi mást? Gondolom párolni is lehetne benne ezt-azt egy párolóbetéttel. Tanácstalan vagyok, hogy egyáltalán hogyan fogjak hozzá.

Úgyhogy most hozzátok fordulok kedves főzni szerető társaim, segítsetek ki. Ajánljatok nekem bevált kuktarecepteket légyszi. Mert azért jó lenne nem csak a dobozát használatba venni már... :)

Előre is köszönöm a segítségeteket!

Aszalt szilvás-diós csigakekszek

2010-02-02T15:34:00.000+01:00

Ez egy igazi reformos keksz, ami emellett, vagy ennek ellenére nagyon fincsi is lett. Ropogós, de az aszaltszilva miatt egyben puha is. És nem utolsó sorban tele van egészséges dolgokkal. A nagy piros Guzzini sütisdobozba tettük, és Briginek annyira ízlett, hogy a dobozt kiürülésig a kanapéra költöztette, hogy onnan bármikor falatozhasson egy-egy "csiga-bigát".

A dió miatt másfél éves kortól lehet adni a babáknak.

Hozzávalók :
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg finomliszt
késhegynyi sütőpor
25 dkg vaj (esetleg margarin)
10 dkg lágy barnacukor
2 tojássárgája
kb. 2 kanál tejföl

Töltelék:

10 dkg aszaltszilva
10 dkg dió
2-3 evőkanál lágy barnacukor

A vajat elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval linzertésztát gyúrtam belőle. Egy fél órára hidegre raktam.

A töltelékhez a diót aprítógépbe raktam, 10-20 másodpercig pörgettem, aztán hozzátettem az aszaltszilvát is, és ezt is felaprítottam. Végül belekevertem a cukrot.

A tésztát két cipóra osztottam. Mindkettőt kinyújtottam kb. 30X25 cm-es lappá. A lapokat megkentem a töltelékkel úgy, hogy a két hosszanti széle üres maradjon. Végül középen hosszában kettévágtam, és ez utóbbi vágástól kiindulva feltekertem. Így összesen négy vékony rudat kaptam. Természetesen lehet két vastag rudat is készíteni, de én most apró kekszeket szerettem volna, olyan gyerekkézbe valókat.

A rudakat szorosan fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe néhány órára.

A sütőt előmelegítettem 180 C-ra, a rudakat kicsomagoltam, fél cm-es szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam a kis csigákat. Kicsit ellaposodtak, de most nem volt kedvem a kerekítéssel bíbelődni. Ezek ilyen ún. ludáj csigák.

Az előmelegített sütőben kb. 12 percig sültek.

Ázsiai húsgombócok zöldségekkel

2010-02-01T14:32:00.001+01:00

Kivettem egy darab pulykamellet a fagyasztóból, gondoltam, valami kínai félét összedobok belőle. De mire felengedett az én szép husikám, bizony daráltús lett belőle. Ahogy jobban megnéztem a feliratot a zacsin tényleg ott díszelgett egy pici d. betű a pulyka szó előtt. Mit volt mit tenni, kínai kaja be volt ígérve, így egyetlen megoldás kínálkozott, legyen akkor húsgombóc.

Hozzávalók (4 adag):

Gombócokhoz:

1/2 kg darált (pulyka)hús

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál kukoricaliszt

pici só

3-4 evőkanál olaj

És még:

1/4 fej kelkáposzta vagy kínai kel

1 nagyobb sárgarépa

15-20 dkg zöldbab (fagyasztott)

fél maréknyi szárított fafül gomba

2 gerezd fokhagyma

2 evőkanál sötét szójaszósz

1/2 kávéskanál őrölt gyömbér

1-2 dl csirkhúsleves (alaplé)

Köretnek

1 csomag woktészta (vagy párolt rizs)

A fafül gombát langyos vízbe áztattam úgy fél órára, aztán kisebb darabokra vágtam.

A sárgarépát felkarikáztam, a káposztát csíkokra vágtam.

A húsgombóchoz valókat alaposan összekevertem, kicsit állni hagytam, majd olajos kézzel apró gombócokat formáztam a masszából. A wokban felrorrósítottam az olajat és a gombócokat két részletben megsütöttem benne, majd egy tányéron félretettem. A wokból kiöntöttem a fele olajat, újra felforrósítottam és beletettem a zöldségeket. Kicsit pirítottam, rányomtam a fokhagymát, rászórtam a gyömbért és meglocsoltam a szójaszósszal. Jól összekevertem, még egy pillanatig nagy lángon pirítottam, majd felöntöttem a levessel. Visszatettem a zöldségekre a húsgombócokat, lefedtem és a lángot kicsit lejjebb állítva alatta pároltam néhány percig, ami alatt a zöldségek épp roppanósra sültek-főttek. Közben néha megkavartam.

Rizstésztával vagy párolt rizzsel is finom.

Babának: 10 hónapos babának a darálthúsból sózás előtt vegyünk ki egy-két gombócra valót és külön süssük meg, majd tegyünk mellé néhány karika sárgarépát és egy kis zöldbabot, öntsünk alá kevés vizet és pároljuk puhára. Végül igény szerint turmixoljuk vagy vágjuk apróra a babának. Főtt rizzsel, rizspehellyel lehet még gazdagítani.

Szepyke poharai

2010-01-31T23:10:00.003+01:00

Most egy régi elmaradást kell pótolnom. Tudom már régen volt Szilveszter meg Újév, de sajnos csak most jutottam odáig, hogy ez a bejegyzés elkészüljön. Biztosan emlékeztek még rá, valamikor Szilveszter előtt Szepyke indított egy játékot, ahol is a nyeremény ez a két különleges pohár volt. Mindösszesen annyi volt a teendő, hogy ki kellett találni, hogy mik is ezek és persze egy hozzászólásban jelezni, hogy bizony rájöttünk a turpisságra. És hát én voltam az, aki abból a bizonyos kalapból nyertesként került ki. Nem is számítottam rá, tulajdonképpen el is feledkeztem a dologról, és sajna későn is jelentkeztem a nyereményért. Olyan későn, hogy már nem ért ide Szilveszterre, ami azért nem nagy kár, mert tulajdonképpen az éjféli koccintás el is maradt nálunk, ugyanis mindhárman szépen átszunyókáltuk magunkat az új évbe. De ami késik nem múlik, behűtött pezsgővel vártuk, hogy megérkezzenek a poharak, és egy szép januári estén pótoltuk a koccintást. Közben boldog új évet kívántunk Szepykének is, amit most virtuálisan továbbítok, és ezúton szeretném megköszönni a nyereményt.

Habos almás krémes

2010-01-23T15:16:00.001+01:00

Na, ez megint egy édesség... De hát ez mostmár csak így lesz. Persze főzök mást is, de azok kevésbé érdekesek, szokásos hétköznapiságok. Ez viszont valami más, különleges és nagyon fincsi, olyan mesealmás. Alul ropogós linzertészta most teljeskiőrlésű liszttel, rajta vanília krém, azon almapüré és végül lágy tojáshab. Tényleg mint a mese. Kicsit melós, de megéri.

Hozzávalók:

tésztához:

15 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt

5 dkg finomliszt

12.5 dkg vaj

5 dlg cukor

1 tojássárgája

késhegynyi sütőpor

kb. 1 kanál tejföl

2 evőkanál meggylekvár

Almakrémhez:

1 kg alma

3-4 evőkanál cukor

1 kávéskanál fahéj

kb. 2 dl víz

4 evőkanál keményítő

Vanília krémhez:

1/2 liter tej

2 jó púpos evőkanál keményítő

csipet só

8 dkg cukor

2 kávéskanál vanília aroma

1,5 dkg vaj

4 tojás sárgája

Habhoz:

4 tojás fehérje

6 dkg cukor

Először az almakrémet készítettem el. Ehhez meghámoztam és kicsumáztam az almákat, 4 darabba vágtam őket és egy nagyobb fazékban, kb. 2 dl vizet aláöntve megpároltam. Aztán botmixerrel pürésítettem. A keményítőt összekevertem a cukorral és a fahéjjal, majd egy kevés almapürével csomómentesre kevertem. A forró püréhez kevertem a keményítős mixet, majd tovább melegítettem, amíg épp felforrt és besűrűsödött. Utána hagytam hűlni, néha megkevergetve.

A vanília krémhez a keményítőt elkevertem a cukorral és egy kevés tejjel csomómentesre kevertem. A tojássárgákat belekevertem a tejbe, majd ezt ráöntöttem a keményítős keverékre. Állandóan kevergetve melegítettem, amíg besűrűsödött. Végül beletettem a vaníliát és a vajat is, és hűlni hagytam ezt is. Néha kevergetni kell, vagy letakarni a felületét egy folpack fóliával, hogy ne bőrösödjön meg.

A tésztához a margarint elmorzsoltam a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval linzertésztává gyúrtam a robotgép dagasztó spiráljával. Ha nagyon ragadós a tészta, egy kicsit be lehet tenni a hűtőbe, hogy kezelhetőbb legyen.

A sütőt előmelegítettem 190 C-ra.

A tésztát akkorára nyújtottam, hogy a tepsibe téve körben 2-3 cm magas pereme is lett. Megszurkáltam és meleg sütőbe téve 10 percig elősütöttem.

A tojásfehérjékből egy pici citromlével kemény habot vertem, majd cukorral tovább kevertem, amíg jó fényes és kemény lett.

Ezután már csak az összeállítás volt hátra. Az elősütött tésztát azon forrón megkentem egy kis meggylekvárral, majd rákentem a vanília krémet, aztán az almát és végül a tojáshabot. Ez utóbbit nyugodtan lehet mindenféle cirkalmazással díszíteni, mert megtartja a formáját. Én most villával húzgáltam bele barázdákat.

Visszatettem a sütőbe, amit lejjebb vettem, úgy 170 C-ra és kb. 15 percig sütöttem a süteményt, vagy amíg egy kicsit megpirult a teteje.

Amikor teljesen kihűlt kockákra vágtam. Ha netán nem fogy el azonnal, akkor hűtőben, de legalábbis jó hűvös helyen érdemes tárolni maximum 1 napig.

Természetesen kerek pitének is meg lehet sütni, akkor kicsit kevesebb alma is elég.

Mit rejt a táskám? - játék

2010-01-21T15:34:00.008+01:00

Felhőlány dobta felém a kérdést, hogy vajon az én táskám mit rejt? Mint minden nőé, az enyém is tele szokott lenni feleslegesnek tűnő dolgokkal, de persze ezek csak a felületes szemlélő szemében tűnhetnek feleslegesnek, valószínűleg egyetlen nő sem létezhet ezen dolgok nélkül. Én egy időben mindig azon csodálkoztam, hogy a pasik hogyan tudnak meglenni retikül nélkül...

Szóval lássuk az én táskámat, ami azért talán eltér másokétól, mert én mostanában anyaként funkcionálok elsősorban, vagyis nem járok dolgozni, ami miatt egy csomó holmi kikerülhetett a táskámból, de csak azért, hogy legyen hely más dolgoknak.

1 db mei-tai típusú gyermekhordozó eszköz (ezzel szinte tele van a táskám, de enélkül nem indulunk el sehová)

1 db szürke plüss egér

1 db fekete-fehér kiskutya, amit ha megnyomok, világít, ugat és ezt mondja: " Merry Christmas" (ez egyébként Timus hugi kulcstartóján volt valaha...)

1 csomag popsitörlőkendő

1 csomag papírzsepi

1 db pénztárca (benne mindenféle papírfecnik, blokkok, csekkek, különböző kártyák tömkelege)

1 db igazolványtartó iratoknak, de ebben benne van a sok évvel ezelőtti diákigazolványom és néhány rég lejárt bankkártya is, ill. néhány ismeretlennek tűnő névjegykártya is

2 db tb kártya, sajnos nem férnek bele az előbbi tartóba

1 teljes és egy fél pár gyerekkesztyű

1 db eldobható pelenka (egyébként moshatót használunk, de egy ilyen azért mindig van a tatyóban vészhelyzetre)

2 kiskocka Boci csokoládé

1 levél Elevit vitamin

1 levél Coryzalia

1 tengervizes orrspray (picit náthás vagyok éppen)

10-15 db ragtapasz (mindig minden új cipő feltöri a lábamat, és néha a régiek is)

1 pici színes nagyon pattogós gumilabda

1 db Trixi mesekönyv

1 db nagyon szép rozsdabarna mókus ujjbáb

1 kulcs csomó plüsstigrissel
1 fehér Labello ajakápoló

1 pár kesztyű

1 kis csomag ropi

1 kis üvegben Briginek gyerektea

a táska legalján összegyürődött blokkok, papírzsepik és némi aprópénz és egy kindertojás figura

1 db mobiltelefon, amit igyekszek mindig ugyanabba a kis külső zsebbe visszatenni, mert másképpen nem találom meg... Nem mindig sikerül... :)

1 db rózsaszín szájfénynek is kellene itt lenni, de ezt úgy tűnik, ügyes kezek kicsempészték...

A ti táskátokban mi van Timus és Fahéj és Feta?

Mandulás-áfonyás keksz

2010-01-07T16:52:00.001+01:00

Karácsonyi gasztroajándékok egyike volt ez a keksz. A visszajelzések szerint és szerintem is nagyon finom, omlós és vajas és a mandula miatt kellően ropogós. További nagy előnye, hogy gyorsan kész van, nem kell a nyújtással, szaggattással bajlódni. És nem utolsó sorban sokáig eláll. Aprósüti bőség okán néhány darab meglapult a kekszesdoboz alján és még egy hét után is ugyanolyan friss és finom volt, mint új korában. Mivel ez egy vajas keksz, margarinnal nem érdemes nekiállni, közel sem lesz olyan jó az íze, mint vajjal. Én úgy szeretem, ha egy picit színesre sül, ugyanis amikor már tényleg szép világosbarnás kezd lenni, akkorra pont kellően megpirítódnak a mandulák is a szélén. A pirított mandula íze és illata egy omlós kekszben pedig szerintem mennyei. Az ily módon megpirult manduláért én olyannyira oda vagyok, hogy még a sütés, ide-oda pakolás közben lehulló manduladarabokat sem hagytam kárba veszni, mind egy szemig összeszedtem és megeszegettem. Az áfonya egyébként egy hirtelen jött ötlet volt, az utolsó pillanatban pottyant bele, de nagyon is jó helyre pottyant.

Hozzávalók: (60-70 db)

60 dkg liszt (fele rétes, fele finom)

40 dkg vaj

15 dkg lágy nádcukor

csipet só

1 tojás

1 tojássárgája

1 kávéskanál mandula aroma

10 dkg vágott mandula

10 dkg aszalt áfonya

A mandulát kicsit tovább aprítottam egy éles késsel és egy nagyobbacska tálcára szórtam.

A lisztbe belekockáztam a vajat és a robotgép dagasztóspiráljával összedolgoztam. Hozzáadtam a cukrot, a sót, aromát, a tojásokat és tovább kevertem, amíg már-már összeállt. Ekkor beleszórtam az áfonyát és kézzel összegyúrtam a tésztát. Két darab kb. 30 hosszú és 5 cm átmérőjű hengert formáztam. A hengereket megforgattam a mandulában úgy, hogy mindenhol legyen rajtuk. Jól bele is nyomkodtam a tésztába a manduladarabkákat. Levágtam két megfelelő méretű folpack fóliát és szorosan becsomagoltam a két hengert. Néhány órára hűtőbe kell tenni, nálam egy éjszakát töltöttek a hidegben. Másnap egy jó éles késsel fél cm vastag szeletekre vágtam a rudakat és a kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. 12-13 percig sütöttem 180 C-ra előmelegített sütőben.

Az olasz

2010-01-05T21:57:00.005+01:00

Még december végén kaptam meg ezt a csodaszép Guzzini kekszesdobozt Nemisbékától a karácsonyi receptverseny desszert kategóriájának első helyezéséért. Nagyon örültem a nyereménynek, mert egy ilyen igazán hiányzott a konyhámból. Mindenféle stílust és designt nélkülöző műanyag dobozokban tárolódtak eddig a sütik. Hát azért ez most valami más, ez most egy igazán méltó tároló edény a nagy gonddal készült kekszeknek, aprósütiknek.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy "na, ennek milyen nehéz lehet levenni a tetejét, biztos mindig ki fog fordulni a kezemből". De ez óriási tévedés. Ez származását tekintve olasz, és az olaszok nem bízzák a véletlenre. A gömbölyű tető még így fogantyú nélkül, sőt mondhatni negatív fogantyúval is úgy simul az ember kezébe, hogy csak na. Jó megfogni és felemelni, de komolyan. Azt hiszem férfiak jó kis szaftos hasonlatokat tudnának itt felsorolni... Szerintem egyszerűen olyan, mint egy óriási köldök.

Egy szó mint száz, nagyon szeretem, szeretjük az új kekszesdobozt. Töltögetni is fogom szorgalmasan.

Köszönöm szépen Nemisbékának.

Marcipános szerencshozó malacok

2010-01-01T15:25:00.003+01:00

Ezekkel az édes kis malackákkal szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! Legyen mindenkinek malaca 2010-ben is!

Hozzávalók: kb. 60 db-hoz

50 dkg liszt (nálam fele rétes, fele finomliszt)

csipet só

25 dkg vaj/margarin

15 dkg marcipánmassza

10 dkg cukor

3 tojás sárgája

1 evőkanál tejföl

Tetejére:

pici tej

aprószemű mazsola

A lisztbe beletettem a sót, belekockáztam a puha margarint, és a robotgép dagasztóspiráljával összedolgoztam. Aztán belekockáztam a puha marcipánt is, ezzel is jól elkevertem. Maradtak nagyobb darab marcipánok, de ez nem baj. Beletettettem a három tojás sárgáját és a cukrot is, és egy evőkanál tejföllel addig kevertem a spirállal, míg összeállt. Kicsit még átgyúrtam kézzel, aztán lisztezett gyúrótáblán 3-4 mm vékonyra nyújtottam. Elég nagy adag tészta, én két részletben nyújtottam ki.

Három különböző méretű kör alakú kiszúrót használtam. A legnagyobb (kb. 4cm-es) a fej alapja, a kisebb (kb. 3 cm-es) lesz a két fül, amiket a korongot kettévágva kapunk meg. A legkisebb kiszúró (kb. 2 cm-es) az orrnak kell. Ugyanannyi darab kell mind három méretű korongból. A dolog egyszerűsítése végett a tepsin állítottam össze a malackákat, így már nem kellett mozdítani őket, mikor készen lettek. A nagy korongokat a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, megkentem egy pici tejjel. Rájuk illesztettem az orrokat, majd a mazsolaszemeket. A mazsola nekem most kicsit nagyszemű volt, ezért elfeleztem őket. Végül a füleket illesztettem a helyükre. És legvégül az orrokba két lyukat szúrtam egy vastag hurkapálca segítségével. Megkentem egy kis tejjel a füleket és az orrokat is, és 180 C-on 12 percig sütöttem tepsinként. BUÉK!

Eredeti ötlet: Nagy süteményeskönyv

Megjegyzés: egy nagyobb és egy kisebb koronggal is megoldható, akkor nagyobbak lesznek a fülek. Úgy is jól néz ki.

Gyerekekkel óriási móka. Már Brigi is élvezte, pedig még csak 21 hónapos. Ő tette a helyükre az orrokat, meg adta a füleket, meg a mazsolákat.

A tuti bolognai

2009-12-28T15:34:00.001+01:00

Régen azt gondoltam a bolognairól, hogy az egy roppant egyszerű étel. Darálthús, hagyma, paradicsomszósz, egy kis olaszos fűszer, aztán kész is a bolognai. Aztán volt szerencsém igazi olasz étteremben megkóstolni egy igazi olaszos bolognait és akkor rá kellett döbbennem, hogy amit én itthon kutyulok bolognai fedőnév alatt... hát szóval az nem az. Ekkor kutatni kezdtem bolognai receptek után, ki is próbáltam ilyet is, olyat is, és végül mostmár jó ideje egyféleképpen készül nálunk az immáron tökéletes bolognai, amit akár egy olasz elé is oda mernék tenni. A recept a nagyjából a mindentudó Mark Bittman szakácskönyvemből van kevéske módosítással, ami többszöri kipróbálás alatt bevált. Azóta már tudom, hogy ez nem egy ripsz-ropsz összedobom és már eszek is étel. Meg kell adni a módját. Kellenek hozzá jó minőségű hozzávalók és sok-sok idő, azaz inkább türelem, mert az idő nagyrészében szerencsére azért nem nagyon kell vele foglalkozni. Pont mivel eléggé időigényes, én mindig nagy adagot készítek kb. 1 kg húsból. Persze ezt mind így két és felen azért nem esszük meg együltő helyünkben akármilyen finom is. Szépen kiporciózom és megy a fagyasztóba. Aztán rohanós napokon egy tésztafőzésnyi idő árán tuti olasz ebédet varázsolok az asztalra.

Hozzávalók: (min. 8-10 személyre vagy 5 kétszemélyes adagra)

1/2 kg darált marhahús (20%-os)

1/2 kg darált sertéshús (ez lehet sovány is)

3-4 evőkanál olívaolaj

2 fej hagyma

2 szál sárgarépa

1 kisebb zellergumó

3-4 evőkanálnyi nagyon apróra vágott baconszalonna (én ezt nem mindig teszek bele)

2 gerezd fokhagyma

2 doboz hámozott paradicsom konzerv

3 dl száraz fehérbor

2-3 dl alaplé vagy paradicsomlé, vagy víz

só

bors

2 teáskanál szárított oregánó

1 nagy csokor friss bazsalikom

és még

3-4 dl tejszín vagy főzőtejszín (vagy kétszemélyes adagonként fél-1 dl)

ízlés szerint reszelt parmezán vagy grana padano sajt

Először is a zöldségeket készítem elő. A sárgarépát és a zellert hámozás és mosás után lereszelem. A hagymát felaprítom.

A paradicsom konzerveket kiöntöm egy tálba és egy villával vagy krumplinyomóval szétnyomkodom a paradicsomokat.

Egy jó nagy serpenyőben (én a bevonatos wokban szoktam) felmelegítem az olajat és a hagymát megdinsztelem rajta. Pár perc múlva rádobom a reszelt sárgarépát és a zellert is és ha éppen teszek bele, a szalonnát is itt kell hozzáadni. Néha kevergetve, fedő alatt párolom néhány percig a zöldségeket. Rányomok két gerezd fokhagymát és ráteszem a darált húsokat. A lángot magasabb fokozatra állítom alatta és két fakanál segítségével addig kevergetem-töröm a húst, amíg kifehéredik. Ekkor ráöntöm a bort és addig főzöm néha megkevergetve, amíg nagyjából az összes lé elpárolog alóla. Most jöhet rá a paradicsomkonzerv és az alaplé vagy paradicsomlé. Az edényt lefedem, takarékra állítom alatta a lángot és úgy egy órahosszat főzögetem. Néha-néha megkeverem, és szétnyomkodom az esetleges nagyobb húsdarabkákat és paradicsomokat. Csak ekkor sózom meg és szórok rá egy kis fekete borsot és kb. 2 teáskanál oregánót is, ami ugyan egyáltalán, nem szerepel az eredeti receptben, de én szeretem benne. Ezután még kb. 1 órát főzöm ugyanígy, ami alatt a leve jócskán elpárolog és szépen besűrűsödik a szósz.

Amit fagyasztani szeretnék, azt itt elkülönítem. Azt az adagot, amit aktuálisan meg szeretnénk enni azon frissiben, átszedem egy másik edénybe, felforrósítom és öntök rá bő fél vagy inkább 1 dl tejszínt. Rászórok még egy maréknyi friss apróra tépkedett bazsalikomot is. Egy percig még forralom és máris tálalom az időközben kifőzött spagettivel, pennével vagy ízlés szerinti tésztafélével. Ha sokadalomnak készül az étel, akkor érdemes összekeverni az egészet előre a tésztával és úgy tálalni. De csak az utolsó pillanatban szabad összekeverni.

Babáknak: 12 hónapos kortól kaphatják a picik. Tapasztalatom szerint a legtöbb gyerek szereti, viszont a spagettivel elég nehezen boldogulnak az 1-másfél évesek, nekik érdemes valamilyen darabosabb tésztát, pennét vagy orsót főzni. Ha már jól tud rágni a baba, nem is kell összedarabolni a tésztát, persze csak, ha jó puhára van főzve. Érdemes egy maréknyi tésztát picit tovább főzni, miután a nagyok al dente-jét már leszűrtük. (Tésztaszűréskor valamennyi lét egy kisebb lábasba megmentünk és ebbe visszateszünk egy kis adag tésztát és még főzzük néhány percig.)

Bodlog Karácsonyt!

2009-12-24T12:32:00.002+01:00

Minden kedves Ólvasómnak és minden gasztrobloggernek és minden főzni vagy enni szerető errejárónak boldog békés Karácsonyt kívánok!

"Ójjási kenyérke"

2009-12-22T15:34:00.003+01:00

Éppen két éve Karácsonyra kaptam egy kenyérsütőt és akkor nagyon lelkesen vetettem bele magam a kenyérsütés tudományának elsajátításába. Aztán ahogy Brigi hamarosan megszületett, és a napjaink kiszámíthatlanul rendszertelenekké váltak, egyre gyakrabban kellett bolti kenyeret venni, mert soha nem tudtam időben elkezdeni a dagasztást, kelesztést ahhoz, hogy mire elfogy az előző már legyen friss kenyér az asztalon. Egy ideig még próbálkoztam, de aztán egy napon a kenyérsütő a felső polcra vándorolt, és sokáig ott is maradt. Aztán később ismét elő-elő került, de akkor meg kiderült, hogy Brigi olyan hihetetlenül fél tőle, hogy amíg a dagasztás ment, addig nem volt hajlandó tágítani rólam és a konyhának még a közelébe se lehetett vinni. Csak a nappali sarkából az ölemből tartotta szemmel a gonosz masinát. Na, persze ez sem vitt közelebb a kenyérsütés szenvedélyének újraéledéséhez. Aztán most ősszel mégiscsak megtört a jég. Egyre gyakrabban került elő a gép, egyre gyakrabban ettünk itthoni kenyeret, és Brigi is sokkal barátságosabban viszonyul hozzá, bár még korántsem felhőtlen a viszonyuk.

Persze sokat kell még tapasztalnom, még közel sem vagyok profi kenyérsütő, de azért elkönyvelhettem már szép sikereket ezen a téren. Már kitapasztaltam, hogy sokkal jobban szeretjük mindannyian, ha a kenyér a sütőben sül meg és nem a gépben, ha legalább a fele teljeskiörlésű lisztből van, ami ha lehet, legyen tönköly. És még próbálkozom mindenféle recepttel. Ez a mai kenyér pedig olyan szép lett, hogy azt gondoltam, ezt meg kell örökíteni az utókornak. Az eredeti recept egy valószínűleg E.Margitnál talált burgonyás kenyér receptje, csak a liszt összetételén változtattam tulajdonképpen. Este későn sütöttem ki, és mielőtt bebújtam az ágyikóba édesen alvó családom mellé, még büszkén megsimogattam a konyhában hüledező cipócskát, még jó éjszakát is kívántam neki magamban. :) Aztán már alig vártam, hogy reggel legyen és felvágjuk végre. Mikor Briginek mutattam reggel, hogy nézd mit sütöttem, ezt mondta: "Ójjási kenyérke, Anya sütötte". És ő is megsimogatta, csak úgy mint én.

A burgonyás kenyér receptje, ahogy én sütöttem:

3 dl langyos víz

2,5 dkg vaj

1 tojás

150 gramm főtt, áttört krumpli

2 kiskanál só

1 kiskanál cukor

20 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt

10 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt

30 dkg BL-80 kenyérliszt

1 késhegynyi aszkorbinsav

1 kiskanál sikér

12 dkg friss élesztő

dagasztás közben nagyon lágynak tűnt, úgyhogy tettem még hozzá 2 evőkanál tk. lisztet

A hozzávalókat belepakoltam a gépbe, és a kelt tészta programmal megdagasztottam. Amikor megállt a dagasztás, ez nálam 5+15 perc, újraindítottam a gépet, és újra 20 percig dagasztattam a tésztát. Utána hagytam kelni a gépben, ami ilyenkor melegíti is egy picit.

1 óra kelesztés után kivettem a tésztát és lisztezett deszkán átgyúrtam kézzel. Körbe forgatva és a széleket folyamatosan alágyűrögetve kerek cipót formáztam, amit sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Langyos helyen még egy órát kelesztettem, a tetejét lekentem tejjel, majd a 210 C-ra előmelegített sütőbe tettem.A sütő aljába löttyintettem egy kispohár vizet. Kb. fél óra után a sütőt lejjebb vettem 190 C-ra és így sütöttem még 20-25 percig. Kivettem, rácsra tettem és lekentem hidegvízzel.

Nagyon finom kenyér lett, a héja pont jó vastagságú, belül pedig puha, ízletes.

Mézes hópihék

2009-12-21T16:52:00.000+01:00

Ennek a mézes keksznek az a különlegessége, hogy a díszítés sütés előtt kerül fel, és együtt sül meg a sütivel. Nagyon finom keksz, először ropogós, de nem kemény, aztán ha megéri, 2-3 nap múlva már inkább puha, bár ezt valamennyire meg lehet előzni, ha jól záródó dobozban tartjuk. Az írókázás kicsit fárasztó és időigényes, de nagyon mutatós édességet kapunk cserébe. A legjobb az egészben, hogy nyugodtan szabadjára lehet engedni a kreatív önmagunkat, mert mint ahogy a természetben sincs két egyforma hópihe, ezek a kis kekszek is mind lehetnek különbözőek.

Hozzávalók:

12 dkg vaj /margarin
10 dkg barna cukor (a lágy jobb, de a kristály is megteszi)
1 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál fahéj vagy más téli fűszer
1 tojás
1 dl méz (szűken mérve)
20 dkg finom liszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

A díszítéshez:
6 dkg vaj / margarin
6 dkg finom liszt
2-3 evőkanál víz

A puha vajat fél percig kevertem a robotgéppel. Hozzáadtam a barnacukrot, a fahéjjat és a sütőport, jól összekevertem. Azután jött a tojás és a méz, ezekkel is alaposan elkevertem a cukros vajat. Itt átváltottam a dagasztóspirálra és belekevertem a liszteket is. Az eredeti recept szerint pihentetni kell a hűtőben 3 óráig, de nekem ettől olyan kemény lett a tészta, hogy nem lehetett mit kezdeni vele, meg kellett várnom, hogy újra felmelegedjen és csak akkor tudtam kinyújtani. Szóval ez a pihentetés szerintem nem lényeges, hacsak nem tényleg nagyon ellágyul valakinél a tészta.

Az írókázáshoz összekevertem a hozzávalókat és a legvékonyabb csőrrel felszerelt nyomózsákba tettem. Lehet nejlonzacskóba is tenni, aminek aztán pici lyukat vágunk a sarkán.

A kész tésztát 3-4 mm vastagra nyújtottam és csillagokat szúrtam ki belőle. Lehet köröket is, azokból is nagyon szép hópihék lehetnek. A kekszeket egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és szépen türelmesen hópihe mintákat rajzolgattam mindegyikre. Ez eltart egy darabig, mert kb. 55-60 db-ról van szó.
Közben a sütőt előmelegítettem 190 C-ra.

A szépen feldíszített kekszeket 7-9 percig kell mindössze sütni. Érdemes résen lenni, mert könnyen megégnek. Amikor a szélük kezd egy picit barnulni, már készen is vannak.

Jól záródó dobozban akár 1-1,5 hétig is lehet tárolni őket.

Eredeti recept: Cookies (The little guides)

Nyertem!

2009-12-17T18:36:00.004+01:00

Na, most dicsekedni fogok! Képzeljétek, nagy meglepetésemre a birs charlottal első helyezést értem el Nemisbéka karácsonyi receptversenyén. Még soha nem vettem részt ilyen versenyen, és most nagyon-nagyon örülök.
Mivel még mindig nem oldódott meg a számítógép problémánk, csak itt-ott, elvétve jutok internethez, így aztán nem is tudtam a dologról egészen tegnap estig. Este 10-kor csörgött Timus hugi a nagy hírrel, és mondhatom, nagyon megörvendeztetett. Egyrészt azért, mert a benevezett finomságok egytől-egyig fantasztikusak voltak, biztos vagyok benne, hogy a zsűrinek igazán nehéz dolga volt. Másrészt azért, mert erre a tortára nagyon büszke vagyok egyébként is, mivel a felhasznált birsdzsem és a birsalma befőtt is házilag készült.
A versenyre beérkezett pályaműveket egyébként ajánlom mindenki figyelmébe, sok különleges, vagy éppen egyszerű, de rendkívül ötletes recept érkezett. Az én kedvenceim a következők voltak: az előételek/levesek kategóriában Lúdanyó finn hallevese, a főételek kategóriában az egyébként szintén első helyezést elért Palócprovence által készített muffintepsiben sült csirkecsigák, a desszertek között pedig Piszke narancsos-mákos panna-cotta-ja.

Ezúton is gratulálok a többi nyertesnek is, és köszönöm szépen a zsűrinek, hogy az én művemet tartotta a legjobbnak a sok-sok kiváló desszert között.

Gyümölcskenyér reformosan

2009-12-12T14:56:00.001+01:00

A gyümölcskenyér elmaradhatatlan adventi kellék, szerintem nem csak nálunk. Van egy nagyon jól bevált receptem, ami mellesleg nagyon jó felhasználása a kimaradt tojásfehérjéknek. Most is eszerint a recept szerint dolgoztam, csak a réteslisztet cseréltem ki fele teljeskiőrlésű búzalisztre és fele finomlisztre. Kicsit talán tömörebb lett a tészta, de igazán nem sokat változtatott rajta. Tettem még bele most egy kávéskanálnyi mandulaaromát, amitől nagyon fincsi mandula íze és illata is lett.

Citromos-mazsolás rizs

2009-12-10T15:56:00.000+01:00

Ez nem ám egy desszert, hanem egy köret. Egyszerű, és kicsit más, mint az unalmas megszokott párolt rizs. Mi hal mellé ettük és mondhatom, hogy halhoz ennyire jól passzoló köretet még nem ettem. Nekem csak úgy magában is nagyon ízlett.

Saját ötlet, bár azóta láttam, hogy Jamie Olivernek is van hasonló, de abban nincs mazsola. Ha lett volna itthon citromfüvem, az is került volna bele. Majd egy következő alkalommal nem hagyom ki, bár a petrezselyemmel is tökéletes volt.

Hozzávalók: (2 adag)

15 dkg rizs (kb. másfél dl)

2 evőkanál olívaolaj

1 csokor petrezselyem

1/4 kávéskanál kurkuma vagy 1 csipet sáfrány

1 fél citrom leve (kb. 2-3 evőkanál

1/2 kiskanál citromhéj (vagy ha citrom kezeletlen, annak a héja reszelve)

só

3 evőkanál mazsola

A mazsolát beáztattam egy pohár langyos vízbe. Én nem szeretem a nagyon kiázott mazsolát, ezért épp csak egy 20 percet állt így, aki puhán szereti, az áztassa be jó előre. A petrezselymet felaprítottam. Az olajat felmelegítettem egy lábasban, rátettem a rizst, kicsit átforrósítottam rajta, hozzátettem a petrezselymet, jól elkevertem. Rászórtam a kurkumát, a citromhéjat és felengedtem kétszeres mennyiségű vízzel. Megsóztam, belenyomtam a citromlét. Rátettem a fedőt és forrástól számítva kb. 8-9 percig főztem, majd még 5 percig rajtahagytam a fedőt. Végül fellazítottam egy villával és belekevertem a lecsepegtetett mazsolát.

Babáknak 1 éves kortól lehet adni. Kisebbeknek a citrom, és a mazsola miatt nem ajánlom.

Karácsonyi szereplőválogatás - Pangasius filé fűszeres morzsa alatt

2009-12-09T15:21:00.006+01:00

Egyszer régebben már próbálkoztam a pangasiussal, de akkor csalódtam kicsit benne, ami részben az én hibám volt. A pangasius ugyanis egy nagyon semleges ízű, fehérhúsú, amúgy édesvízi halféle, és én első nekifutásra alig-alig fűszereztem, és hát úgy nem volt valami nagy szám. Ebből kiindulva most bátrabban nyúltam az ízesítők után, és lám, máris sokkal jobb lett az eredmény. Bár még mindig sokat elbírna, mert tényleg olyan semleges az íze, akárha csirke-, vagy még inkább pulykamellet enne az ember. Nemrég megvilágosodtam egyébként a pangasiust illetően, ugyanis rájöttem, hogy ez egy édesvízi hal, és nem tengeri, és hogy azért szálkamentes, mert valami óriásharcsaféle, ami csontos hal. Tényleg egy szem szálka sincs benne. Ez nálam különösen díjazandó tulajdonsága, mert így nyugodt szívvel adhatok Briginek is belőle.

Szóval ez alkalommal kapott ez a halacska egy kis fokhagymás, petrezselymes morzsatakarót, meg egy póréágyat, és citromos mazsolás rizzsel ettük, aminek receptje hamarosan következik. A morzsatakarót kicsit alulméreteztem, kétszer ennyit is elbírt volna, legközelebb teljesen be fogom fedni a halszeleteket vele, és egy kicsit jobban rá fogom pirítani is. Úgy érzem, akkor lesz igazán tökéletes. Karácsonyi vacsorának próbáltam ki egyébként, aminek azért is jó lenne, mert nem sok időbe telik elkészíteni, ill. a munka nagyrészét el lehet végezni akár 1 nappal előtte is.

Hozzávalók: (4 személyre)

1 csomag 1 kg-os fagyasztott pangasius filé (ami felengedés után már csak kb. 80 dkg lesz)
1-2 szelet rozskenyér bele
3-4 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
1 citrom leve
1 csokor petrezselyemzöld
só
bors
1 szál póréhagyma

A halat felengedés után szárazra törölgettem papírtörlővel, tenyérnyi darabokra vágtam. Egy nagy lapos tányérra tettem a szeleteket, megsóztam és meglocsoltam egy fél citrom levélel. Visszatettem a hűtőbe és hagytam állni úgy 1 órát.

A kenyérbelet elmorzsoltam a kezeimmel, rányomtam a fokhagymákat, ráöntöttem az olajat és a másik fél citrom levét. Szórtam hozzá egy kis borsot. Jól összekevertem.

A pórét vékony hosszú csíkokra vágtam.

A sütőt előmelegítettem 190 C-ra.

Egy szögletes jénait, aminek teteje is van, vékonyan kiolajoztam. Elterítettem az alján a felcsíkozott pórét. A póréágyra fektettem a halszeleteket és betakartam az egészet a morzsával. Fedő alatt sütöttem kb. 25 percig, majd fedő nélkül még 10 percig pirítottam.

Karácsonyi szereplőválogatás - Birs charlotte

2009-12-06T17:31:00.007+01:00

Ennek a tortának az alapötlete a tavaly decemberi Magyar Konyhából származik. Amikor mostanában újra átlapozva az újságot megláttam, máris tudtam, hogy ezt az édességet ki kell próbálnom. Ez egyértelmű volt az idei birsalma dömping után. Persze a recepten kicsit alakítottam az itthon fellelhető hozzávalók szerint, ill. az eredetileg borral készült krémet is alkoholmentesítettem. Bár egyszer borral is megérné kipróbálni.

Az itt következőkben leírom, hogy én pontosan hogyan csináltam. A mennyiségek tekintetében az eredeti receptben megadottakra támaszkodtam, ami egy kicsit megtréfált. Ugyanis a piskóta pontosan elég lett a tál kibélelésére, ugyanakkor a krém majdnem kétszer annyi lett, mint amire szükség volt. Tehát két kiegészítő javaslatot kell itt tennem, vagyis inkább hármat. Vagy süssünk kétszer ennyi piskótát és készítsük a tortát egy jóval nagyobb tálban. Vagy készítsünk fele ennyi krémet és akkor minden további marad. Vagy készítsük el így ahogy van, és a maradék krémet hagyjuk áldozatul esni az arra járó nyalakodó családtagoknak. Nálunk ez az utolsó verzió vált be. De van még egy ötletem, nagyon finom pohárkrém is lehet belőle, piskótával, gyümölccsel, dióval, csokival, tejszínhabbal rétegezve. El tudom képzelni.

Ami felettébb hálás karácsonyi ünnepi tortává teszi, hogy teljesen előre elkészíthető. A piskótasütést akár két nappal előbbre is lehet időzíteni, a tekercsek megkenve, becsomagolva a hűtőben nyugodtan várhatnak a másnapi összeállításig. A kész tortának pedig még jót is tesz, ha fogyasztás előtt áll egy napot a hűtőben. A nagy napon pedig semmi más dolgunk nincs, mint kiborítani és ízlés szerint díszíteni a különleges, finom és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető édességet.

Az krém elkészítése és a torta összeállítása bőven megvan egy óra alatt, ha kész piskótával dolgozunk, ami megfelel a Nemisbéka által kiírt karácsonyi receptverseny nevezési feltételeinek.

Hozzávalók:

Kb. 60 cm hosszú 4-5 cm átmérőjű piskótatekercs
(azaz 4 tojásból sütött vékony piskótalap, hosszában elfelezve és feltekerve)
2 tojásból sütött kerek piskótalap
1 üveg birsalmadzsem

A krémhez:

1 üveg birsalmabefőtt (vagy 2-3 szem birsalma megpárolva)
3 evőkanál méz
1 kávéskanál vanília aroma
3 dkg zselatin
4 dl tejszín

A piskótatekercseket megkentem a birsdzsemmel, szorosan feltekertem és félretettem.

A krémhez a befőtt levét leöntöttem (2 dl lét kaptam) és félretettem, a gyümölcsöt pedig egy botmixerrel pépesítettem. Nem baj, ha kicsit darabos marad.
A kerek piskótalapot levágtam pontosan akkorára, amekkora a tálam felső széle.
A piskótatekercseket kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam és kibéleltem velük egy gömbölyű tálat. (kb. 20 cm-es és 9 cm magas)
A zselatint feloldottam kb. fél dl hideg vízben. Amikor megduzzadt, hozzáöntöttem a befőtt levének felét és melegíteni kezdtem, addig amig a zselatin feloldódott benne. A többi befőttlével együtt a birsalmapüréhez öntöttem a zselatinos keveréket. Jól összekevertem és félretettem hülni, néha megkevergetve. Amikor már kezdett megdermedni, habbá vertem a tejszínt és beleforgattam a birskrémbe. A krémmel megtöltöttem a piskótával kibélelt tálat. A kerek piskótalapot is megkentem (volna) a lekvárral, (ha el nem felejtettem volna...) és befedtem vele a krémet. Fogyasztásig hűtőben kell tartani. Végül csak ki kell borítani az egészet egy tányérra és ízlés szerint feldíszíteni.
Extra lépésként pici vízzel hígított és felmelegített birslekvárral kentem le a kész tortát, mert így csillogóbb és szebb lett. De ez csak kedv és ízlés kérdése.

Zabpelyhes golyók

2009-12-03T14:32:00.003+01:00

A zabpehely nagy kedvenc nálam. Az egyik leggyakoribb reggelim a zabkása, meg mindenféle zabpelyhes sütiket, kekszeket szeretek. És nem csak azért szeretem, mert nagyon egészséges, hanem szerintem tényleg finom. Ezt a rendkívül egyszerű receptet egy nagyon-nagyon régi Tina újságban találtam. Mint általában az ilyen színvonalú újságokra jellemző, a recept nem volt egyértelmű. Ugyanis darált zabpelyhet írtak. Na, és az most vajon mi? A mellékelt képet is figyelembe véve, úgy döntöttem, hogy ez valószinűleg az apróbb szemű, azaz aprított zabpehely lesz. Szerencsére pont ilyen volt itthon, úgyhogy neki is álltam. Azért hogy egy kicsit homogénebb legyen, a zabpelyhet részben zabpehelyliszttel helyettesítettem. Finom lett, de azért elkelt mellé egy kis lekvárféle, mert amúgy olyan fojtós egy picit, bár engem ez nem annyira zavart. Az eredeti receptben a golyók tetejét csokiból rácsorgatott csigavonallal diszítették, nekem ez valahogy nem hiányzott róla. Szerintem még fogok vele kísérletezni, valahogy a lekvárt bele kellene juttatni, hogy ne kelljen mellé kanalazni. Olyan boszorkánypogácsa szerűen kellene formázni, és a mélyedésbe kanalazni a finom lekvárt... Agyalok...

Hozzávalók:

20 dkg apróbb szemű zabpehely
6 dkg zabpehelyliszt (vagyis őrölt zabpehely)
5 dkg darált dió

10 dkg vaj
2 tojás
8 dkg (barna)cukor
1 kis marék mazsola

A vajat megolvasztottam. A tojásokat kicsit felvertem a cukorral, hozzákevertem a vajat. Beleszórtam a zabpelyhet meg a lisztet és a diót is. Jól összekevertem, hozzátettem a mazsolát is. Először kicsit lágynak tűnt, de hagytam állni egy rövid ideig, úgy 5 percig, és ekkorra már jól formázható állaga lett. Kb. 2,5-3 cm-es golyókat formáztam, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket. 180 C-ra előmelegített sütőben kezdtem sütni, de pár perc múlva lejjebb vettem olyan 160 C-ra és így sütöttem készre összesen kb. 18 percig.

Birsalmasajt bon-bon Vkf! XXX.

2009-11-27T15:37:00.014+01:00

Rengeteg birsalmasajt készült az idén és az egyik főzés alkalmával találtam ki, hogy nem a megszokott őzgerinc formába teszem, hanem elsimítom egy tepsibe és utána kockákra vágom. Aztán menetközben rombusszá lettek a kockák, és kiszáradás után étcsokiba mártottam belőlük néhányat kísérletképpen. Az étcsoki és az édes birssajt felülmúlhatatlan együttest dobott ki. Érdemes kipróbálni. És ahogy ezt kitaláltam jött Chef Viki és a jubileumi szexi xxx. vkf :), amire ezt a bon-bont ezennel benevezem. Bár nem tartom valószínűnek, hogy nálunk megéri a Karácsonyt, hogy ajándék is lehessen belőle, ugyanis azt elfelejtettem hozzátenni, hogy szoba-, de még kamrahőmérsékleten is igen gyorsan párolog.
Az elkészítést nagyjából leírtam a birsdzsemnél is. Vagyis az almákat megmosom és egészben egy tepsire sorakoztatva megsütöm őket. Azután meghámozom, kivágom a magházat és a hibás, kukacos részeket. A gyümölcshúst megmérem, de előbb cukor nélkül botmixerrel pürésítem, és főzöm néhány percig, majd hozzáadom a cukrot is, 1 kg gyümölcshúshoz 80 dkg-ot számolva, amivel viszont kb. 15-20 percig kell főzni aránylag erős lángon és folyamatosan kevergetve. Vigyázat, könnyen megég! Addig kell főzni, amíg olyan szép sötét aranyszínű lesz és olyan sűrű, hogy már alig lehet keverni. Próbaként kistányérra kell cseppenteni, és ha rögtön megdermed és kihűlve ruganyos lesz, akkor kész. Én itt szoktam belekeverni előzőleg megpirított, felaprított diót, egy kilóba úgy egy maréknyit. Nagyon gyorsan előkészített formákba kell önteni, mert néhány pillanat alatt megköt. Ki szoktam bélelni a formákat folpackkal, így könnyebben kijön és nem kell mosogatni. Másnap ki lehet boritani és langyos helyen izlés szerint egy-két hétig kell szárítani. Szárítás közben naponta meg kell fordítani, másképp a cukor leszáll az aljára és akkor nem lesz eltartható.

A bon-bonokhoz az anyagot egy kisebb tepsibe öntöttem ki, másnap kiborítottam és pici rombuszokra vágtam fel. Kb. két hétig szárítgattam őket, naponta átfordítva. Az átfordítást leegyszerűsítette, hogy két réteg sütőpapir közé tettem a sajtkockákat, és két tálca segítségével fordítottam őket egyszerre. Így nem kellett sziszifuszi munkával egyenként birizgálni őket naponta.

Amikor elég száraznak ítéltem a bonbonkákat, étcsokit olvasztottam egy pici olajjal, megmártottam a rombuszokat és hagytam megszáradni rajtuk a csokit. Némelyiket a csokizás után rögtön még megszórtam egy kis durvára darált dióval is. De ez már luxus kategória.

Spenótos csirkemelltekercs paradicsomszószban

2009-11-26T15:30:00.002+01:00

Mindenféle hústekercsben az a legjobb, hogy még egyszerű hozzávalókból is rendkívüli ízhatásokat lehet elérni. Egyrészt a húst intenzíven járják át a beletöltött összetevők ízei, másrészt evés közben is minden falatnál mindenből kerül az ember villájára. Nem utolsó sorban pedig mutatósak is az így készített ételek. A spenótnak nálunk csak én vagyok nagy rajongója, de észrevettem, hogy ha így belecsempészem egy kis husiba, akkor főfogyasztó férjem sem tiltakozik, sőt tulajdonképpen szerintem nem is jön rá, hogy spenótot eszik, ha nem mondom neki. A trükk most is bejött, sőt Brigi is bepakolt néhány falatot a spenótos husiból. És a paradicsomszósszal és spagettivel tényleg olyan különleges volt, mintha - férjem szavaival élve - valami különleges étteremben ettünk volna. Na, ezért a mondatért megérte főzőcskézni!

Hozzávalók (4 adag)

2 nagyobb csirkemell (kb. 60-70 dkg)
20-25 dkg leveles spenót
2-3 gerezd fokhagyma
10 dkg juhtúró
só
bors

A paradicsomszószhoz:
1 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 doboz hámozott paradicsom konzerv (400 g)
2 teáskanál bazsalikom (szárított) vagy egy kisebb maréknyi friss bazsalikom
1 teáskanál oregáno
só
bors

és még:
40 dkg spagetti vagy más száraztészta

A csirkemelleket úgy vágtam szét, hogy egy-egy nagy szeletet kapjak belőlük. Ezt úgy csináltam, hogy elkezdtem vágni az egyik oldalától a másik felé, mintha csak egy szeletet akarnék levágni belőle, de még mielőtt teljesen átvágtam volna, fordítottam a késen és elkezdtem visszafelé vágni ugyanúgy. Azután szétnyitottam a bevágott részeket és kicsit kiklopfoltam. Itt-ott kilyukadt, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Az így kapott szép nagy szelet húsokat picit megsóztam és borsoztam.
A spenótot megmostam, kitépkedtem a szárát és egy kevés vajon, fedő alatt pároltam pár percig, míg szépen összeesett. Ekkor rányomtam a fokhagymát, amivel még egy fél percig pirítottam.
A sütőt előmelegítettem 200 C-ra.
A húsra rákentem a juhtúrót, elosztottam rajta a spenótot és aránylag szorosan feltekertem. A tekercseket egy-egy nagyobb alufólialapra fektettem és olyan szaloncukorszerűen becsomagoltam őket.
A két csomagot egy szögletes jénaiba tettem, köréjük önöttem kb. 2 dl forróvizet, és betettem a sütőbe. 25 percig sütöttem, majd leöntöttem a vizet, kicsomagoltam a tekercseket, és a sütőben kicsit megpirítottam a külsejüket. A pirítás előtt azt hiszem érdemes lett volna megkenni egy kis vajjal vagy libazsirral, vagy valamivel, mert egy picit kiszáradt a tetejük.
Míg sültek a tekercsek elkészült a szósz is. Ehhez a hagymát lereszeltem, a paradicsom konzervet leturmixoltam. A hagymát pár percig pároltam az olívaolajon, hozzáadtam a fokhagymát is, majd felöntöttem a paradicsommal. Beleszórtam a fűszereket, forrástól számítva, még néhány percig főztem. Közben kifőztem a tésztát is.
Az elkészült hústekercseket kicsit ferdén felszeleteltem, és a paradicsommal körülöntve spagettivel tálaltam.

Babának: 12 hónapos kortól kaphatják a picik. 10 hónaposoknak a csirkemellből egy kis darabkát külön pároljunk meg egy kis spenóttal, esetleg egy gerezd fokhagymával, és egy szem krumplival.

Birsdzsem - sült birsalmából

2009-11-25T15:34:00.000+01:00

Egyre csak érkeztek a birsalma szállítmányok anyósom szomszédja jóvoltából. Már készült egy vagon birsalmasajt, jó néhány üveg befőtt és hektoliternyi kompót, de még mindig csak sorakoztak a birsalmák. A sajtot én sült birsalmából csináltam, és meggyőződésem, hogy a birsalmából a sütés során jönnek elő a legjobb ízek és illatok. Ahogy közben kóstolgattam a leturmixolt alapanyagot, el is határoztam, hogy lekvárnak is ki kellene próbálni és a következő adaggal így is tettem. Az eredmény pedig egy hihetetlen finom és különleges lekvár, amiben a birsalma minden zamata benne van. És a munka dandárját ráadásul a sütő végezte, így sokkal könnyebb volt az egész.

Így készült:

A birsalmákat alaposan megmostam és egy sütőpapírral borított tepsire sorakoztattam őket. Betettem a sütőbe, amit 170 C-ra állítottam. Nagyjából 60-70 percig sütöttem őket. Ekkorra már néhány megrepedezett és kezdett kibugyogni a cukortartalom itt-ott, és gyönyörű aranyszínben pompázott az összes alma. Ekkor kivettem a sütőből és kitettem a teraszra hűlni. Amikor kihűlt, nagyjából meghámoztam, ami nem nagy kunszt, mert tulajdonképpen pergamenhez hasonlatossá válik a héj, amit többnyire egyszerűen le lehet húzni. Utána ledaraboltam a gyümölcshúst a magházról, ami megintcsak nem nehéz, mert a legbelső magos rész csakúgy, mint a hibás részek kemény marad. Megmértem a kapott gyümölcshúst és egy botmixerrel összeturmixoltam. Adnom kellett hozzá egy kis vizet, kb. egy decit, mert annyira sűrű volt, hogy nem bírtam rendesen átturmixolni. Először cukor nélkül kezdtem főzni a tulajdonképpen már lekvársűrűségű anyagot. Forrás után még talán 4-5 percig, persze folyamatosan kavargatva. Aztán beletettem a gyümölcshús súlyához képest fele mennyiségű cukrot. Megkóstoltam és elég édesnek éreztem, úgyhogy nem raktam bele többet. Még egyszer nekimentem a botmixerrel, hogy még simább legyen, aztán még talán 4-5 percig főztem. Végül tiszta üvegekbe töltöttem, amiket lezárás után azonnal fejre állítottam két percre. Amikor minden üveg tele lett, szárazdunsztba tettem valamennyit és másnap mehettek a helyükre. Persze nem bírtam ki, egyet kinyitottam és megkóstoltam azonnal.

Géptelenül

2009-11-24T22:18:00.004+01:00

Géptelenül vagyok már hetek óta, ezért a kényszerszünet. Most Timus hugi jóvoltából tudok kicsit enyhiteni a súlyos elvonási tüneteken. Hurrá! Persze azért gép híján is főzőcskéztem, de bevallom, nagyon hiányzott a többi gasztrobloggertől rendszeresen beszerzett inspiráció.
Most kicsit pótolni fogok, remélem lesz időm inspirálódni is, és a blogot is feléleszteni. Van egy memóriakártyám jónéhány fotóval és fejem tele bejegyzéstervekkel. És még itt van a vkf, vagy erről már lemaradtam? Mindjárt ezt is kideritem. Na és a bloggertalálkozó, ahol valakinek az angyalkája leszek, és olyan valakinek, akinél már jártam néhányszor, és nagyon nagyon tetszett a blogja. Remélem meg tudom lepni valami különlegessel, mert ő maga is egy különleges lány lehet. Már vannak ötleteim.

Halgombócok szezámmagos bundában - VKF. XXIX.

2009-11-01T15:28:00.007+01:00

Ennek a kajának az alapötlete egy régebben látott tv műsorból származik. Sajnos nem tudnám felidézni sem a csatornát, sem a műsor címét. Valami kanadai étteremátalakitás volt, és az egyik új fogás, amit a séfnek tanítottak megragadt az emlékezetemben. Halhúst kevertek össze törtkrumplival és aztán kirántották. Az arányok, a fűszerezés, a panirozás pontos részletei természetesen nem hangzottak el, úgyhogy tulajdonképpen mindenben a magam feje után mentem. Nagyjából két rész halhoz egy rész krumplit kevertem, és nem fűszereztem különösebben, csak sóval, borssal és egy kis petrezselyemmel. Panirozás tekintetében a tojásos-morzsás módszer mellett döntöttem, és közben eszembe jutott, hogy van egy kis szezámmagom valahol elrejtve, és hogy az milyen jól mutatna a gombóckákon. Mint általában a rántott halakhoz, illik hozzá a tartármártás, de el tudom képzelni valami joghurtos-kapros vagy tárkonyos öntettel is. Valami mindenképpen kell hozzá, mert úgy magában elég száraz. Ebből a mennyiségből rengeteg gombóc keletkezett, 4-5 ember simán jól lakna belőle. Mivel mi csak ketten meg egy felen vagyunk, elég sok megmaradt, amit egy hirtelen ötlettől vezérelve megsütve a mélyhűtőbe tettem. Alkalomadtán majd gondolom átmelegítem forró olajban és bízom benne, hogy úgy is jó lesz.
Hozzávalók: (kb. 25 db)
60 dkg fagyasztott tengeri halfilé (felengedés után leve nélkül már csak 50 dkg volt)
20 dkg főtt krumpli forrón áttörve
2-3 gerezd fokhagyma
1,5-2 kávéskanál só
2 evőkanál petrezselyemzöld
bors
1 tojás

Panírozáshoz:
2 tojás
3 evőkanál szezámmag
3 evőkanál zsemlemorzsa
kukoricaliszt

a sütéshez olaj

A felengedett halhúst botmixerrel pürésitettem, hozzátettem az áttört krumplit, a szétnyomott fokhagymát, a fűszereket és a tojást. Mégegyszer nekimentem a mixerrel, hogy egészen homogén massza legyen. Kicsit lágynak éreztem, azért tettem hozzá egy evőkanál kukoricalisztet még.
Nagyjából 3 cm-es gombócokat formáztam, megforgattam lisztben, felvert tojásban és a szezámmaggal összekevert morzsában.
Annyi forró olajban, ami ellepte a gombócokat 2-3 perc alatt kisütöttem őket.

Birsalmakompót

2009-10-31T15:24:00.006+01:00

Nem tudom, csak én érzem-e úgy, hogy a kompót kiment a divatból, vagy más is ritkán találkozik vele mostanság. Én hosszú évekig nem főztem, annak ellenére, hogy annak idején a szülői házban nagyon szerettem. Igazából úgy fél éve jutott újra eszembe. Ami nem véletlen, hiszen az utóbbi fél évben agytekervényeim működésének úgy nyolcvan százalékát egyetlen kérdés megválaszolása köti le: Hogyan vegyem rá csemetémet arra, hogy normál emberi táplálékot jutasson be a szervezetébe? A kompót pedig bejött!! Hurrá!! Tavasszal és nyáron almából, mostanság pedig birsből készül szinte kétnaponta ez a finomság. Ez az utóbbi verzió már-már hihetetlen sikereket ért el nemevő Briginél, néha már magától kéri a "kopótot". Ajánlom minden rossz evő baba anyukájának, hogy próbálja ki. Meg persze jól evő felnőtteknek is. Nekem akár desszert helyett is jó. Amellett, hogy nagyon szeretem, még olyan gyerekkori nosztalgikus hangulatba is kerülök a kompótevés által.

Nálunk így készül:
3-4 szem birsalmát meghámozok, négybe vágom őket, majd egy éles késsel kivágom a magházukat. Vastagabb szeletekre vágom, beleteszem egy fazékba. Teszek rá 2 púpos evőkanál barna nádcukrot, néhány darabka fahéjjat, 6-8 szem szegfűszeget. Felöntöm annyi vízzel, ami épp ellepi és lassan főzni kezdem. Amikor felforrt, takarékra veszem a lángot, és gyöngyözve főzöm addig, amíg éppen megpuhul. Érdemes közelről követni a puhulás mértékét, mert gyorsan szétfő és szétesik a gyümölcs. Langyosan vagy hidegen fokhagymás, fűszeres húsok mellé ideális kísérő, vagy ebéd utáni levezető fogás.

Babáknak: egy éves kor alatt édesebb almát cukor nélkül egy kis fahéjjal , ami édesit is, és szegfűszeggel egy nagyon kevéske vizzel pároljunk puhára.

Szeretni és szeretve lenni

2009-10-30T14:57:00.007+01:00

Ezek a virtuális ölelések azért nagyon jók, mert így mindig lehet tudni, hogy mindenkit szeret valaki ezért vagy azért. És szeretve lenni nagyon-nagyon jó dolog. Wise Lady-től kaptam ezt a díjat, nagyon szépen köszönöm. És most tovább kellene adnom...
Bevallom őszintén én idő híján nem szoktam sokat kotnyeleskedni más blogokon, de mentségemre legyen mondva, az ici-pici szabadidőm jó nagy részét töltöm a ti receptjeiteket, írásaitokat böngészve, ötleteket merítve innen-onnan és így sok-sok blogot szeretek nagyon, bár többektől csak 1-2 bejegyzést olvastam el.
Hogy ne szakadjon meg a szeretlánc, mégis álljon itt egy kis lista az én kedvenceimmel.
Küldöm Timusnak, aki a húgom, de nem csak ezért szeretem a blogját, hanem, mert mindig érdekeseket ír, gyakran megnevettet, gyönyörű ételfotókat készít, na és persze finomakat főz, amiket néha van szerencsém meg is kóstolni, máskor meg csak bosszankodom, hogy miről maradtam le.
Küldöm Tökmaginak, akihez csak mostanában kezdtem benézegetni, de máris sok-sok megvalósítandó recept ötletet találtam nála.
Küldöm Szepykének, mert mindig elviszi a bandát kirándulni, és nem akármilyen helyekre.
Küldöm Sütisnénének, aki valószínűleg a világ legszebb tortáit és sütijeit varázsolja elő.
Küldeném Betyó és Mayának, ha el nem tünt volna a csodálatosan szép márványkuglóf után.
És végül, de nem utolsó sorban visszapasszolnám Wise Lady-nek is, akitől sokat lehet tanulni és nem csak főzésből, és akinél szintén sokat lehet gyönyörködni a fotókban.

Bár az itt felsoroltak közül már többen megkapták másoktól, én is szeretném, ha tudnák, hogy az ő írásaikat szeretem a legjobban.

Kókuszgolyó sütőtökből

2009-10-28T15:29:00.001+01:00

Nemrég találtam ezt a receptet Tökmaginál. Rögtön eldöntöttem, hogy kipróbálom, hátha így rá tudom bírni gyermeket és apját a tökevésre. Az eredeti recepthez képest csak annyi a változtatás, hogy a diót megpirítottam a darálás előtt. Ettől eléggé karakteres dió ízt kapott a csemege. Első kóstolásra olyan nem nagy szám volt nekem, de néhány órás hűtőzés után megváltozott a véleményem. Hidegen sokkal-sokkal finomabb volt. Egyáltalán nincs tökíze, igazából a keksz és a dió dominál benne. Ennek ellenére a csel nem jött be, ugyanis mindenkinek ízlett, aki kóstolta, kivéve az első számú célszemélyeket. :(
Szerintem fogok még vele kísérletezni, vannak ötleteim néhány különböző verzióhoz.

Hozzávalók: (fél adag)
40-45 dkg megsült sütőtök
2 evőkanál (barna)porcukor
10-12 dkg darált keksz
5 dkg dió
kókuszreszelék

A diót egy száraz serpenyőben megpirítottam épp csak, amíg kezdett illatozni. A megsült sütőtökről lehúztam a héját és a húst egy tálba tettem. Botmixerrel pürésítettem. Beletettem a cukrot és jól elkevertem, amíg feloldódott benne. Belekevertem a diót és annyi kekszet, hogy formázható legyen a massza. Sokkal lágyabb, mint a normál kókuszgolyómassza, de ez nem baj. Csak annyi keksz kell bele, hogy azért mégis lehessen vele dolgozni. Nekem kb. 11 dkg ment bele. Apró golyókat formáztam és meghempergettem a kókuszreszelékben.
Fogyasztás előtt érdemes behűteni, úgy sokkal finomabb.

Birsalmabefőtt

2009-10-27T15:42:00.000+01:00

Egy kosár birsalma érkezett hozzám, és mikor gondolkodtam, hogy mit is kezdjek vele, eszembe jutott, hogy tavaly télen egy vendégségben Brigit megkínálták egy kis birsalmabefőttel, ami szemmel láthatólag nagyon ízlett neki. Az is eszembe jutott, hogy meg is fogadtam, hogy idén teszek el birsalmát, és most lám, máris itt az alapanyag. Közben befutott egy visszautasíthatlan birsalmasajtra vonatkozó kívánság is. Az is lett, de erről majd egy másik posztban.A birsalma befőzés nem piskóta. Rendesen ellenáll a magtalanításnak, de azért nem volt annyira vészes, és olyan finom, hogy megéri a fáradtságot. Másrészt meg másfél-két szem almával tele van egy befőttesüveg, szóval darabszámra nem olyan sok, amit meg kell pucolni. Én egy este, talán úgy egy óra-másfél alatt befejeztem 8 üvegnyit.
A módszer a hagyományos családi, tartósítószer mentes, amiről Timus húgom irt nagyon részletesen az őszibarack befőzés kapcsán. Mindent ugyanúgy csináltam, vagyis a megtisztított gyümölcsöt üvegekbe raktam, rájuk tettem 2 evőkanál cukrot, felöntöttem színültig vízzel, rácsavartam a tetőt, és kidunsztoltam. A dunsztolás úgy néz ki, hogy egy nagy fazékba állítom az üvegeket, annyi vizet öntök köréjük, hogy úgy jó derékig vízben álljanak. Lefedem és lassan forralni kezdem. Amikor már látom, hogy az üvegeken belül szállnak felfelé a kis buborékok, akkor még 20 percig takarékon forralgatom. Azután hagyom kihűlni az üvegeket, akár ott a fazékban, vagy ha még van dunsztolni való, akkor a konyhaasztalon, és mehetnek a helyükre.

Villámgyors cukkinis-rizses hús

2009-10-26T14:56:00.001+01:00

Villámgyorsan kellett összedobnom az ebédet, amihez adott volt egy kis pulykamell és egy cukkini. További néhány hozzávalóval a daraboláson kívül tényleg kevéske időt vett igénybe, de finom volt és könnyű.

Hozzávalók (kb. 3 adag):
30 dkg pulykamell
10 cm-es póréhagyma darabka
1 kicsi cukkini
1 nagyobb szál sárgarépa
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál szárított bazsalikom
só
bors
2+2 evőkanál olivaolaj
1,5 dl rizs

Egy kisebb lábasban megforrósítottam 2 kanál olívaolajat és átforgattam, átmelegítettem rajta a rizst. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, forrástól számitva 8 percig főztem, majd még 5 percig hagytam a fedő alatt puhulni. (Ez amúgy a tuti rizsfőző módszerem, mindig tökéletes lesz az eredmény.)
A pórét vékonyan felkarikáztam, a sárgarépát szintén, a cukkinit és a pulykamellett kis kockákra vágtam. A petrezselymet felaprítottam.
A wokban felmelegítettem a két kanál olajat és megfuttattam rajta a pórét. Beletettem a sárgarépát, néhány percig pirítgattam, majd rátettem a cukkinit, a bazsalikomot és a petrezselymet is, egy cseppet megsóztam és lefedtem, hogy párolódjanak a zöldségek. Közben néha megkevertem, és persze takarékra vettem a lángot, egy pici vizet is öntöttem alá. Kb. 10 perc múlva a zöldségeket félrehúztam a wokban, és az üres helyre beletettem a húst. Az edénynek ezt a felét tartva a láng fölé kevergetve átpirítottam. Megsóztam a húst is, aztán összekevertem a zöldségekkel és lefedtem néhány percre, hogy a hús is egészen megfőljön. Végül rányomtam a fokhagymát, még 1-2 percig pirítottam vele a húsos-zöldséges keveréket, majd beleöntöttem a megfőtt rizst, összekevertem és már készen is volt az ebéd.

Babáknak: 9-10 hónapos kortól a zöldséges húsos keverékből sózás előtt vegyünk ki egy keveset és bővebb vízben puhára főzött 2-3 evőkanál rizzsel vagy rizspehellyel, kölespehellyel turmixoljuk össze. A rizs főzőlevével lehet higítani. 1 éveseknek már lehet adni a kész ételt szükség szerint aprítva vagy turmixolva.

Őszi gesztenyetorta szülinapra

2009-10-19T14:50:00.006+02:00

Október nálunk a szülinapok hónapja, három jeles nap is esik ide a családban, ill. négy, hiszen most második éve már Brigitta névnapot is ünneplünk ilyentájt. Most éppen úgy jött ki, hogy Anya és Timus szülinapját ültük meg egyszerre. Körsütést csináltunk, vagyis Timus sütött tortát Anyának, én meg Timusnak. Így lett két kisebb, de saját tortája mindkét ünnepeltnek. Timus egy nagyon tuti duplán csokis tortát kanyarított, amit majd gondolom közzétesz a blogján hamarosan. Én pedig egy gesztenyés-almás-szedres, olyan őszi hangulatú tortát sütöttem.
Mivel Timus évszámai még olyanok, hogy nyugodtan lehet velük dicsekedni, gondoltam nem baj, ha látszik a képen a gyertya is. Boldog szülinapot, hugi!
A szép képek az ünnepelt művei.

Hozzávalók:
4 tojásból 20 cm-es tortaformában sütött piskóta
szederlekvár

A gesztenyekrém:
4 dl tej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál cukor
1 csomag fagyasztott gesztenyepüré felengedve

Almakrémhez:
2 nagyobb alma
1 púpos teáskanál keményitő
1 kávéskanál fahéj
1 marék fagyasztott szeder

A piskótát három lapba vágtam.
A pudingport simára kevertem egy pici tejjel és a cukorral, a többi tejet pedig felforraltam. Amikor már majdnem forrt belekevertem a pudingporos keveréket és állandóan kevergetve besűrítettem. Végül mixerrel belekevertem a gesztenyepürét is. A felületét letakartam egy darab folpack-kal és hagytam kihűlni.
Az almás krémhez az almákat meghámoztam, feldaraboltam és kb. 1 dl vizzel meg másfél evőkanál barnacukorral és a fahéjjal feltettem párolódni. A keményítőt simára kevertem egy kevés vizzel, és amikor az alma megpuhult belekevertem. Még kevergetve rotyogtattam míg besűrűsödött, aztán beledobtam egy marék szedret és ezt is kihűtöttem.

Az alsó piskóta lapot megkentem egy kis szederlekvárral, majd rákentem az almás krémet. A középső lappal betakartam. Ezt szintén megkentem a lekvárral, majd rákentem a gesztenyekrém kétharmadát. Rátettem a legfelső lapot, kívülről is bevontam a tortát a gesztenyekrémmel, majd az oldalát megszórtam csokilapocskákkal. Középre tettem néhány szem szedret további díszítésképpen.
Legalább 2 órát érdemes hűteni fogyasztás előtt.

Rakott kel fazékban

2009-10-10T16:15:00.011+02:00

Van nekem ez a jó kis babaszakácskönyvem, a Kismama Babakonyhája címmel, W. Ungváry Renáta tollából. Szerintem ez a könyv a ma Magyarországon kapható legjobb ilyen jellegű kiadvány, talán az egyetlen, amiben nem hangzik el az a mondat, hogy "ha nem elég az anyatej...". Persze ez természetes is, hiszen a szerző maga a La Leche liga szoptatási tanácsadója, a Kismama újság egyik szerkesztője és nem mellesleg négy gyermekes édesanya. Aki kismamának, leendő anyának keres ajándékot, szerintem ez a könyv egy nagyon jó választás.
Ezt a rakott kel receptet is ebben a könyvben találtam. Egyszerűen nagyszerű ötlet az, hogy a rakott kelhez mindent összefőz egy fazékban, és aztán ízlés kérdése, hogy így tesszük a család elé, vagy tovább dolgozunk vele és tetején tejföllel, sajttal összesütjük még egy kicsit a sütőben. Külön előnye, hogy egy 8-10 hónapos babának máris lehet adni a kész ételből, nem kell külön pepecselni a babakoszttal.
A könyvben szereplő receptet szinte teljesen követtem, csupán a fűszerezésen alakítottam egy keveset kényszerből. Eredetileg kakukkfűvel kellett volna ízesíteni, de az nekem most éppen nem volt itthon, ezért rozmaringot és egy kis bazsalikomot használtam. A rozmaringnak elég karakteres az íze, de végül is nem rontotta el, szerintem illett a káposztához. Aztán nem kis bosszúsággal konstatáltam, hogy a pirospaprika készletem a molyok áldozata lett, és egy másik üvegből csak egyetlen teáskanálnyit tudtam összekaparni. Ezért nem lett olyan piros. De igazából nem hiányzott belőle.
Nagyon finom, kicsit más, mint a hagyományos a sok zöldség és a fűszerezés miatt.

Hozzávalók:
1 kisebb fej kelkáposzta
50 dkg darált pulykahús (soványabb, szárnytőfilé vagy mellfilé)
kb. 1,5 teáscsészényi vagy két maréknyi rizs
2-3 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
1 kicsi zellergumó
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
4 evőkanál olaj
2 dl 100%-os paradicsomlé
1 kávéskanál szárított bazsalikom
1 kávéskanál szárított rozmaring (eredetileg ezek helyett 2 kiskanál kakukkfű)
1 kávéskanál őrölt kömény
1-2 kávéskanál piros paprika
só, bors

Opcionálisan:
4 dl tejföl
15-20 dkg reszelt sajt

A kelkáposztát megmostam, kisebb darabokra vágtam, majd vékonyan felcsíkoztam. A többi zöldséget is meghámoztam és apróra vágtam, a zellert lereszeltem. Ezt a sok darabolást érdemes zöldségaprítóval csinálni, ha van ilyen. A hagymát szintén apróra vágtam.
Az egyszerűség kedvéért érdemes egy jó nagy fazékban kezdeni a főzést, mert a káposzta sok helyett foglal míg össze nem esik egy kicsit.
Az olajat felforrósítottam és a hagymát megdinszteltem rajta, majd rányomtam a fokhagymát és rátettem a darálthúst. Ezt addig pirítottam folyamatosa kevergetve, amíg mindenhol kifehéredett és morzsáira esett szét. Kicsit még sütögettem, mig egy kis levet engedett. Ekkor rászórtam a megmosott rizst, megkevertem, majd hozzáadtam a többi zöldséget. Rászórtam a fűszereket, jól összekevertem. Ráöntöttem 2 dl vizet és 2 dl paradicsomlét és forrás után lefedve kb. 20 percig főztem. Érdemes ellenőrizni, hogy a káposzta megfőtt-e. Aztán elzártam a lángot, de még 10 percig rajtahagytam a fedőt.
Ezt így már lehet is tálalni. Én jobb szeretem, ha a rakottkelnél egy kis tejföl is érintett a dologban, úgyhogy tovább dolgoztam az eddig elkészült étellel. A sütőt előmelegítettem 200 C-ra. Elővettem egy jénait, beleterítettem a fazék tartalmát, rákentem a tejfölt, ráreszeltem a sajtot és betettem a sütőbe, kb. 15-20 percre.

Babáknak: 6 hónapos babáknak külön főzzünk meg néhány darabka sárgarépát és egy kis rizst, majd ezt turmixoljuk össze anyatejjel, vagy főzőlével, vagy akár tápszerrel.
8-9 hónapos babának (akik már 1,5-2 hónapja eszegetnek) a tejfölözés nélküli verzióból bátran lehet adni, csak ilyenkor ne sózzuk (vagy csak nagyon csinján) az ételt csak utólag, ha a baba adagját már kivettük. ízlés szerint lehet turmixolni. 1 éves kortól már tejföllel is kaphatják a picik.

Mese a Laskalány lakodalmáról

2009-10-08T14:32:00.001+02:00

Egyszer volt hol nem volt, nem is olyan régen volt, hogy Gombaországban Laskakirálynak szépséges leánya született. De ez a Laskalány 77 fodrú szoknyájával olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de őreá nem. Akadt is kérője nem egy, nem kettő, de még a hírhedetten csavaros eszű, olaszosan sármos Fussili úr sem tudta elcsábítani. Csak úgy válogatott a kérők között. Nemrégiben aztán ez a Laskakirálylány nálunk járt látogatóban és a hűtőnkben egy pillanatra a komoly, de kissé darabos modorú Darálthús úrfi mellé ült le megpihenni. És hirtelen, mintegy varázsütésre, egymásra néztek ők ketten, és elkezdődött valami, egy szerelem, egy örök szerelem. Darálthús úr összeszedte minden bátorságát és hamarosan előhozakodott a kérdéssel: "Kedves szépséges Laskakisasszony, hozzám jön-e feleségül?l" Laskakirálykisasszony egy kicsit elpirult, zavarában meglibbentette szoknyája 77 fodrát, aztán finoman bólintott egyet. "Hát akkor én a tied, te az enyém, kés, villa, nagykanál válasszon el minket." - mondta Darálthús úr, és már kezdődött is a mennyegző. Hagyma uram jelentkezett násznagynak és olyan megható esküvői beszédet produkált, hogy a násznép szeme rögtön könnybe lábadt tőle. Hogy igazán puccos legyen a lagzi, meghívást kapott a Paradicsom család apraja-nagyja, akik a nagy hőséget könnyebben viselendő egészen mezítelenre vetkőztek és bazsalikom levelekkel legyezgették magukat. A menyegző végére, kis késéssel ugyan, de megérkeztek Galuskáék is népes rokonságukkal, és így már igazán tekintélyes násznép jött össze ezen a szép napon. A lagzi igzán jól sikerült, a násznép csak mulatott, mulatott, egészen addig, míg egyszer csak meg nem ettük valamennyit. Hamm! Éljen az ifjú pár!

Hozzávalók:

40 dkg laskagomba
1 fej hagyma
1/2 kg darált sertéshús
2-3 gerezd fokhagyma
4 paradicsom
néhány bazsalikomlevél
2 evőkanál olívaolaj
1/2 kávéskanál majoránna
só
bors

A hagymát apróra vágtam, a gombát levágtam a tönkről és csíkokra vágtam. A paradicsomokat meghámoztam. Most nem volt időm "forróvizezni", hanem csak úgy nagyon vékonyan meghámoztam, aztán pedig kisebb kockákra vágtam fel.
Az egyszerűség kedvéért a wokban főztem meg.
Tehát a wokban felmelegítettem az olajat, rádobtam a hagymát és megdinszteltem egy kicsit. Rátettem a húst és két fakanállal kevergetve addig pirítottam, míg kifehéredett és morzsáira esett szét. Ekkor megsóztam, megborsoztam, rányomtam a fokhagymát, megszórtam a majoránnával. Megkevertem és még egy percig nagy lángon pirítottam. Ekkor rádobtam a gombát és a paradicsomot is, egy kevés, kb. fél dl vizet öntöttem alá, lefedtem és takarékon pároltam 6-8 percig.
Közben lecsipkedtem néhány bazsalikom levelet és kisebb darabokra vágtam. Amikor a gomba megpuhult, a paradicsom pedig szétfőtt, rátettem a bazsalikomot, még egy percre lefedve forraltam, és már kész is volt ez gyors egytál. Ha nagyon elfőtt a leve, lehet hozzáönteni egy kis vizet vagy bort, hogy legyen azért egy kis szaftja.
Galuskát főztem hozzá köretnek, mert az ilyen szaftos dolgokhoz nagyon szeretem. Tejföl is illik hozzá, aki szereti.

Babás tipp: 1 évesek ehetik, de a gombát szedjük ki az ő adagjukból. mert azt inkább 2 éves kor körül lesznek csak képesek megemészteni a gyerekek.
Kisebb babáknak is könnyen lehet a hozzávalókból ebédet kreálni. 10 hónapos kortól egy keveset külön pároljunk meg a húsból egy kis fokhagymával, zöldfűszerekkel és egy paradicsomot meghámozva turmixolva öntsünk rá, és főzzük további néhány percig. Tartalmasabbá tehetjük egy kis főtt rizzsel vagy rizspehellyel, esetleg főtt, áttört krumplival.
Vigyázat, a paradicsom allergizálhat! Ha először kap paradicsomot a baba, figyeljük, hogy van-e valami allergiára utaló jel, pld. kipirosodik az arca a szája körül. Ha igen, akkor egy ideig még ne adjunk neki paradicsomos ételt.

Otelló dzsem

2009-10-06T14:47:00.002+02:00

A legutóbbi babahordozós klubtalálkozón egyik anyuka leszemezett otello szőlővel kínálgatta a gyerkőcöket. Brigi pedig mostanában valószínűleg attól tart, hogy megmérgezik, mert mindent először megkóstoltat velem és csak utána eszik esetleg belőle. Most is így volt, ahogy megkínálták, már landolt is az én számban a finom szőlőszemecske. Nem tudom, biztosan ettem már régebben is ilyen szőlőt, de valahogy most különleges találkozás volt. A kis kostóló hatására napokig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezzel a szőlővel valamit kellene kezdeni, mert ez annyira különleges. Persze a piacon rögtön megismertem az összetéveszthetetlen sötét lila szemeket és vittem is haza vagy egy kilót, hogy akkor majd lesz belőle valami, valami különleges. De nem lett, mert mire lehetett volna, elfogyott. De két nap múlva ismét szembejött velem Oti a sarki zöldségesnél. Addigra azonban már kiműveltem magam Othello-irodalomból és már Timus hugi is megcsinálta belőle a tökéletes fekete erdő tortáját, szóval magabiztosan most már bő két kilóval tértem haza és szilárdan elhatároztam, hogy ebből márpedig lekvár lesz. Többek között Duendénél láttam, hogy szokott belőle lekvárt főzni, mégpedig birsalmával keverve. Hozzá hasonlóan jártam el én is a készítéskor. Főztem, paszíroztam, zselíroztam és kész. Szuper finom, különleges lekvár, ajándéknak sem utolsó. Szerintem főleg süteményekbe érdemes használni. Fűszerek közül szerintem illik hozzá a fahéj és a szegfűszeg, de én most semmit sem tettem bele. Ez majd egy következő kör lesz talán még idén ősszel.

Hozzávalók (4 db 3,5 dl üveghez):

2,25 kg otelló szőlő
2 csomag zselésítőszer (én most 2:1 arányút használtam)
fél kg cukor vagy kevesebb vagy több ízlés szerint

Szükséges eszközök:
1 db új fakanál 1 db sűrű szűrő 1 db merőkanál 2 nagyobbacska fazék
Nagyon fontos, hogy minden nagyon tisztára el legyen mosva és a lekvárfőzés ideje alatt semmi más ne készüljön a konyhában.
A szőlőt leszemeztem, ami egyébként nagyszerű meditációs gyakorlat is egyben. Két kilóval már csodákat művelhet az ember az elméjével is. Egy nagy tálban beáztattam egy időre aztán tésztaszűrőben jól megmostam. Egy nagyobb lábasban feltettem a szőlőt főni, csak úgy naturan minden nélkül, még víz se kell alá. Néhány perc múlva kezd levet engedni. Néha megkevergetve, fedő alatt főzőgettem addig, míg a szemek szétestek és a héjak üres tasakokként úsztak a lé tetején. Kb. 15-20 perc volt az egész.
A sűrű szövésű fémszűrőmet egy másik edény fölé tettem és a szőlőt két részletben átszűrtem ill. a visszamaradt magos-héjas cuccot a merőkanál gömbölyű felének segítsével paszíroztam egy ideig, hogy a lehető legtöbb rostot ki tudjam belőle préselni. Erre egyébként biztos vannak jobb módszerek is, pld. gyümölcscentrifuga, vagy paradicsompaszírozó, de nálam mindkettő hiányzik.
Amikor kész voltam a szölőlével, belekevertem a zselésitőt és visszatettem a tűzre. Nagy lángon felforraltam és csak amikor felforrt tettem bele a fél kg cukrot. De igazából annyira finom édes a szőlő, hogy akár cukor nélkül is el lehetne rakni szerintem. A cukorral még néhány percig zubogtattam. Közben egy másik lábasba öntöttem egy ujjnyi vizet, beleállítottam az elmosott üvegeket és melegíteni kezdtem. Ez azért kell, hogy az üvegek nehogy elpattanjanak, amikor a forró lekvárt beléjük merem. Amikor a cukorral forralva is letelt kb. 5 perc, akkor a merőkanállal átszedtem az üvegekbe a forró sötétlila szőlőlét színültig töltve mindegyiket. Rájuk tekertem a fedőt és egy percre fejre állítottam őket. Aztán vissza és hagytam őket kihűlni.
A felhasználásukról mindenképpen be fogok számolni. Már van is néhány ötletem.

Már egy éve - sütőtök

2009-10-01T15:34:00.001+02:00

Bizony, lassan egy éve, hogy elkezdtük Briginél a hozzátáplálást egyelőre kevesebb, mint több sikerrel, de sok-sok változatos próbálkozással tarkítva. Emlékszem tavaly ősszel, mikor betöltötte a hat hónapot, már alig vártam, hogy végre belevessem magam a bébiételek gasztronómiai titkaiba. Nos, legtöbb próbálkozásom kevéske vagy szinte semmi lelkesedést nem váltott ki a dedből, de azóta se adtam fel. És bár egyáltalán nem bánom, hogy még most másfél évesen is szoptatom, mert ez egy csodálatos tapasztalat valószínűleg mindkettőnk számára, azért nagyon tudok örülni, ha a borsólevesemből betermel egy egész kis babatányérnyit.

Tavaly az egyik első kaja, aminél némi lelkesedést vettem észre, azaz amiből legalább 50 grammot megevett egyszerre, az a sütőtök volt egy kis almával keverve. Ebből kifolyólag izgatottan vártam, hogy megjelenjen ez a finomság a piacon. És itt is van az általam amúgy rendkívül favorizált zöldség. Meg is sütöttem az első példányt, és várakozásaim ellenére Brigi most bele sem kóstolt. Persze mondhatnám, hogy éppen náthás, és egyébként sem eszik szinte semmit, persze... A remény hal meg utoljára, szóval jövőhéten újrapróbálkozunk. És közben találtam ezt a sütőtökös kókuszgolyó receptet is, ami a bejegyzés szerzője, Tökmagi szerint bejön a nem tökrajongó gyerekeknél is...Ezt ki fogom próbálni a következő töksütés alkalmával... Remény... :)
Végül itt egy kép Brigiről, ahogy tavaly ősszel sütőtököt eszeget. Csak úgy sugárzik róla a lelkesedés, ugye? :)

Nálunk így készül a sütőtök
Tudom, egy sütőtök megsütése a legtöbb ember számára nem jelent nagy kihívást, azért én mégis leírnám egy-egy idevágó tapasztalatomat. Mert azért van különbség. Én mindig az utóbbi években leginkább elterjedt, hosszúkás alakú kanadai sütőtököt szoktam beszerezni, úgyhogy a bejegyzés is erre vonatkozik. A gömbölyűbb, hagyományosabb fajta tököt én nem ismerem, de úgy tudom, a kanadai édesebb.
Először is a megfelelő tök kiválasztásával kezdődik a dolog. Első fontos dolog a színe. A legjobb, legédesebb az a tök lesz, amelyik teljesen narancssárga, nincs benne egyáltalán zöldes folt vagy csík. Másrészt viszont arra is figyelni kell, hogy hibátlan legyen, ne legyenek rajta rothadás nyomok, elpuhult részek.
A második fontos dolog, hogy hideg sütőben kell kezdeni a sütést. Egyszer-kétszer előfordult, hogy valami sült előtte, és a már forró sütőbe sikerült bedugni a szépen feldarabolt tököt. Hát nagyon vacak lett, teljesen kiszáradt és nem lett olyan krémesen finom, mint szokott. Azóta mindig figyelek erre, hogy mindig hideg legyen a sütő, mielőtt a tök belekerül.
A sütési idő szintén nagyon fontos tényező, kb. 40-45 perc. Onnan lehet látni, hogy megsült, hogy a cukor elkezd kiolvadni és kis cukor cseppek jelennek meg itt-ott a sülő csemegén. Ekkor kell elzárni a sütőt. Még egy darabig maradhat a meleg sütőben, de ne sokáig, mert akkor menthetetlenül kiszárad és összeesik. Természetesen a sütési hőmérséklet is fontos. Én 180-190 C-on szoktam sütni végig, itt ott talán megbarnul picit, de nem szokott megégni, azért érdemes ellenőrizni, mert ha megég, keserű lesz. Ha a sütés végén a darabok alja megfeketedett, akkor biztos, hogy túl magas hőfokon sült.
Ez a fajta tök hihetetlenül édes, egyáltalán nem kíván cukrozást. Néha, ha kedvem tartja, megszórom egy kis fahéjjal sütés előtt. Ettől nagyon finom illata lesz, és talán még egy picit édesebbnek is hat.

Zöldséges-tonhalas tészta

2009-09-25T14:22:00.005+02:00

A tonhalas tészta paradicsomos változata bennem nem hagyott túl mély nyomokat, bár a tonhalat és a paradicsomot is szeretem, valahogy mégsem értem azt a nagy hűhót, ami kettejük kombinációját kiséri. Igazán sajnálom a dolgot, mert a legjobb az egészben az, hogy ultragyorsan készen van, könnyű, egészséges fogás. A tonhal és a tészta párosítását pontosan ezért nagyszerű ötletnek tartom, és innen kiindulva, na meg a hűtő tartalmát átnézve született meg ez a mai ebédötlet. A paradicsom helyett egy besameles-zöldséges mártásba került a tonhal egy kis fokhagymával, bazsalikommal izésítve. Nekem nagyon bejött, azt hiszem megtaláltam a tonhalas tészta tökéletes alternativáját a mi családunk szájizéhez. Mire Brigivel - aki továbbra is az üres tészta nagy rajongója - befejeztük a falatozást, megérkezett hozzánk látogatóba Zsófi unokahugi, akivel kiderült, hogy egy véleményen vagyunk a tonahalas tésztát illetően. Mikor mondtam neki, hogy tonhalas tészta az ebéd nálunk, finoman, de észrevehetően elhúzta a száját. Gyorsan hozzátettem, hogy "de nem paradicsomos!", "Ja, akkor jó, kérek! :)
Hozzávalók (2 adag):
20 dkg tészta (penne vagy farfalle)
30-40 dkg vegyes (mirelit) zöldségféle (nálam most 30 dkg zöldségköret kertész módra és kb. 10 dkg brokkoli)
180 dkg-os tonhalkonzerv (olajos)
2 evőkanál liszt
kb. 3 dl tej
só
bors
bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
tetejére izlés szerint reszelt sajt

A tésztát sós vizben kifőztem, leszűrtem.
A tonhal olajából két-három evőkanálnyit egy serpenyőbe öntöttem, a többi olajat leöntöttem, de izlés szerint az egész is belekerülhet az ételbe. Ezt az olajat felmelegitettem és rádobtam a zöldségeket. Fedő alatt megpároltam, egy egészen pici vizet aláöntve, néha megkevergetve. Megsóztam, megszórtam a bazsalikommal, borssal és rányomtam a fokhagymát. A fűszerekkel még egy percig piritottam kevergetve. Végül megszórtam a két kanál liszttel, ezzel is kevergettem egy percig, mig minden nedvességet felszivott a liszt és átmelegedett. Ráönötttem a tejet, először csak két dl, és állandóan kevergetve besűritettem. Aztán még kellett egy kis tej hozzá, mert nagyon besűrűsödött.
Végül rátettem a tonhalat és a kifőtt tésztát és összekevertem. A tetejére került egy kis reszelt sajt is.

Babáknak 12 hónapos kortól mehet. Kisebbeknek a párolt zöldségből lehet kivenni a sózás előtt, és ízlés szerint aprítani vagy turmixolni, és belekeverni egy kevés főtt rizs- vagy kölespehelybe, vagy kukoricadarába, hogy tartalmasabb legyen.

Brassói "light"

2009-09-24T13:19:00.002+02:00

Nagyon szeretem a brassóit, de gyakran nem vágyom a nehéz zsíros változatra. Ez egy némileg könnyített verzió, ami sertéshús helyett pulykamellből és olajban kisütött krumpli helyett serpenyőben pirított krumplival készül. A fűszerezés ugyanaz, mint a hagyományos brassóinál. Időben is takarékosabb, mert a pulykamell pillanatok alatt megsül. Néha feldobom egy kis gombával, ha éppen van itthon.
Nyáron uborka vagy paradicsom salátával, télen savanyúsággal az igazi.

Hozzávalók (2-3 adag)
40 dkg pulykamell vagy csirkemell, vagy akár pulykacomb
10-15 dkg csiperkegomba (elhagyható)
4-5 gerezd fokhagyma
1 nagy vagy 2 kisebb paradicsom
1-2 kávéskanál majoránna
só
bors
50-60 dkg krumpli

kevés (olíva)olaj

A húst kisebb kockákra vágom, a gombát megtisztítom és szintén feldarabolom. A paradicsomot meghámozom és cikkekre vágom.
A krumplit megpucolom és a húshoz hasonló méretű kockákra vágom.
A krumplival szoktam kezdeni, mert annak egy kicsit több idő kell, hogy megsüljön. Egy nagy széles serpenyőbe öntök kb. 3-4 evőkanálnyi olívaolajat. A krumplit ráteszem, megsózom, borsozom, összekeverem és nagy lángon hagyom pirulni. Néhány percenként átkeverem, hogy nehogy megégjen, ha kell lejjebb veszem a lángot és egy ideig le is fedem, hogy jobban puhuljon. Addig pirítgatom igy, amig egészen átsül és megpirul itt-ott. Amikor kész, kiszedem egy tálba, lefedem alufóliával, hogy ne hűljön ki és félreteszem.
A serpenyőbe megint öntök egy-két evőkanál olajat és ráteszem gombát és a húst, na meg a paradicsomot. Kezdem ezt is pirítani, közben megsózom, rászórom a majoránnát, borsot, és egy gerezd fokhagymát is. Kevés vizet is öntök alá. Amikor már egészen megpuhult a hús, rányomom a többi fokhagymát is, egy picit pirítom még, hogy a fokhagyma izét-illatát jobban előcsalogassam, de csak egy-két percig. Végül a húst összeforgatom a krumplival és tálalom valamilyen savanyúság vagy saláta kíséretében.

Babás tipp: 7-8 hónapos korú babának érdemes a krumpliból és a húsból is egy keveset külön megpárolni só nélkül, egy gerezd fokhagymával, kevés majoránnával., rozmaringgal fűszerezve. A főzőlével lehet turmixolni, 8 hónapos kor után akár a fokhagymával együtt.
1 éves kortól már kaphatják a kész ételt is a gomba kivételével.

Rizspuding

2009-09-12T17:37:00.001+02:00

Engem tejberizzsel kínálni veszélyes, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék bepakolni belőle. Mindennap meg tudnám enni. Nem csoda, hogy amikor először ettem rizspudingot az USA-ban, szerelem volt első kóstolásra. Ott volt egy különösen kedvenc márkánk, a Kozy Shack, ami méltán nagy népszerűségnek örvend arrafelé. Itthon sokszor eszembe jutott, hogy de jó lenne enni egy kis "kozishák"-ot, de sokáig nem vettem rá magam, hogy nekiálljak valami hasonlót kreálni itthon, mert azt gondoltam, hogy a rizspuding főzés valami különlegesen bonyolult dolog, hogy sütőben kell gőzölgetni, meg ilyenek. De végül a sóvárgás nyert, és nekiálltam receptet keresni felkészülve a nehéz és hosszadalmas procedúrára. Meglepetésemre a legtöbb fellelhető rizspuding receptnél szó sincs sütőben gőzölésről, sőt sok recept szinte semmiben sem különbözik a mi tejberizsünktől. De a Kozy-ban volt tojás is, meg vanília, meg fahéj, szóval itt azért valami többről kell, hogy szó legyen, de akkor végül ráleltem erre a receptre az allrecipes.com-on. Az igazán meggyőző az volt, hogy az egyik hozzászóló éppen az én kedvencemhez hasonlította a recept alapján készült rizspudingját. Óriási megkönnyebbülés volt, mikor rájöttem, hogy ez mennyire egyszerűen készül, és már álltam is neki a dolognak.
És amikor megkóstoltam... tényleg megszólalásig hasonlít. Azóta már jó párszor volt ez desszert nálunk, annyit változtattam az eredeti recepten, hogy egy plusz tojássárgáját teszek bele mindig, mert így sűrűbb lesz a végeredmény és én így jobban szeretem, de ez csak egyéni preferencia. Fahéjjal, hidegen, melegen, nagyon finom desszert, ajánlom mindenkinek, aki valami könnyen készíthető, mégis különleges édességre vágyik. Az adag 4 kicsi adag, szerintem érdemes rögtön duplázni, vagy még inkább háromszorozni, esetleg négyszerezni...

Hozzávalók:
15 dkg rizs
4,3 dl tej
7 dkg cukor
1 nagy csipet só
1 egész tojás
1 tojássárgája (elhagyható)
1,5 dkg vaj
1 kávéskanál vaníliaaroma

A rizst megmosom és bő 3 dl vízzel és a sóval felteszem főni. Takaréklángon, fedő alatt kb. 20 percig főzöm. Ekkor hozzáöntök a tejből 3,5 dl, és beleteszem a cukrot is. Tovább főzöm szigorúan takarékon és lefedve 15-20 percig, amig az összes folyadékot magába szívja.
Közben a tojás(okat) felverem.
Ha az összes folyadékot beszívta a rizs, beleöntöm a maradék tejet, hozzákeverem a tojásokat és még két percig főzöm. Itt nagyon vigyázni kell, hogy nehogy fellforrjon, mert akkor rántottás tejberizs lesz a csemege.
Végül belekeverem a vajat és a a vaníliát.
Ha hidegen akarom tálalni, akkor kihűlésig egy folpack fóliával beborítom a tetejét, hogy ne legyen bőrös. Kis tálkákba vagy egy nagyobba szedem és megszórom a tetejét fahéjjal.

Babák 1 éves kortól kaphatják ezt a finomságot.

Kapros zöldbableves juhtúrós galuskával

2009-09-11T13:32:00.000+02:00

Ellentétben a spenóttal, a zöldbab sokkal nagyobb népszerűségnek örvend nálunk. Főleg nyáron, friss zöldbabból, levesnek főzve. Utánozhatatlan. Fagyasztottból már sajnos nem lesz ilyen. Általában petrezselyemmel főzöm, de mostanában Timussal kiszúrtunk a piacon egy bácsikát, aki csodaszép kaporcsokrokat árul, és minden alkalommal veszünk tőle néhányat. Zöldbab és kapor pedig nagyon szép párost alkot, úgyhogy mostanában ez a változat a nyerő. Egy kis plusz a juhtúrós galuska, csak mert éppen volt itthon egy kevés, és a juhtúró jól illik mind a zöldbabhoz, mind a kaporhoz. Tejföllel szoktam behabarni.

Hozzávalók (4 személyes adag):
30-40 dkg zöldbab
3 szál sárgarépa
2 szál petrezselyem gyökér
1 kisebb zellergumó fele
1 csokor kapor
1 kis fej vöröshagyma
2 evőkanál (olíva)olaj
só
bors
1/2 pohár tejföl
1 kiskanál étkezési keményítő
2 gerezd fokhagyma

Juhtúrós galuskához:
1 tojás
3 evőkanál juhtúró
liszt

A zöldbabot és a többi zöldséget megtisztítom, meghámozom, a zöldbabot, répát, gyökeret feldarabolom, a zellergumót nagyobb darabokra vágom, a kaprot felaprítom.
Egy 3 literes fazékba öntöm az olajat, a zöldségeket rászórom az egész hagymával és a kaporral együtt, és kicsit átforrósítom őket, állandóan kevergetve, nehogy odakapjon. Ezután felöntöm vízzel, megsózom, török bele egy kis borsot, lefedem és forrás után takarékra állítva gyöngyözve főzöm, amíg minden zöldség megpuhul.
Közben kikeverem a nokedlit. A tojáshoz annyi lisztet teszek, hogy kicsit hígabb galuskatésztát kapjak, majd belekeverem a villával áttört juhtúrót is. Félreteszem.
A tejfölben elkeverem az étkezési keményítőt és az áttört fokhagymákat. Amikor a zöldségek puhák, a keményítős tejfölhöz merek egy kevés forró levest, összekeverem, majd visszaöntöm az egészet a levesbe. A lángot magasabbra állítom, megkeverem a levest, és beleszaggatom a galuskát egy kanállal. Amikor ezek szépen feljöttek a tetejére, elzárom a lángot, megkóstolom és ha kell igazitok a fűszerezésen.

Babás tipp: 10 hónapos kortól már kaphat a baba zöldbabot, az ő adagját azonban sózás előtt kell kivenni a levesből, és pürésíteni, mert a héja esetleg hasfájást okozhat. Lehet belefőzni egy szem krumplit is, és ezt meg néhány darab sárgarépát a zöldbabbal együtt pürésíteni, hogy kicsit tartalmasabb zöldségpürét kapjunk. Ha van fűszergömb, akkor abban lehet egy gerezd fokhagymát, darabka pórét is belefőzni és ezt is hozzáadni a baba ételéhez.
1 éves kortól már ehetik a levest teljes egészében igény szerint pürésítve, vagy villával összetörve, vagy ahogy Brigi szokta, darabosan, kézzel a leve nélkül.

Spenótos galuska

2009-09-09T10:14:00.001+02:00

Irigykedve olvastam Maimoni spenótos bejegyzését a napokban. Mit nem adnék, ha az én gyerekem is így odalenne a spenótért... De ha a gyerekem nem is, legalább a férjem... Álmodoztam. Bár Briginél a helyzet szerintem nem reménytelen, azt mondják, mikor a csemete felhagy végre az anyatejen nevelkedéssel, akkor majd elkezd enni mindenfélét. A jelekből ítélve ez nálunk még odébb van, de addig is mindig próbálkozom adni neki mindenféle, javarészt egészséges és finom, néha csak finom ételeket, legalább ismerkedési céllal. A spenót eddig nem aratott különösebb sikert, tulajdonképpen még nem jutottunk vele addig sem, hogy a kanálból a szájba kerüljön. Gondoltam álruhába kéne bujtatni ezt a galád zöldséget, hátha akkor majd átmegy a szigorú kapun. Az álruhát pedig galuskatészta formájában gondoltam el megvalósítani, amibe egyszerűen belekevertem a megpárolt, turmixolt parajt, és végül egy kis fokhagymás vajban forgattam meg a készre főtt zöld nokikat. Nekem annyira ízlett, hogy vissza kellett fogni magam, hogy be ne takarítsam az egész adagot, a család többi tagját viszont nem sikerült átvágni. Egyenlőre úgy tűnik, a" zöld színű dolgok nem megevéséért" felelős gén igen dominánsan átörökítődött apáról lányára. Szerencsére később beállított Timus húgom, akivel sajnálkozva konstatáltuk, hogy akik nem eszik meg a spenótot, nem is sejtik, hogy micsoda élvezetről maradnak le. És ezzel eltüntettük a maradék zöldgaluskákat, merthogy én sem átallottam még másodszor is enni belőle egy kicsit, persze csak azért, hogy Timusnak ne kelljen egyedül ennie.

Így készítettem: (2 nagy vagy 3 kisebb adag)

20-25 dkg leveles spenót
25 dkg liszt
2 tojás
1 dl főzőtejszín
1,5 dkg vaj
víz
1 kávéskanál só

4 gerezd fokhagyma
3 dkg vaj

Tetejére ízlés szerint juhtúró vagy füstölt sajt és frissen tört bors.

A fokhagymát megpucoltam.
A spenótleveleket megmostam, átválogattam, és beletettem a wokba. Ha spenótot párolok általában a wokot használom, mert az jó nagy öblös, és egyenletesen adja le a hőt. Aláöntöttem egy egészen pici vizet, egy csipet sót, lefedtem és takarék lángon pároltam, amíg a spenót összeesett, meg aztán még néhány percig. Mikor készen volt, az egészet beleöntöttem a turmixba, hozzáöntöttem fél dl tejszínt és pár pillanat alatt pürésítettem.
Közben feltettem egy fazék vizet forrni. A galuskatésztához a két tojást kicsit felvertem a maradék fél dl tejszinnel, az olvasztott vajjal, meg a sóval, belekevertem a lisztet, és a spenótpürét, és egy kevés vizzel higitottam, amig olyan normál galuskatészta állaga nem lett.
Mikor felforrt a víz, vizezett galuskaszaggatón keresztül beledolgoztam a tésztámat. Mikor a galuskák feljöttek a viz tetejére még egy percig hagytam őket melegedni, de már csak takarékon, ezalatt gyorsan megforrósitottam a vajat és belenyomkodtam a fokhagymákat, egy pár pillanatig piritottam. A galuskákat leszűrtem és beleforgattam a fokhagymás vajba. Egy szép tálalótálra teritettem a kész ételt, és rámorzsoltam egy kis juhtúrót és megszórtam frissen őrölt borssal.

Babástipp: ezt az ételt 1 éves kortól kaphatják a csöppségek, kisebbeknek (8 hónapos kortól) a spenótból párolás után lehet kivenni és egy szem főtt krumplival, esetleg fokhagymával leturmixolni.

Lusta rétes fahéjas szilvával

2009-09-08T14:04:00.001+02:00

Mostanában a szilva az, ami leginkább megmozgatja a sütéssel kapcsolatos fantáziáimat, és addig addig forgattam az agyamban, a "mit is süssek" kérdést, hogy egyszer csak beötlött ez a recept, amit eddig ugyan mindig meggyel készítettem, de biztos voltam benne, hogy más gyümölccsel is finom lenne. Gondolatot tett követett és elkészült a szilvás változat egy kis fahéjjal bolondítva. Szerintem nagyon finom lett, talán még jobban is ízlik szilvával, mint meggyel. Ehhez persze biztosan az is hozzájárult, hogy most piaci tejes nénitől beszerzett jófajta krémes túróm volt hozzá.

Az eredeti recepten egy kicsit változtattam. Először is Wise Lady-nél olvastam, hogy olvasztva teszi bele a vajat, és így kevésbé valószínű, hogy lisztes részek maradnak benne. Másrészt kicsit kevesebb lisztből csináltam, mint eddig, de még mindig nem elég kevésből, mert még mindig volt néhány lisztszigetecske a tetején. Persze az is lehet, hogy kicsit több tej is segítene, mert így egyszerűen a folyadék szintje nem ért fel a legmagasabb részekig.
Ami nekem ezzel a pitével vagy mivel kapcsolatban viszont nagyon bevált, - és amire most jöttem rá, hogy kell, mert most nem csináltam meg sajnos, - hogy a cukorból 2-3 kanálnyit félreteszek, és ezt egy vaníliás cukorral összekeverve rászóróm a túró tetejére, mielőtt még rátenném a gyümölcsöket. Ettől a túró egyenletesen édes lesz. Most ez elmaradt, és érződött is a különbség.

Ez a mostani így készült:
35 dkg liszt (szokás szerint fele rétes, fele finom)
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg cukor + 1 evőkanál
15 dkg vaj
kb. 1 kiló szilva
1 kávéskanál őrölt fahéj
kb. 55 dkg túró
3 tojás
2 dl tej

A szilvát megtisztítottam, kimagoztam, negyedeltem. A lisztet, cukrokat, sütőport összekevertem egy tálban. A vajat megolvasztottam, felét a tepsi aljára locsoltam. Erre rászórtam a lisztes keverék felét. Ennek a tetejére rámorzsoltam a túrót, normál esetben megszórtam volna két evőkanál az összmennyiségből elvett cukorral, sajnos ezt most elfelejtettem. A túróra rásorakoztattam a szilvanegyedeket, jó sűrűn. A plusz egy kanál cukrot összekevertem a fahéjjal és megszórtam vele gyümölcsöt, amire aztán rászórtam a maradék lisztes keveréket. A három tojást kicsit felvertem, belekevertem a tejet és a maradék olvasztott vajat, és ezzel meglocsoltam a sütit, kicsit meg is rázogattam, hogy egyenletesen bevonja. Úgy bő félórát hagytam állni, majd 190 °C-ra előmelegített sütőbe toltam és 40 percig sütöttem.

Fűszeres húsgolyók kapros-joghurtos mártogatóssal

2009-09-01T18:43:00.000+02:00

Ha darálthúsból gyorsan finomat akarok készíteni, és pedig nem fasírtot, hanem valami könnyebbet, akkor szoktam ehhez a recepthez folyamodni. Mindig beválik, és ha marad, még hidegen is elfogy. Egy könnyű salátát nagyon jól kiegészít, és ha nem csípősen készül a gyerekek is nagyon szokták szeretni.

Hozzávalók (3-4 fős adag):
70 dkg darált pulykahús
1 kis fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál bazsalikom
1 kávéskanál só
bors és/vagy csili ízlés szerint (ha felnőtteknek készítjük)
1 nagyon pici tojás, vagy egy nagyobbnak a fele
2+4 evőkanál olívaolaj

Kapros-joghurtos mártogatóshoz:
1 evőkanál olívaolaj
1 fél csokor kapor
2 gerezd fokhagyma
1 pohár natúr joghurt
1 kávéskanál dijoni mustár
bors
só

A mártogatóst érdemes elkészíteni először vagy előre, hogy kicsit legyen ideje összeérni az ízeknek. Ehhez a kaprot megmosom, leszárítom és apróra vágom, a fokhagymát összenyomom. Egy kisebb serpenyőben 1 kanál olívaolajat forrósítok, rádobom a kaprot és a fokhagymát és folytonosan kevergetve kicsit megfonnyasztom. Szerintem így jobban érvényesülnek mind a fokhagyma, mind a kapor ízei. Csak 2-3 percig és nagyon vigyázva, nehogy a fokhagyma megégjen. A pépet egy szószos tálba teszem és hagyom hűlni. Rákanalazom a joghurtot, beleteszem a mustárt, jól összekeverem és kóstolás után sózom, borsozom ízlés szerint.

A húsgolyókhoz a hagymát apróra vágom és 2 evőkanál olívaolajon megpárolom, a végén egy percre hozzákeverem a szétnyomott fokhagymát is. A petrezselyemzöldet apróra vágom.
A darált húst egy nagyobb keverőtálba teszem. Ráteszem a párolt hagymát és az összes többi hozzávalót és kézzel jól összekeverem. Kicsit hagyom állni, majd mégegyszer átgyúrom-keverem és apró golyókat formálok belőle. Egy jó nagy serpenyőben megforrósítom a 4 evőkanál olajat és szépen sorban ráteszem a golyóbisokat. Nekem a 28 cm-es serpenyőmbe pont beleférnek. Az elején pár percre lefedem, de amint kezd levet engedni, leveszem a fedőt, hogy inkább piruljon, mint főljön. Óvatosan fordítgatom, kevergetem a golyókat, hogy minden oldaluk megsüljön. Kb. 10-12 perc alatt készen vannak. Érdemes egyet kettévágva ellenőrizni, hogy belül is teljesen átsültek-e.
Kiszedem a golyókat a serpenyőből és tálalásig melegen tartom egy alufóliával letakarva.
Köretnek szerintem legjobb egy jó görög saláta, de most például serpenyős krumplival ettük.

Babás tipp: én nem szoktam csípősre készíteni, így Brigi is ehet belőle. 1 év alatti babáknak érdemes a sózás, borsozás előtt kivenni a húsmasszából és külön megsütögetni a picurnak, majd összetörni villával és valamilyen főzelékfélével adni.

Zöldséges-sonkás rétes

2009-08-29T22:40:00.002+02:00

Újabb sós rétes variációt alkottam. Zöldséges, egy kis sonkával és sajttal megdobva. Idővel való spórolás céljából fagyasztott zöldségkeverékből készült, de frissből biztosan még finomabb. Kicsit laposak lettek, gondolom több volt a töltelék a kelleténél, meg talán szorosabban kellett volna tekerni. A rétes sütést egyébként is még gyakorolnom kell, mert általában nem sikerül szépen, kifolyik a töltelék meg ilyesmi. Formai hibái ellenére viszont nagyon finom volt, még a férjemnek is ízlett, aki pedig igencsak kételkedve nézett rám, mikor elmondtam neki, hogy ómi készül. Rétes, ami nem édes? Végül aztán úgy falta, hogy alig tudtam megmenteni az utolsó darabokat a fotóhoz. Nagy örömmel konstatálta, hogy további „nem édes” réteseken töröm a fejem, persze azt nem árultam el neki, hogy a következő valószínűleg spenótos lesz... Két rudat sütöttem, de ha lett volna még egy kis sonka és sajt, akár háromra is elég lett volna a töltelék, mert még maradt is ki jócskán, annak ellenére, hogy kicsit túltöltöttem a réteseket.

Hozzávalók: (2 vastag vagy 3 vékonyabb rúdhoz)

1 csomag 6 lapos réteslap

3-4 dkg vaj (vagy olaj)

35 dkg fagyasztott v. friss vegyes zöldség

1 evőkanál apróra vágott zöldpetrezselyem

2 evőkanál olivaolaj

1 kis fej hagyma

3 evőkanál liszt

3,5 dl tej

1 pohár tejföl

10 dkg reszelt sajt

12-16 vékony szelet sajt (Edami pld.)

12-16 vékony szelet sonka

só

bors

szerecsendió

A töltelékhez besamelt készítettem: a lisztet egy kevés tejjel csomómentesen elkevertem, majd apránként hozzákevertem a többi tejet is. Folytonosan kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött. Ekkor belekevertem a tejfölt, egy kávéskanál sót, kevés borsot, reszeltem bele még szerecsendiót és félretettem.

A hagymát nagyon apróra vágtam és az olívaolajon dinszteltem néhány percig. Rádobtam a zöldségeket, kevergetve sütögettem néhány percig, sóztam, borsoztam, és egy nagyon pici vizet aláöntve, lefedve pároltam kb. 6-8 percig. Ezután belekevertem a besamelbe, amibe végül még a reszelt sajtot beletettem.

A réteslapokat óvatosan széthajtogattam, természetesen nem elég óvatosan, mert most is szétszakadt egy kettő a hajtogatás mentén. Sebaj, kilencven fokkal elfordítva rakom majd egymásra, igy szépen fedik egymást a szakad és nem szakadt részek, ha szerencsém van. Tehát az első lapot egy kissé nedves konyharuhára fektettem, majd megkentem olvasztott vajjal és óvatosan ráterítettem a következő lapot. Én három lapot szoktam egy rúdhoz tenni, ezért lett csak két rudam, de természetesen lehet két-két lapból három rudat is sütni, a töltelék igy is elég lesz, csak sonkából kell néhány szelettel több.

Már csak az összeállítás van hátra. Az előkészített réteslapok egyik végére tettem két sor sonkaszeletet, majd rá a sajtszeleteket. Ráhalmoztam a tölteléket, amit kicsit szétkentem. A két szélét behajtottam, és a konyharuha segítségével felcsavartam a rétest. A másik rúddal ugyanígy jártam el. A kész rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem, a tetejüket is megkentem olvasztott vajjal és 190 °C-on kb. 20-25 percig sütöttem őket. Kihűlve lehet igazán szépen szeletelni.

Csirkével rakott krumpli

2009-08-09T16:53:00.000+02:00

Mindig elcsodálkozom a zacskós tepsis "finomságok" üzleti sikerén. Ki az az őrült, aki egy zacskó összekevert fűszerért meg ízfokozóért ennyi pénzt képes kiadni. Semmivel sem lesz gyorsabb vagy olcsóbb a főzés, hiszen ugyanúgy mindent meg kell venni, meg kell hámozni, össze kell darabolni... Akkor meg mire jó? Számomra egyvalamire jók ezek a cuccok: végigböngészem a polcokon a zacskók feliratait és ha szerencsém van, akkor megihletődöm és bepattan egy ebédötlet. Ez a mai ebéd is ilyesmi. A tepsis krumpliból indultam ki, aztán végül megraktam még mindenféle jóval. Kicsit munkaigényes, de nem kivitelezhetetlen. Szerintem nem kellett több hozzá összesen 30-40 percnél, a többit a sütő végezte. És az eredmény igazán fincsi lett, mindenki kétszer szedett, még jó, hogy nagyobb adagot csináltam.

Hozzávalók (4 személyre):
1 csirkemell kicsontozva, bőre nélkül
60-70 dkg krumpli
25 dkg (csiperke) gomba
10 dkg juh-, vagy gomolyatúró
1 kis fej hagyma
2 paradicsom
3 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál aprított petrezselyemzöld
só
bors
szerecsendió
1 kisdoboz tejföl
1 tojás
10 dkg reszelt sajt
1 evőkanál vaj

Így készült:
Először is a krumplikat jól megsikáltam és egészben héjastól feltettem főni sós vízben.
A csirkemellet srégen szeletekre vágtam, kicsit kiklopfoltam őket, hogy szép egyforma vékonyak legyenek. A szeleteket sóztam, borsoztam.
A hagymát aprítottam, a gombát felszeleteltem. A héjuktól megfosztott paradicsomokat cikkekre vágtam.
Egy nagy serpenyőben megforrósítottam az olajat és a hússzeleteket mindkét oldalukon átsütöttem benne. A megsült húsokat egy tányérba kiszedtem és félretettem. A visszamaradt olajon megpároltam a hagymát, majd rátettem a gombát, picit megsóztam, és fedő alatt addig főztem, míg a gomba picit levet eresztett, összeesett. Közben rádobtam a cikkekre vágott paradicsomokat és a petrezselymet is.
Elővettem egy szögletes jénait, kikentem az alját egy kis vajjal. Amikor a krumplik megpuhultak két percre hideg hideg vízbe áztattam őket, hogy kezelhetőre hűljenek és gyorsan meghámoztam mindet.
A sütőt előmelegítettem 190 C-ra és nekiálltam a rakottas összeállításának.
A jénai aljára lekarikáztam két sor krumplit, megpörgettem egy kis sóval, majd beborítottam a csirkemell szeletekkel. Erre jött a gomba, aminek a tetejére rámorzsoltam a gomolyatúrót. Végül beborítottam a maradék krumplikarikákkal.
A tojást felvertem egy kis tálkában, hozzákevertem a tejfölt, a húsról lecsepegett szaftot, pici sót, borsot, és reszeltem rá bőven szerecsendiót. Ezzel a keverékkel meglocsoltam a rakott krumplit, tettem még rá néhány vajforgácsot, megszórtam a reszelt sajttal és a forró sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.

Babástipp: ha krumpli főzővizébe nem teszünk sót, ill. egy szeletke húst is só nélkül készítünk, ezeket turmixolva/aprítva már kaphatja 7-8 hónapos baba is. A gombát két éves kor után adjuk csak, ennek kivételével viszont az egyéves babák már kaphatnak a kész ételből is.
Az utolsó összerakós fázisban már be is segíthetnek a gyerkőcök, Brigi például, igaz még kevéske sikerrel, de annál nagyobb örömmel morzsolta a túrót a tetejére.

Füge sajttal - csak nekem

2009-08-02T21:10:00.000+02:00

A napokban szert tettem egy rakás gyönyörű érett fügére, és egyfolytában azon jár az agyam, hogy mit is kezdjek velük. Közben persze folyamatosan rájárok, úgyhogy végül talán csak füge fügével készülhetett volna belőle, ha eszembe nem jut, hogy a legkedvencebb szakácskönyvemben olvastam egy kecskesajttal töltött fügéről. Férjecském általában nem rajong a gyümölcsök más jellegű ételekkel való keveréséért, sőt tulajdonképpen a fügét sem szereti, Briginek meg még korainak gondolom a fügét az aprómagvak miatt, úgyhogy ez most csakis és kizárólag önmagam örömére készült. Természetesen igy hirtelen vasárnap délután nem tudtam előállni semmiféle kecskesajttal, de volt a hűtőben egy kis krémfehérsajt, amit én úgy magában is nagyon szeretek. Ez került a fügék tetejére egy kis tejföllel csak épp annyira higítva, hogy krémesebb legyen. A tetejére csorgatott olivaolaj meg csak fokozta az amúgy tökéletes ízharmóniát. Én most ennek a pár szem fügének lusta voltam elővenni a szépen nyomós cuccot, úgyhogy csak rákanalaztam. Így persze nem olyan mutatós, de egyrészt nem volt kinek mutogatnia magát, másrészt meg nem lett volna ideje sem, mert néhány pillanat alatt eltüntettem a kis remekeket.

Hozzávalók:
érett, hibátlan fügeszemek
valamilyen krémes sós sajtféle (legjobb lehet a kecskesajt) fügénként kb. egy evőkanálnyi kell belőle
egy kevés tejföl, joghurt vagy tejszín
olivaolaj
frissen tört bors (ízlés szerint)

A fügéket félbevágtam, de lehet egészben is, négy helyen bemetszve és szétnyitva felül. A sajtot villával összetörtem és éppen csak annyi tejfölt tettem hozzá, amitől olyan keverhetően krémes lett. Ezt rákanalaztam a fügékre, rácsöpögtettem némi olivaolajat és rácsavartam egy kis borsot. És aztán hamm bekaptam.

Császármorzsa fahéjas szilvával

2009-07-31T23:31:00.000+02:00

Ez a tegnapi császármorzsa több szempontból sem lett autentikus. Egyrészt nálunk soha nem az, mert nem szoktam a sütővel bajlódni, hanem egyszerűen egy nagy serpenyőben a tűzhelyen pirítom meg. Másrészt meg elrontottam egy kicsit. Történt ugyanis, hogy a délelőtti játszótérre indulás előtt dobtam gyorsan össze, hogy addig is duzzadjon a búzadara a cukros tejben. Mivel pici lányom az ő kis 16 hónapjával még nem érti azt a kifejezést, hogy "mindjárt megyünk", ilyenkorra már rendkívül türelmetlen szokott lenni, és ennek meglehetős hangot is ad, vagyis a lemenetel előtti 10 perc tulajdonképpen elég nagy hangzavar közepette telik. Na mármost ilyen körülmények között kevertem össze a morzsa hozzávalóit és aztán később a homokozó szélén mélázva rájöttem, hogy a két egész tojást is beleütöttem, holott a fehérjét habbá verve kellett volna beleforgatni a végén. Végül úgy döntöttem, hogy próba-szerencse, mégis megsütöm így is, mert hát már tulajdonképpen minden benne volt, csak ne dobjam már ki. Hogy kicsit mégis segítsek lazulni a tésztának, tettem bele egy késhegynyi sütőport és jól átkevertem egy habverővel. Persze ettől még nem nézett ki úgy, ahogy szokott, de a végeredmény nem lett olyan vészes, kicsit talán tömörebb lett, mint kellett volna, de azért igy is elfogyott. A fahéjas szilva a tetején pedig kárpótolt mindenért.

Hozzávalók (2 fős adag)
A daramorzsához:

1,5 dl búzadara
1 dl finomliszt
2,5 dl tej
2 tojás
2 evőkanál cukor
1 fél kávéskanál vaníliaaroma (vagy egy csomag vaníliás cukor)
1 evőkanál vaj a sütéshez

A fahéjas szilvához:
1/2 kg jó érett szilva
2 evőkanál barnacukor (vagy több izlés szerint)
1 kávéskanál fahéj

A tejbe belekeverem a cukrot és a vaníliát és beleszórom a darát. Ezt a keveréket egy fél napig hagyom állni a hűtőben, hogy a dara jól megduzzadjon.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a tejes darához keverem, a fehérjéből kemény habot verek és azt is beleforgatom a masszába.
Egy nagy lehetőleg teflonos serpenyőben megforrósítom a vajat és beleöntöm a tésztát. Először pirítom egy kicsit, és amikor rózsaszínes kéreg pirult az aljára elkezdem összetörni két fakanál segítségével. Addig keverem-töröm, míg kisebb darabokra válik szét. Végül, mikor már körös-körül úgy tűnik, hogy megsült, beborítom egy fedővel és még sütöm így, de már csak 1-2 percig. Ezzel kész is van a császármorzsa.

A fahéjas szilva még egyszerűbb. A szilvát kimagoztam, kockára vágtam, egy kisebb lábaskába tettem. Megszórtam a barnacukorral és egy kávéskanál fahéjjal, öntöttem alá kb. 1 dl vizet és lefedve takaréklángon megpároltam nagyjából 10 perc alatt.

Bableves árpagyönggyel

2009-07-31T22:55:00.001+02:00

Mindenféle levesben szeretek barna rizst vagy árpát használni levesbetétként egyrészt mert szeretjük, másrészt mert ezek úgy teszik tartalmasabbá a levest, hogy közben még egészségesek is. Bablevesben viszont ezidáig még nem próbáltam, de most ennek is eljött az ideje. Végsősoron a sóletben is gersli van, úgyhogy bíztam benne, hogy a levesben is jól kiegészíti majd a babot és a zöldségeket. Így is volt, családom apraja és nagyja is jóízűen kanalazta a sűrű levest. Illett volna most nyáron fejtett babból készíteni, de sajna elfelejtettem beszerezni a hozzávaló babocskát a legutóbbi piacozáskor, így maradt a jó öreg áztatós módszer. Azért mivel mégiscsak nyár van, tettem bele egy-egy szem paradicsomot és zöldpaprikát, hogy legyen egy kis napfényes ize.

Hozzávalók (egy 3 literes fazékhoz):
25 dkg szárazbab(egy éjjelre beáztatva)
1 fej hagyma
2-3 szál sárgarépa
2 szál petrezselyemgyökér
2-3 gerezd zellergumó
1 csokor petrezselyemzöld
1 paradicsom
1 zöldpaprika
3 szem krumpli
kb. 1 dl-nyi gersli avagy árpagyöngy
12 dkg füstölt comb
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál pirospaprika
2-3 babérlevél
só
őrölt kömény
esetleg csípős paprika

A babról leöntöm az áztatólevet és friss hideg vízben főni kezdem az egész hagymával, babérlevelekkel, zellerrel. Közben megtisztítom a többi zöldséget. A sárgarépát, gyökeret kis hasábokra, a krumplit kockára vágom, a petrezselymet felaprítom. A gerslit szűrőben megmosom. A füstölt combot kockákra vágom.
Amikor a bab már úgy 15-20 perce fő, hozzáteszem a sárgarépát, a gyökeret, a gerslit, a félbevágott paradicsomot, és a kimagozott paprikát és a felaprított petrezselyemzöld felét és a húst. Felöntöm vizzel, egy kiskanál sóval, kevés köménymaggal ízesítem és újraforrás után a legkisebb lángon takarékon főzögetem, amíg minden majdnem megpuhult, úgy 30-40 percig.
Ekkor beleteszem a kockákra vágott krumplit és lassan nekilátok a rántásnak. Az olajat felforrósítom egy kis láboskában, rászóróm a lisztet és kevergetve kicsit pirítom. Lehúzom a tűzről, fokhagymapréssel belenyomom a fokhagymákat, rászórom a pirospaprikát, kicsit még kevergetem, majd miközben gyors mozdulatokkal kevergetem egy olyan lapos fajta habverővel, felengedem egy kevés hideg vízzel. A rántást a levesbe keverem, egyet forralok még rajta, megkóstolom és ha kell utánasózom. Ha a krumpli is megpuhult elzárom a lángot alatta és még úgy 5-10 percig hagyom a fedő alatt állni. Végül rászóróm a maradék petrezselyemzöldet.
A leves olyan sűrű és tartalmas, hogy egy szelet friss kenyérrel akár önmagában is elegendő egy étkezésre.

Nyári túró rudi szelet

2009-07-29T22:27:00.000+02:00

Hajdanán egyetemista koromban laktam egy ideig kollégiumban, amit egyébként nem nagyon szerettem, mert a koli egy fényévnyi távolságra volt a tanszéktől. De azért egy jó dolog volt benne, mégpedig, amikor a "pihentető" hétvégéről holtfáradtan visszatérve a szobatársak előszedegették a jó kis hazai elemózsiát és persze ki-ki az aktuális vasárnapi sütiket. A túrórudi szeletettel is akkor találkoztam először, és azóta készítettem már én is jó néhányszor. Az eredeti recept szerint omlós tésztából kell sütni két lapot, és ezeket megtölteni a túrókrémmel, majd ezután jön a dolog legnehezebb része, egy napot várni kell, mert csak akkorra puhul meg a tészta, tehát csak akkor lehet szeletelni is. Kárpótlásul az eredmény egy rendkívül finom süti.

Nekem viszont most nem volt egy napom, hogy a puhulásra várjak, ezért úgy döntöttem, hogy piskótatésztából fogom készíteni. És hogy kicsit nyáriasabb legyen, finom érett barackot is tettem bele. Nagyon finom lett így is, könnyű és puha az első perctől.

Babáknak egy éves kortól lehet csemegézni belőle. A krém maga egyébként nagyon emlékeztet a dinós babadesszertre, csak még sokkal finomabb, olcsóbb és természetesebb.

Hozzávalók:
2 db 4 tojásból sütött vékony piskótalap (nagy gáztepsi nagyságú) vagy egy vastagabb lap két felé vágva

Töltelék:
50 dkg túró (krémesebb jobb)
25 dkg margarin / vaj
20-22 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja és leve (ehelyett nálam most a barack lecsepegett leve került bele)
4-5 evőkanál baracklekvár
4-5 szem érett őszibarack

Máz:
4 evőkanál porcukor
2 evőkanál kakaópor
2-3 evőkanál víz
1 kiskanálnyi vaj

A barackot meghámoztam, összedaraboltam és egy szűrőbe tettem csepegni.
A margarint habosra kevertem a cukor felével. A maradék cukrot és a baracklevet belekevertem a túróba, majd hozzáadtam a margarint is. Még egy kicsit kevertem, amíg jó krémes lett.
Az egyik piskótalapot vékonyan megkentem baracklekvárral és rászórtam az összedarabolt őszibarackot. Rásimítottam a krémet, szépen elegyengettem, majd beborítottam a másik piskótalappal.
A csokoládémázhoz a cukrot, a kakaóport és a vizet összekevertem és kis lángon lassan felmelegítettem, amíg kicsit folyékonyabb lett. Ekkor beletettem a vajat, megvártam míg elolvad és levettem a tűzről. Egy széles pengéjű kés segítségével rákentem a mázat a süteményre és betettem a hűtőbe egy órára, hogy könnyebb legyen szeletelni.
Végül keskeny-hosszúkás szeletekre (rudakra) vágtam.

Fahéjat a csirkére

2009-07-14T00:18:00.000+02:00

A minap olvastam Fahéj és Feta blogján ezt a receptet, aki segítségképpen még képet is mellékelt a görög hilopitesz tésztáról, hogy hasonlót tudjak keresni hozzá itthon. Végigböngésztem a tésztás polcsort az áruházban és végül elkészült a csirke hilopitesz helyett fodrosmetélttel. És igen, tettem bele fahéjat is, úgy fél kávéskanálnyit, és nekem nagyon nagyon ízlett így. A fahéj, a babér és a paradicsom fenségesen illatos és ízes szósszá főtt össze. Én biztos, hogy fogom főzni máskor is ezt az ételt, és ajánlom kipróbálásra nem csak a bátraknak.
Köszönöm a receptet és a segitséget Fahéj és Fetának.
Megjegyzés: nekem kicsit sok lett a leve, mert egy nagyobbacska lábasban főztem, és így a tészta egy hajszálnyival jobban elázott, mint kellett volna.

Mákos-meggyes-barackos

2009-07-13T23:14:00.000+02:00

Ez a süti több szempontból is különleges. Egyrészt mert volt egy kis meggyem és egy kis sárgabarackom, önmagában egyik gyümölcs se lett volna elég egy sütire, így jött az ötlet, hogy sütök egy ilyen kettő az egyben süteményt. Másrészt éppen kettesben voltunk otthon Brigivel, amikor megihletődtem, vagyis azonnali késztetést éreztem, hogy süssek valamit. És hát egy totyogóval nekiállni ilyesminek, mikor éppen ébren van, hát... Végül belevágtam, gondoltam, lesz, ami lesz. És úgy is lett, végül a hátamon kötött ki a hordozókendőben és együtt fejeztük be a műveletet. És mialatt én a felső linzerlapot nyújtottam, tanult egy új szót is: tete, azaz teteje, mármint a süteményé.

Hozzávalók:
Linzertésztához:
40 dkg finom liszt
25 dkg margarin
9 dkg cukor
1 evőkanál tejföl
2 tojássárgája
1/2 kávéskanál sütőpor
csipet só

Töltelék:
6 tojás
6 evőkanál darált mák
1 evőkanál fimonliszt
6 evőkanál cukor
1 vaníliás cukor
1/2 kg meggy
30 dkg apró szemű sárgabarack

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam a tésztát. Fóliába tekerve a hűtőbe tettem kicsit pihenni. Közben kimagoztam a meggyet, és a barackot. Ez utóbbit kisebb darabokra vágtam.
A sütőt előmelegítettem 190 C-ra.
A tésztát kettéosztottam úgy, hogy az egyik fele egy kicsivel nagyobb legyen. Ezt a nagyobb felet kinyújtottam akkorára, hogy a tepsibe téve az oldalira is felérjen a tészta.
A töltelékhez a tojásokat kettéválasztottam. A fehérjéket egy nagyobb keverőtálba, a sárgákat egy szélesedő szájú pohárba ütöttem, amiből később egyenként, vagy nagyjából egyenként ki tudtam csúsztatni őket. A mákot és a lisztet összekevertem egy tálban. A fehérjékből egy pici citromlével kemény habot vertem, majd beletettem a cukrokat, ezzel is kevertem még kicsit. Hozzákevertem a tojássárgákat egyesével, végül pedig beleforgattam a lisztes mákot.
A tölteléket a tepsiben lévő tésztára simitottam, rápotyogtattam egyik felére a meggyet, másik felére a sárgabarackot.
Végül a maradék tésztát tepsi nagyságúra nyújtottam és befedtem vele a tepsiben lévőket. Megszurkáltam egy villával, hogy gőz ne repessze meg, és betoltam a sütőbe. 35 percig sütöttem, majd a tepsiben hagytam kihűlni, mielőtt felszeleteltem volna.

Zöldséges tejszínes csirke

2009-07-08T22:14:00.000+02:00

Valami könnyű rizses-zöldségesre vágytam, de volt egy kis csirkemell a hűtőmben, amit ma mindenképpen meg akartam főzni. Hát ez jött ki belőle.

12 hónapos kortól már ehetik babák is, kisebbeknek vegyünk ki a tejszínezés előtt és törjük össze, vagy turmixoljuk. Ilyenkor csak kevéssé szabad sózni az ételt, inkább akkor sózzuk utána a saját adagunkat, amikor a babáét már kivettük belőle.

Hozzávalók (4 személyre):

4 nagy csirkemell filé
2 szál sárgarépa
2 dl zöldborsó (friss vagy fagyasztott)
1 maréknyi morzsolt kukorica
1 csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál díjon mustár
1 dl száraz fehérbor
1 kis fej hagyma
1 nagyobb gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 dl főzőtejszín
1 evőkanál keményítő
1 teáskanál szárított bazsalikom
só, bors

A megtisztított sárgarépát felszeleteltem, a hagymát és a petrezselyemzöldet felaprítottam. A csirkemelleket srégen szeletekre vágtam.
Az olajat egy nagyobb serpenyőben felforrósítottam és a csirkemell szeleteket mindkét oldalukon fél-fél percig sütöttem, amíg szépen kifehérednek. A szeleteket kiveszem a serpenyőből és a visszamaradt olajon üvegesre párolom a hagymát. Rádobtam a sárgarépát, a zöldborsót és a kukoricát. Néhány percig pirítottam a zöldségeket, majd visszatettem a csirkemell szeleteket is a serpenyőbe. A borban elkevertem a mustárt és rálocsoltam az ételre, majd még kb. 1 dl vizet is öntöttem hozzá. Megsóztam, szórtam rá egy kevés őrölt borsot, a bazsalikomot és az aprított petrezselyem felét. Megkevertem, lefedtem és 20 percen keresztül takaréklángon főzögettem.
A keményítőt elkevertem a tejszínben és rálocsoltam az ételre, rányomtam a fokhagymát és még egy kicsit rotyogtattam, hogy besűrűsödjön. Végül kóstolás még egy kicsit sóztam, megszórtam a maradék petrezselyemmel és párolt rizzsel tálaltam.

Vatikáni kenyér -- A babonakenyér

2009-07-03T23:10:00.000+02:00

Előre leszögezem, nem vagyok babonás, cseppet sem. Soha, de soha nem küldtem még tovább azokat a lánc emaileket, amik úgy szólnak, hogy küld tovább, különben húha... És lám, még mindig élek és virulok. Ezzel a szerencsehozó kovásszal azért tettem kivételt, mert ez mégiscsak sütésről szól, aminek én ritkán tudok ellenállni. Az instrukció, amit kaptam, elég szegényes volt, csak annyi volt benne, hogy aki megsüti, az szerencsés lesz, meg teljesül egy kívánsága. De semmi nem volt benne az egész dolog hátteréről, hogy honnan ered egyáltalán. Úgy döntöttem , kutatok egy kicsit a hálón, hátha rábukkanok, hogy mi is ez tulajdonképpen. Gyorsan kiderült, hogy az egész világon terjedni látszik ez a babonások kedvence recept, aminek eredetét egyesek egy bizonyos Pio nevű olasz kapucinus szerzetessel hoznak kapcsolatba, aki egyébként felettébb érdekes figura volt, a tenyerén és talpán Jézus sebeire emlékeztető stigmákkal rendelkezett. De aki egy kicsit is utánajár a dolognak, gyorsan rájön, hogy átverés ez az egész kenyér dolog. A Padre Pio emlékére létrejött kis vallási közösség honlapján nyílt levélben tiltakozik, szerintük az ő Pio-juknak semmi köze ehhez a kovászterjesztéshez, és én valahogy hajlamos vagyok hinni nekik. Nem tudom ki indította és miért, de hogy terjed, az egyértelműen a babonára hajlamos embereknek tudható be, na meg gondolom az olyan lelkes sütögetőknek, mint én is.
Bevallom én nem tartottam be száz százalékig az instrukciókat, többek között nem gondoltam semmiféle kívánságra, amikor készítettem, és a recepten is jócskán változtattam végül. A végeredmény egyébként nem nagy szám, semmi különleges nem volt benne, sőt, szerintem túlságosan is édes volt. Valószínűleg érdemesebb valamilyen savanykás gyümölccsel készíteni, hogy az édes ízt egy kicsit kiegyensúlyozzuk. Nekem most sajna nem volt itthon semmi ilyesmi. Egyébként a kovásznak, mint olyannak nincs szerepe a sütiben, mert tulajdonképpen egy kevert tésztát kapunk a végén, amibe még sütőport is kell tenni. Mindenesetre a sok be nem tartott dolog ellenére mégis már másnap reggel történt egy egész jó dolog vejünk: finom kalácsot ettünk reggelire :)

A hozzávalókat, instrukciót nem írom le ide, mert aki megkapja, annak úgyis mellékelni fogják, egyébként pedig jónéhány különböző változat kering a neten. Én nem tettem bele élesztőt, viszont adtam még hozzá két tojássárgáját pluszban. Így egészen olyan lett, mint egy keverttésztából készült kuglóf. A tésztába szórtam kandírozott gyümölcsöt, aszalt szilvát és diót. Szerintem étcsokival és meggyel is finom lett volna.

Coleslaw - lilában

2009-07-03T22:42:00.000+02:00

Végre valahára a húgom felrakta a blogjára a coleslaw receptjét, amit már régen ki akartam próbálni. Kapóra is jött, mert vendégek jöttek hozzánk, és a grill mellé ez a sali tökéletes párosításnak ígérkezett. Lilakáposztából készítettem el, és mivel a káposzta jócskán több volt, mint 50 dkg, kapásból dupla adag öntetet kevertem hozzá, de szerintem még elbírt volna egy keveset, kicsit száraznak éreztem. Egy nappal hamarabb készült, igy jól összeérhettek az ízek, mire fogyasztottuk. Finom is volt, de azt hiszem a huginak igaza lehet abban, hogy zöld káposztával az igazi. Legközelebb azzal fogom kipróbálni.

Német krémes

2009-06-28T22:25:00.001+02:00

Még jó régen kaptam a receptet anyósom szomszédasszonyától, de sokáig csak rakosgattam ide-oda, soha nem sütöttem meg, mert a hozzávalókat elolvasva valahogy olyan furcsának tűnt az egész. Aztán egyszer csak mégis rávettem magam a kipróbálásra, aminek következtében azonnal felkerült a családi kedvencek toplistájára. Igazából ez egy tipikus téli süti, nem csak azért, mert nincs benne gyümölcs, hanem azért is mert a legjobban egy hideg napon esik még kicsit langyosan. Kedvenc fő fogyasztómnak viszont hiába érveltem ezzel, hidegen hagyta a nagy melegben is, és tulajdonképpen most már vagy két hete ezzel nyaggat, hogy mikor lesz már zaccos süti. Merthogy ő így hívja, tudniillik, amikor látta, hogy beteszek egy egynemű löttyel telt tepsit a sütőbe, majd később egy isteni finom réteges krémes sütit teszek az orra elé, hát ezt nem értette. Én meg elkezdtem magyarázni, hogy a hozzávalók tulajdonképpen egy pudingot alkotnak, aminek a tetejére szépen feljön a könnyű tojáshab. Erre ő: ja, értem, leülepszik a krém, mint a kávézacc... Én meg magamban: kinek is magyarázok?
Zacc vagy sem, a süti nagyon finom, elkészíteni hihetetlen egyszerű és gyors, csak türelem kell hozzá, míg kihűl, mert csak akkor lehet igazán szeletelni.
Szerencsére ma mire fogyasztható állapotba került a sütim, egy jó kis eső kellemesen lehűtötte a levegőt, és így a forró nyárba is jobban beleillett ez a csemege. Szerintem egyébként nyáriasabbá lehetne tenni egy kis gyümölccsel, például ribizlivel, vagy málnával, de most semmi ilyesmi nem volt itthon. Ha valaki kipróbálná, számoljon be.

Hozzávalók: (23X35 cm-es tepsihez)

8 tojás
25 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
25 dkg margarin
9 púpos evőkanál liszt
9 dl tej (legalább 2.8%-os)

A sütőt 190 °C-ra előmelegítem.
A tepsit kikenem egy kis margarinnal és beszórom liszttel.
A tojásokat szétválasztom. A margarint felolvasztom, de ne legyen forró.
A tojásfehérjéket egy kiskanál citromlével kemény habbá verem.
A sárgáját kikeverem a cukorral és a vaníliáscukorral, majd hozzákeverem az olvadt margarint és a lisztet. Beleforgatom a tojásfehérjét, csak lazán, egyáltalán nem baj, ha darabos marad. Végül beleöntöm a tejet. Egy egészen folyékony masszát kapok, amit szépen óvatosan a tepsibe öntök, majd még óvatosabban a sütőbe csúsztatom.
190 °C-on sütöm egy órán keresztül, majd hagyom kihűlni, mielőtt felszeletelném.

Meggyes tönkölyszelet

2009-06-24T22:42:00.000+02:00

Teljes kiőrlésű lisztből eddig csak kenyeret és palacsintát sütöttem, de mostanában folyamatban lévő reformkísérleteim hatására úgy döntöttem a sütemények terén is újítok. Egy egyébként jól bevált meggyes kevert tésztás süti receptje lett az első áldozat. A liszthez kevertem egy evőkanálnyi burgonyapüré port, abból kiindulva, hogy a teljes kiőrlésű kenyértésztákat ez jól szokta lazítani, gondoltam itt is segíteni fog. Hogy ennek volt-e köszönhető-e vagy sem, azt nem tudom, de az eredmény engem is meglepett. A tészta egyáltalán nem lett nehéz, szépen feljött és másnap is puha volt, nem száradt ki.

Máris kutatok további reformálható receptek után...

Mandula nélkül 12 hónapos kortól babáknak is finom és egészséges uzsonnasüti.

Hozzávalók:

20 dkg margarin

4 tojás

20 dkg (barna nád)cukor

1 vaníliás cukor

25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 evőkanál burgonyapüré por

1 csomag sütőpor

½ dl tej

80 dkg meggy

1 csomag vaníliás cukor

1 marék szeletelt mandula

Előkészítettem egy 22X30 cm-es tepsit, kivajaztam és beszórtam tönkölyliszttel.

A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem.

A lisztbe beleszórtam a sütőport és burgonyapüré port és jól átkevertem.

A tojásfehérjékből egy pici citromlével kemény habot vertem.

A margarint habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojássárgákat egyenként, mindegyikkel egy fél percig keverve. A cukorral és a vaníliás cukorral folytattam a sort. Végül beleszórtam a lisztet és még egy fél dl tejjel lazítottam a tésztát.

A masszát a tepsibe simítottam és kiraktam a meggyel, amire ráhintettem egy csomag vaníliás cukrot, majd a süti tetejét megszórtam a mandulaforgáccsal.

Az előmelegített sütőbe toltam és 30 percig sütöttem, de 10 perc után kicsit lejjebb vettem a tűzerőt.

Gomolyatúrós tönkölypogácsa

2009-06-22T22:53:00.000+02:00

A teljes kiőrlésű lisztek közül a tönköly a kedvencem. Valahogy az íze, az illata más, mint a többi liszteké, és nem lesz olyan fűrészporos a belőle készült tészta- vagy kenyérféle. Kíváncsi voltam, hogy pogácsánál hogyan válik be. Az alaprecept a hagyományos túrós pogácsáé, ami egyforma arányban tartalmaz lisztet, túrót és vajat vagy margarint. Most gomolyatúrót használtam, amit kedvenc tejesasszonyomtól szereztem be a hétvégi piacon. A pogi nagyon finom puha és omlós lett, és a tönkölyös íz és illat igazán jól harmonizált a túróval. Másnapra sem száradt ki, már az a néhány darab, ami maradt belőle.

Hozzávalók (1 nagy tepsihez):

25 dkg gomolyatúró

25 dkg margarin (vagy vaj)

15 dkg tönkölyliszt

10 dkg finomliszt

1 evőkanál burgonyapürépor

2 kiskanál sütőpor

1 kiskanál só

Tetejére:

1 tojás

Egy tálban összekevertem a liszteket és a sütőport, a sót és a burgonyapüréport, aztán a robotgép gyúróspiráljával morzsásra kevertem a margarinnal. Végül hozzátettem a túrót és összegyúrtam egy golyóba az egészet. Egy órát pihent a hűtőben letakarva.

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.

Lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát jó vékonyra, majd háromszor egymásután félbehajtottam. Ismét kinyújtottam és ismét hajtogattam. Végül ujjnyi vastagra nyújtottam és kiszaggattam. Tepsire rakosgattam a pogikat kis távolságra egymástól, a tetejüket megkentem felvert tojással, és kb. 15 percig sütöttem.

Zöldséges woktészta I.

2009-06-20T22:50:00.000+02:00

Nemrég fedeztem fel a durumliszttel készült woktésztát, amit mint a legtöbb ázsiai tésztafajtát akár főzés nélkül, forró vízbe áztatva is el lehet készíteni. Legtöbb kínai alapkajához ugyanúgy illik, mint a rizs, sőt szerintem gyakran sokkal jobban.
Ez a zöldséges tészta most épp zsenge cukkiniből és újrépából készült, de további variációk várhatók hamarosan.
8 hónapos kortól a babának a zöldségekből lehet egy keveset külön megpárolni, zöldfüszerekkel, fokhagymával izesiteni. 1 éveseknek ezt a zöldségszószt lehet a tésztára is tenni.

Hozzávalók (2 főre):

12,5 dkg woktészta (fél csomag)
3 evőkanál szezámolaj (vagy más étolaj)
1 nagyobb szál új sárgarépa
1 közepes cukkini
1 szál szárzeller
5-6 db szárított fafülgomba
6-8 kínaikel- vagy kelkáposztalevél
1 kis fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
½ mokkáskanál gyömbérpor
3 evőkanál sötét szójaszósz
1 evőkanál worchester szósz
só
bors

A gombát beáztattam egy kevés langyos vízbe. Amikor már szépen kiázott, két vagy három darabba vágtam őket.

A sárgarépát vékonyan felszeleteltem, a cukkinit meghámoztam, de csak mert én így jobban szeretem, és vékony hasábokra vágtam. A káposztaleveleket kisebb darabokra tépkedtem.A zellert vékonyan felszeleteltem.

A hagymát nagyon apróra vágtam.

Két evőkanál szezámolajon, fedő alatt kicsit megpároltam a hagymát. Rádobtam a sárgarépakarikákat, majd két-három perccel később a cukkinit, a káposztát, a zellert és a lecsepegtetett gombát is. A zöldségekre locsoltam 3 evőkanál szójaszószt, a worchester szószt, és rászórtam a gyömbért. Néhány percig fedő alatt pároltam az ételt, amíg a zöldségek még éppen roppanósra és nem túl puhára főttek. Ekkor fokhagymapréssel rányomtam a fokhagymát, még egy fél percig kevergetve pirítottam aztán az egészet kiszedtem egy tálba. A wokot visszatettem a tűzre, öntöttem bele egy evőkanálnyi szezámolajat, rászórtam a tésztát és kevergetve kicsit átmelegítettem. Felöntöttem kb. 1 dl vízzel, picit megsóztam, lefedtem. Amikor a víz felforrt, még egy percig pároltam a fedő alatt, majd megkevertem, újra lefedtem és elzártam a lángot. Megvártam, míg a tészta magába szívja a vizet és megpuhul, majd visszatettem a wokba a zöldségeket is és az egészet összekevertem. Legvégül szórtam rá egy kevés friss bazsalikomot és frissen őrölt borsot.

Édes kölesfelfújt

2009-06-17T22:42:00.000+02:00

Amikor egyszer kölesfelfújtról beszéltem egy madártartó embernek, igen erőteljesen felröhögött és nagyon csodálkozott, ugyanis ő addig azt hitte, hogy a köles az kizárólag madáreleség.
Szerencsére én már évekkel ezelőtt felfedeztem ezt a nagyszerű gabonafélét, és azóta is készítem rendszeresen kásának, felfújtnak, köretnek sósan és édesen is. A köles egyébként a legősibb ember által fogyasztott gabonaféle, nem is olyan régen még alapvető élelmiszernek számított a legtöbb háztartásban, csak a búza termesztésének nagyarányú elterjedésével szorult ki onnan. Sajnos. Érdemes újra felfedezni.
Az édes kölesfelfújtat én a rizsfelfújttal megegyező módon készitem, ugyanúgy mehet bele mazsola vagy más aszalvány, a tetejére pedig lekvár, gyümölcs- vagy, csokiöntet, ki mivel szereti.
Babáknak 1 éves kortól adható.

Hozzávalók:

2 dl köles
6 dl tej
3 púpos evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 dl tejszin
2 tojás

A kölest megmostam és feltettem főni a tejjel. 20 percig takaréklángon főztem, majd hagytam még 15 percig a fedő alatt puhulni, majd néha megkevergetve kihűtöttem.

Előkészítettem egy 20 cm-es kapcsos tortaformát, kivajaztam és beliszteztem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjékből kemény habot vertem egy pici citromlével. A sárgákat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd bele kevertem a tejszínt.

A cukros tojássárgájába belekevertem a kölest, majd óvatosan beleforgattam a fehérjét. A masszát a formába simítottam és az előmelegített sütőben 25-30 percig sütöttem.